A Békéscsabai Zsidó Hitközség és a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület a Holokauszt 80 emlékév alkalmából emléksétát szervezett vasárnap délelőtt. A Békéscsabai botlatókövek nyomában címmel megtartott eseményen a holokauszt helyi áldozatainak emléke előtt adóztak a résztvevők.
A vasárnapi sétáról Ugrai Gábor történelemtanárral, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnökével beszélgett Nagy Bence a beol.hu munkatársa.
Balról: Moskovitz Tamara, Ugrai Gábor, Mészáros Zsuzsanna (Fotó: Martos Katalin)
– A botlatókövek (németül stolpersteine – a szerk.) egy ma is aktív, német művésztől, bizonyos Gunter Demnigtől erednek, aki azt az elvet vallja, hogy egy embert akkor felejtenek el végleg, ha a nevét elfelejtik. Azt tűzte ki célul, hogy a II. világháború alatti holokauszt összes áldozatának egy darab emlékművet állít. Tudjuk, hogy sok emlékmű létezik világszerte, de ő arra gondolt, hogy az érintettek neveit az utolsó olyan lakóhelyüknél kellene elhelyezni, amit ők választották, és ahonnan jellemzően mindannyiukat deportálták – avatott be az emléktáblák keletkezési történetébe a városvédők első embere.
A rézből készült, 10-szer 10 centiméteres, földbe süllyesztett táblácskákból Európában több tízezerbe "botolhat bele" a járókelő.
– Bár különböző helyen vannak, a művész elgondolása szerint ez mégsem egyetlen, nagyon magas, hanem, ha tetszik, egyetlen széles emlékmű, melyhez az összes botlatókő hozzátartozik, s amely folyamatosan bővül. Mindegyik tábla úgy kezdődik, hogy "Itt lakott...", rajtva van az illető neve, születési ideje és az is, hogy mikor és hol vesztette életét – ismertette Ugrai Gábor.
A kontinensszerte elhelyezett botlatóköveket vizsgálva megdöbbentő a tény, hogy a miniatűr emlékműveken számos esetben kisgyermekek, nem ritkán csecsemők nevei szerepelnek, akiket szüleikkel együtt deportáltak.
– Mind Lukácsné Moskovitz Tamara (a Békéscsabai Zsidó Hitközség előljárósági tagja - a szerk.), mind a városvédők fontosnak tartják, hogy a békéscsabai áldozatok, az ő kultúrájuk, örökségük ne merüljön feledésbe. Ez a város annyi mindent kapott a helyi zsidóságtól: orvosokat, művészeket, az Auróra-kört, a nyomdát, a malmot, és még sorolhatnánk. Nem szabad, hogy kikopjon a köztudatból, hogy mi, kollektíven mennyit veszítettünk zsidó honfitársaink elhurcoltatásakor. Felmerül a kérdés, vajon mi lehetett volna Békéscsabából, ha nem történik meg a holokauszt – folytatta az egyesület elnöke.
A résztvevők először az Ádám család Deák utcai és a Kulpin család (hajdanán az ő üzletük volt a Centrum Áruház) Andrássy út-Kinizsi utcai botlatóköveit tekintették meg.
– Utunk során nemcsak a botlatóköveknél, de olyan helyszíneken is megálltunk, amelyek valamilyen módon kötődnek a csabai zsidósághoz. Ilyen volt a malom, a katolikus bérpalota – ahol Neumann Gábor emléktáblája áll –, de megálltunk az Ibsen Háznál is, ahol a Tevan családról emlékeztünk meg. Állomásaink voltak még a Gyóni Géza és a Jókai utcában található, a Hirsch családhoz köthető botlatókövek. Nyitott az út, hogy újabb emlékműveket helyezzük el, ehhez dokumentumokkal kell igazolni, hogy az illető valóban ott lakott, onnan vitték el és hogy valóban a soá áldozata lett – foglalta össze Ugrai Gábor. Hozzátette: a zsidó hitközség és a városvédők összefogása ebben a tekintetben is folytatódik majd.
5.jpg)
