100 éve született Romhányi-Rímhányó József, a Mézga-család és Doktor Bubó zsidó alkotója

2021. Március 08. / 19:50


100 éve született Romhányi-Rímhányó József, a Mézga-család és Doktor Bubó zsidó alkotója

Zenésznek készült és pályája során mindig a zene közelében maradt. Fordította Rossini és Carl Orff operáit, írt maga is operalibrettókat, de elsősorban Mézga Aladár és a két kőkorszaki szaki, Frédi és Béni miatt emlékszünk majd rá, az olyan mesék miatt, amelyeket már gyerekként is imádtunk, de csak felnőttként értettük meg, mennyire jók valójában.

A MACSKAFOGÓ EGÉR
(MŰFORDÍTÁS)

Egy jókora macskát fogott az egérke.
Nagy munka, nem mondom, de mégis megérte.
- Engedj el! - könyörgött a macska riadtan -
Szegény jó szüleim aggódnak miattam. -
És bár a cirmosnak könnye is megeredt,
nem tudta meghatni a kevély egeret.
- Bekaplak! - ugrott rá az egér ordítva...
(eredetiből fordítva.)

A Szamárfül című híres kötet egyik legismertebb állatmeséje kicsit súlytalanabb, felhőtlenebbül szórakoztató verziója Karinthy Frigyes vagy Örkény István groteszk világlátásának, a „minden másképp van” eredetileg kissé tragikus felismerésének: a fejtetőre állt világot bemutató, keserűen éles szemű pesti zsidó humornak: ennek a hagyománynak az örököse az apai ágon szintén zsidó és saját magát egyebek között zsidónak is tekintő Romhányi József is.

Gyerekként brácsán játszott, zeneiskolás volt, rövid élete utolsó húsz évében a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott, a költészetben azonban nem a dallam vagy a ritmus, csakis a rím érdekelte és nem a zeneisége, hanem a váratlansága: hogy hogyan csengenek egybe mulatságosan, groteszkül a lehető legváratlanabb dolgok. A rím rendezte furcsa harmóniába nála a világ képtelen vonásait. Két jellegzetes figurája a különc és a kispolgár, illetve ezek furcsa összekapcsolódásai: Doktor Bubó kedélyes szerencsétlen egyfelől, akárcsak barátja a Csőrmeseter, akárcsak a szintén semmihez sem értő Mekk Elek, vagy Mézga Géza, aki akkor érzi magát a legjobban, ha a fotelben olvashatja az újságot a vasárnapi ebéd után és legmesszebbre tekintő vágya az, hogy elénekelhesse a „jaj, cicát” az Operettszínházban. Másrészt annyira kétbalkezes és kontár, hogy az már szokatlan és eredeti. Ilyenek a hősei és ő is, mi is nagyon szeretjük őket. Nem gondolt túl jókat rólunk, emberekről, állatmeséi is jelzik, hogy mindent összevéve nagy marhákat tartott Bennünket, de ez nagyon jól mulattatta: Néha légy bolond egy kicsikét, tanácsolja a Mézga-család főcímdalában és tudja, hogy megfogadjuk a tanácsát, hogy rajtunk nem fog múlni.

Ezért állt hozzá annyira közel a Flinstone-család története is, hogy lényegében újrateremtette magyarul: a két kőkorszaki szaki, Frédi pedig különösen Mézga Géza kőkorszaki tükörképe és a rajzfilm legfőbb poénforrása természetesen pont az, hogy a kőkorszaktól máig nem változott semmi: a jelen és a régmúlt között fennálló groteszk rímhelyzet.

És persze ott van Mézga Aladár, aki szolidan unja az emberiséget, undok és zseniális és a két dolog összefügg, persze: ő vezeti el Mikrobival párban a magyar rajzfilmet az űrkorszakba a holdraszállás időszakában Geszti Péter hangján.

Ő írta a Ludas Matyi forgatókönyvét, ő írta továbbá a Párizsban szép a nyár című slágert, a magyar slágertörténet egyik legpimaszabb, önmagát is kinevető darabját.

Ő írt minket a magunk kicsinyes, létező szocialista, kőkorszaki, örök szerencsétlenségünkben 62 földi éven keresztül, ez a bölcs, derűs, korpulens rímhányó, aztán legyintett és kiszállt. Maradhatott volna még igazán: 38 éve nincs már velünk és éppen ma 100 éve született.

Címlapkép: Horváth Tamás / MTI

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek