04.26. 19:30, kimenete: 04.27. 20:41 
A 8617 Szegedről elhurcolt zsidó honfitársunkra emlékeztek vasárnap az egykori téglagyári gettónál, majd a nagy zsinagógában mártír istentiszteletet tartottak a holokauszt áldozatainak emlékére.
Az egykori téglagyár területén kialakított gyűjtőtáborban 1944 júniusában közel kilencezer embert zsúfoltak össze Szegedről és a környező településekről, többek között Hódmezővásárhelyről, Makóról, Kiskunhalasról. A gettóból június 25. és 28. között három vonat indult Auschwitzba és Strasshofba a koncentrációs és a munkatáborokba. Az elhurcoltaknak alig tíz százaléka tért csak vissza.
A kutatások szerint az 1940-es évek 5600 fős szegedi zsidóságából 2091 ember vált a holokauszt áldozatává, további 612-en pedig a munkaszolgálat során vesztették életüket.
A holokauszt szegedi mártírjaira emlékeztek vasárnap délelőtt, a szegedi és a város környéki áldozatok deportálásának 76. évfordulója alkalmából a Cserzy Mihály utcai egykori téglagyári gettó bejáratánál emelt emlékoszlopnál.
– Szegeden sokan próbálták megmenteni zsidó honfitársaikat, többek között Hamvas Endre megyéspüspök vezetésével, aki kétszáz zsidót keresztelt meg, hogy így mentse őket. Az auschwitzi haláltábor áldozatai közül így is minden harmadik magyar volt. Sohasem szabad elfelejtenünk azt szörnyű múltat, amire sem mentség, sem magyarázat nincsen – mondta B. Nagy László országgyűlési képviselő.
Ifjú Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség főtisztelendője felidézte azokat az embertelen körülményeket is, amelyek között élniük kellett a gettóban a szegedi zsidóknak: akkora volt a zsúfoltság, hogy egy emberre alig több mint két négyzetméter jutott, a reggel 6 órai ébresztő és az este 9 órai kötelező takarodó közötti időben pedig katonás fegyelemben és sűrű megaláztatások között kellett élniük.
Salamon István nyolcvanéves holokauszt-túlélő négyéves kisgyermekként élte át a gettó, majd a Bécs melletti haláltábor borzalmait. Úgy élte túl a megpróbáltatásokat, hogy a táborban egy éven át nem evett mást, csak cukorrépát.
– Gyalog hajtottak be bennünket sok batyuval ide, a téglagyári gettóba, majd a Hoffmann kemencékben szállásoltak el. Egy Finta Imre nevű rendkívül gonosz és kegyetlen ember volt a táborparancsnok. Élvezte, ha bántalmazhatta az embereket. Azután kivittek bennünket a rendező-pályaudvarra, ott egyetlen náci sem nyúlt hozzánk, a deportálást a magyar csendőrök irányították. Szerencsém volt, hogy engem nem Auschwitzba vittek, mert akkor most nem állhatnék itt – mondta beszéde végén Salamon István.
A megemlékezéseket koszorúzások követték, többek között Szeged város önkormányzatának nevében Mihálik Edvin tanácsnok helyezte el a megemlékezés virágait az emlékoszlop talapzatánál. Nagy hiba volt, hogy a társadalom nem a szívére hallgatott
A Cserzy Mihály utcai koszorúzás után az új zsinagógában mártír istentiszteletet tartottak, ahol elsőként Mihálik Edvin Zöld város programért felelős tanácsnok emlékezett: – Egyre kevesebben élnek közöttünk olyanok, akik átélték a huszadik század borzalmait. Nagy felelősség, hogy déd- és nagyszüleink továbbadják a történelem legfontosabb tanulságait, hogy a fiatalabb generáció tovább vihesse azokat. Ki kell mondanunk, hogy a holokauszt soha többet nem fordulhat elő. Soha többet nem fordulhat elő az, hogy nem állunk ki embertársainkért – mondta a tanácsnok.
Mihálik Edvin azt hangsúlyozta, hogy az emlékezés önmagában nem elég, a sokszínű és befogadó Szeged igyekszik példát is mutatni, ezért az egyik legtoleránsabb magyar nagyváros, ahol megálljt parancsolunk a kirekesztésnek, a gyűlölet- és félelemkeltésnek.
Kendrusz Attila rabbijelölt emlékbeszédében arra kereste a választ, hogyan lehet eljutni addig, hogy időseket és gyerekeket marhavagonba zsúfolva küldjenek a halálba? Ehhez szerinte az kellett, hogy kollektív bűnbaknak kiáltsák ki a zsidóságot. Az előítéletek szításától azután már csak néhány lépés vezetett a népirtásig, aminek soha többé nem szabad bekövetkeznie.
– Nagy hiba volt, hogy a társadalom nem a szívére hallgatott, hanem a félelemkeltő uszításra. A halottakat nem tudjuk feltámasztani, de a szellemiségüket életben tudjuk tartani! – mondta végül a rabbijelölt.
Az emlékbeszédek után Kendrusz Attila vezetésével a Mártírok falánál a férfiak Kádist mondtak, majd elhelyezték a megemlékezés köveit és koszorúit.
