A magyarországi Soá, mint a vak bizalom története (+ videó)

2020. Január 27. / 16:56


A magyarországi Soá, mint a vak bizalom története (+ videó)

Szerző: Kácsor Zsolt

A Népszínház utcai Kis-Varsó emléktáblánál emlékezett a nyilasok és nácik által meggyilkolt áldozatokra ma Budapest nyolcadik kerületének vezetése. A rendezvényen beszédet mondott Pikó András polgármester, Fris E. Kata, a Teleki '44 kutatás egyik résztvevője és  Vajda Károly, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektora. Káddist mondott Darvas István főrabbi. (VIDEÓVAL)


Több százezren voltak, itt éltek közöttünk, szülők és gyerekek, barátok és szomszédok, ártatlanok, akiknek a származását, vallási meggyőződését, egészségi állapotát vagy nemi identitását az állam halálos ítélettel sújtott bűnné minősítette. Itt éltek közöttünk Józsefvárosban is, ahol Budapest egykor talán legnagyobb zsidó és roma közössége talált otthonra – így kezdte beszédét Pikó András, a VIII. kerület polgármestere (címlapképünkön) azon a megemlékezésen, amelyet ma tartottak a Népszínház utca 46-os számú házon elhelyezett Kis-Varsó emléktáblánál.

tábl.jpg

Ezt a táblát 1998-ban annak emlékére helyezték el itt, hogy a Népszínház utcában és környékén, a Teleki tér közelében lakó zsidók között nem kevesen voltak olyanok, akik fegyverrel álltak ellen a nyilasoknak és a náciknak. Az emléktábla arra az 1944. október 15-i eseményre emlékeztet, amikor egy lövöldözés megtorlásaképpen  22 zsidó férfit végeztek ki – igaz, a véres leszámolás nem a 46-os számú házban, hanem a vele éppen szemközt lévő épületben történt, csakhogy annak a háznak a lakói annak idején nem engedélyezték az emlékjel elhelyezését. 

Pikó András polgármester beszédében elmondta: kötelességünk emlékezni a ma 75 évvel ezelőtt felszabadult Auschwitzra, amely a világon a legnagyobb magyar temető. Az antiszemitizmus, a cigányellenesség, a homofóbia, a politikai propaganda szolgálatába állított előítéletek ma is hatnak, de a közös emlékezés fényében láthatóvá válik, hogy hová vezet az az út, amelyet a sötét árnyak kijelölnének számunkra – fogalmazott.

A megemlékezésen Fris E. Kata, a Teleki '44 kutatás egyik résztvevője elevenítette föl a tragikus eseménysorozat történelmi hátterét. (Aki bővebben érdeklődik a téma iránt, annak ajánljuk a Teleki ’44 Projekt interjús gyűjteményét, amely ide kattintva elérhető.) 

Majd Vajda Károly, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektora mondott beszédet, aki hangsúlyozta: ha egyetlen szóba kellene sűrítenie a Soát, akkor nem szenvedéstörténetet mondana, hiszen az bújtatott és hamis passiópárhuzam volna, másrészt csak a végkifejletet jellemezné. Helyette inkább úgy fogalmazna, hogy a magyarországi Soá története bizalomtörténet, annak a vak bizalomnak a története, amellyel a magyar zsidóság viseltetett a hazájának tekintett magyar állam iránt. Az utolsó pillanatig lojális, törvénytisztelő állampolgárként szolgálták azt a hazát, amely megtagadta, megalázta és meggyilkolta őket. (A rektor beszédét ide kattintva teljes terjedelmében elolvashatják.)

A rendezvény végén a résztvevők koszorúkat és köveket helyeztek el az emléktáblánál, majd Darvas István főrabbi mondott káddist. 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek