Vona Gábor új fejezetet nyitna a zsidó fiatalokkal

Vona Gábor békét remél az izraeli-palesztin konfliktusban, büntetni tervezi pártájban a rasszizmust, visszatérne a 19. századi kapcsolatokhoz keresztény és zsidó magyarok között, de a roma gyerekek iskolai elkülönítését azért bizonyos esetekben fenntartaná egy amerikai zsidó lapnak nyilatkozva.

Vona Gábor túl van az első, nagy nemzetközi zsidó lapnak, a Forwardnak adott interjúján.

A szövegben megállapítja, hogy „a magyar zsidóság súlyos traumái különösen nehézzé teszik a dolgok megbeszélését. Ez talán az én nemzedékemben változhat meg, vagy olyan zsidó fiatalok révén, akik most el a felnőtt életet, felelős pozíciókba kerülnek. Ha képesek leszünk kinyújtani a kezünket egymás felé és megérteni egymást, akkor talán új fejezetet nyithatunk”. Hozzátette még, hogy „ha a Jobbik hatalomra kerül, a magyar zsidó közösség ugyanúgy élheti tovább az életét, ahogy eddig, nem akarjuk semmiben akadályozni őket”. Ami az ő és pártja Izraellel kapcsolatos, felettébb problémás múltbéli kiszólásait illeti, Vona úgy emlékszik, hogy ők „a cionizmus bizonyos aspektusait kritizáltuk, de Izrael létezéshez fűződő jogát soha nem vontam kétségbe. A mi álláspontunk az, hogy két ország van egymás mellett: Izrael és Palesztina”. Azt is mondta, hogy a régióval kapcsolatos véleményük az ENSZ-vonatkozó határozatain alapul és hogy a Jobbik abban reménykedik, hogy sikerül békét teremteni a régióban. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a Jobbik egyik szóvivője, Jakab Péter zsidó származású, nagyszülei a holokauszt túlélői.

A riporter értékelése szerint Vona a pártja múltját firtató kérdésekre egyfelől tagadással, másfelől a változást hangsúlyozva válaszolt. Úgy látta, hogy már két-három éve világossá tette, hogy a rasszizmusnak pártjában nincs helye és immár szankcionálja is a Jobbik tagjai rasszista megnyilvánulásait. „Amikor egy képviselőtársam antiszemita megjegyzést tett, elküldtem, hogy vigyen virágot a Duna-parti cipők emlékművéhez” – idézte fel Vona.

Történelmi perspektívába helyezve a felmerülő kérdéseket, Vona arról elmélkedett, hogy „sajnos a keresztény és zsidó magyar értelmiség régóta másként értékeli a 20. század történetét: majdnem minden fontos vagy tragikus eseménynek két párhuzamos értelmezése él az emberek fejében. Én nem fogom megmondani, melyik az igaz, honnan is venném hozzá a bátorságot? Csak annyit akarok mondani, hogy jobb megértést és tiszteletet tanúsítani a másik iránt és a jövőre koncentrálni”.

A beszélgetés során a 19. századi magyar zsidó történelemre is kitért a pártelnök, amikor „a magyar zsidók hazafiakként viselkedtek, részt vettek az 1848-49-es forradalomban. Nem lenne nagyszerű, ha visszatérnénk ide és a zsidó emberek ismét hazájuknak érezhetnék az országot?”.

A roma gyerekek iskolai szegregációját firtató kérdésre válaszolva Vona leszögezte, hogy „nem helyes fekete-fehér kategóriákban gondolkodni. Vannak helyzetek, amelyekben integrációra, máskor pedig elkülönítésre van szükség, az a jobb a gyerekeknek”.
Randolph L. Braham, a magyar holokauszt legtekintélyesebb történésze szerint Vona fordulata akkor volna komolyanvehető, ha nyilvánosan bocsánatot kérne a keresztény magyarságnak a holokausztban betöltött szerepe miatt, míg a Forward által szintén megszólaltatott Raj Ferenc, a Bét Orim reformközösség rabbija egyelőre „üres szavaknak” látja Vona megnyilatkozásait, amelyek még messze vannak a valódi bűnbánattól, amelyet Vonának és követőinek tanúsítaniuk kéne. Raj Ferenc szerint nem elég egy párt ideológiáját kicserélni, az embereknek kell igazán megváltozniuk és híveik gondolkodását megváltoztatniuk ahhoz, hogy a különbség valódi legyen”.

A Forward írása alapján