Egy méltatlanul elfelejtett nagy író: 125 éves lett Déry Tibor

Kiugrott zsidó nagypolgár családjából ő is, kommunistává vált, de mindig rossz ütemérzékkel, soha nem hódolt be a hatalomnak, amíg meg nem öregedett, el nem fáradt. Közben megírta az egyik legjobb magyar regényt, novelláiból rendezte Makk Károly Törőcsikkel, Darvassal a Szerelem című filmet és övé a Képzelt Riport egy amerikai popfesztiválról is.

Egy hosszú, nagy élettörténet ért véget 42 éve, amelybe belefért a nagypolgári család és a kommün, a kártyaadósságok és az éhezés miatti gyomorsüllyedés, Berlin és Párizs, Dubrovnik és Mallorca, az 1956 utáni, időskori börtönévek és a Kádár-rendszer iránti hűség.

Későn indult az életben, a Nyugat szerzője volt ugyan, de nem tartozott soha a fontosabbak közé, nem is igazán szerették egymást ő és a korszakos folyóirat. Inkább vonzotta egy idő után Kassák világa és az avantgarde, különösen azután, hogy bár kommunistaként, de szinte passzívan végigcsinálta a kommünt. A bukás után vagyonokat kártyázott el kétségbeesetten Pesten, a kommün miatt öngyilkossá vált apja, családja örökségének jó részét.

Aztán földönfutóként emigrált a Horthy-rendszerból, élt a legtöbb kommunistának otthont adó vörös Bécsben, de nem boldogult, élt, fiatal, nyomorgó feleségével, aki mindvégig idegennek érezte mellette magát, Párzisban, sokfelé, kifizetetlen számlákat hagyott maga után, kommunista, éhes dzsentriként, aki próbált íróvá lenni. Amikor hazérkezett sok év bolyongás után, még épp itt, e világon találta régi barátját, Tóth Árpád költőt, aki szerény volt és halk szavú, közvetlen és személyes, aki barátjának fogadta egyedül a Nyugatból. Felejthetetlen portrét rajzol róla Ítélet nincs című önéletrajzi kötetében, amikor visszatekint a halottakra, ő közülük az első, ő vezet a halottak élén.

Túlélt. Sokat látott Európában, új irodalmi irányzatokat, nehezen illeszkedett vissza a magyar íróközegbe, ha voltak is kávéházi asztalok, amelyeknek törzsvendége lett. Máshol akarta újrakezdeni, máshol akart magyar író lenni. Máshol és másoknak. A jövőnek, a kései „utókornak”.

Belekezdett egy olyan regénybe, amelyről biztosan tudta, hogy nem jelenhet meg Magyarországon. Egy kiugrott polgárfiú regényébe, aki keresi az utat a néphez, a munkásokhoz, tétován és kétségbesetten, Újliptóváros és Angyalföld külső része között ingázva. Meg nem érkezik, a regény végén is úton van, elveszetten, a mű címe A befejezetlen mondat.

A regény hitvallása szerint kommunista, stílusa viszont telítve Az eltűnt idő nyomában Proust-i nosztalgiáival. Szereplői felejthetetlenek és mind, bárhol állnak is, együttérzésre érdemesek. A nagy modern magyar regények egyike, realista igényű tabló és időfelbontó, nagy modern kísérlet is. És valóban nem jelenhet meg, fel sem merülhet a megjelenése 1947-ig, 10 évet vár az asztalfiókban, írja Déry Dubrovnikban, ahol Füst Milán látogatja meg, ahol az egyik főszereplő halála esik meg, szívfacsaró jelenetben mutatva meg az eltűnt idő melankolikus poézisét. Írja a forradalmi Bécsben, félszegen véve csak részt az eseményekben, írja Mallorcán, egy féllábú lányt szeretve, nem fiatal már, amikor véget ér a munka. A 43 éves férfi még szinte senki, amikor előtte fekszik regénye, a legjobb magyar regények egyike, úgy tűnhet neki, örökre kiadhatatlanul. A háború, a holokauszt előszobájában, 1937-ben.

Hazajön és Pesten csinálja majd végig 1944-et, próbál életeket menteni, a sajátján kívül másokét is. Amikor vége, mintha eljönne az ideje lassan 50 éves korában. Nem jön el. Hiába ír vonalas szocreál nagyregényt, a Feleletet, kiátkozza az irodalompolitika. Ő még mintha hinne az eszmében, látja, hogy ez, a rákosizmus nem az. Az 1956-os forradalom után ő lesz az egyik bebörtönzött író, éveken át ül, aztán, amikor kiengedik, jóval túl a hatvanon, különbékét köt Kádár-rendszerével. Balatoni nyaralóig viszi, ünnepelt íróságig, nem tud tovább kínlódni, partvonalon lenni, nélkülözni. Már nem kommunista, ezt néha, óvatosan jelzi is, de a fennállót elfogadja. Ír szatírikus ellenutópiát kísérletező kedvében, G.A úr X.-ben címmel, megrázó, nagy börtönnovellákat, amelyekből Makk Károly a legszebb magyar filmet gyúrja össze Szerelem címen Darvas Ivánnal, Darvas Lilivel és Törőcsik Marival. És vázlatot ír regényében a legsikeresebb magyar beat-drámának. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Az öregkor is nagy távolságokat fog át a kései barát Lukács Györgytől Presser Gáborék zenéjéig. Megírja még, megbocsátó és önkínzó, néha indiszkrét önkínzással visszamelékezéseit. Ítélet nincs. Túl sokat látott már ahhoz, hogy ítélkezzen.

Sok mindennel kísérletezett, avantgarde, realizmus, Proust, Kafka-i antiutópia és végül ezt hagyta ránk, a megengedő vállvonást. Nem tudni, végül is, hogy vannak akkor a dolgok.

Sok nagy művét elfelejtettük, él a Szerelem című film és az, amivé a zene a Képzelt Riportot tette. A befejezetlen mondat talán még feltámadhat egyszer. Szerzője a napokban lenne 125 éves.