„Szép, de sokszor felőrlő feladat”

Szilágyi Iván Péter

Interjú a Mazsihisz Szociális Osztályának munkatársaival

A Mazsihisz Szociális Osztályán dolgozni nemes, de korántsem könnyű feladat, főként az össztársadalmi elszegényedés idején. A kicsiny csapat tagjainak sok lelki nehézséget, sebet okoz nap, mint nap más emberek gondjait, sorstragédiáit végigélni és vállukra venni. Az évek múltával nemcsak az elvégzendő munka mennyisége, hanem a gazdasági válság miatt a kérelmezők száma is nőtt. Napjainkra egyre több középkorú, fiatal, sőt komplett család jelentkezik, és sajnos nem mindenkinek és mindenben tudnak segíteni. Azonban mindenkinek igyekeznek reményt adni és tudatosítani a rászorulókban, nem feledkezik el róluk közösségük. Kérdés, hogy az egyre csökkenő állami támogatások mellett büdzséjük mire és meddig lesz elég.

Kádár György, Hágen Éva, Róna Anikó és Tolnai Judit dolgozik osztályon. Nagyon összetett a munkánk, a gazdasági válság miatt is egyre több ember kerül nehéz, kilátástalan helyzetbe, és kér segítséget. Már nemcsak az idősek, hanem a középkorúak és a családosok közül is jönnek – mondják riporterünknek a Szociális Osztály tagjai, akik szeretnének igazi csapatot alkotni, és eredményeikre közös sikerként tekintenek, éppen ezért kérték, hogy nevüket külön-külön ne írjuk ki. – Két klubunk van, a Hegedűs Gyula utcai és a Herman Lipót Klub, ahol helyben körülbelül 100-100 fő és házhoz szállítással 350 fő étkezik. Az étkeztetés mellett kéthavonta szociális segélycsomagokat küldünk, szerencsére egyre több vidéki hittestvérünknek tudunk segíteni.

Ezt mi tette lehetővé?

Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató úr személyes támogatása a garancia. Túlnyomó részt a Mazsihisz–BZSH a költségviselő, valamint az Aranyvonatból befolyó támogatások. Ezenkívül nyaranta, június 1-jétől Balatonfüreden saját nyaralót üzemeltetünk, ötszöri kóser étkezéssel, tévével minden szobában. Nagyon sok idős ember látogatja. Összességében rengeteg a segélyes, de körük behatárolt.

Klubjaiknak hány tagja van és mennyire aktív a belső életük?

A Herman Lipót Klubot, amely itt üzemel a Síp utcában, néhány éve az irányadó nemzetközi sztenderd szerint fel tudtuk újítani. A kóser ebédet ide is a Laky Adolf Konyhából hozatjuk, ugyanazt esszük mi is, mint klienseink. Van normál, epés, diabetikus és vegetáriánus menü. Tagjaink zöme holokauszt-túlélő, akiknek már nem él a házastársa, vagy súlyos betegségük miatt nem tudják magukat ellátni. A kérelem elbírálásához a származás igazolását, valamint nyugdíj- vagy kereseti igazolást kérünk. Ha fiatalabb vagy még járóképes igénylőről van szó, felajánljuk, hogy jöjjön be a klubba, mert így egyedüllétét is tudjuk oldani.

A kérelmezők általában rendelkeznek a segély igényléséhez szükséges, származást igazoló dokumentumokkal?

Igen, tudják igazolni, többségük birtokában van a szükséges iratoknak. A holokauszt-túlélőknél értelemszerűen nincsenek ilyen problémák. Ha a kérelmező nem biztos, hogy a mi felekezetünkhöz tartozik, de nagyon nagy bajban van, azért próbálunk valamivel segíteni, vagy átirányítjuk őt más egyházak szociális intézményeihez, illetve az önkormányzatokhoz. Ez egy nagyon nehéz, kényes kérdés.

Mit kell tudni a Hegedűs Gyula utcai körzetben működő klubjukról?

Ezt a helyiséget is szépen felújítottuk, és az étkeztetés mellett rendszeres programokkal várjuk hittestvéreinket. Ahhoz, hogy valaki csatlakozhasson és ebédet kaphasson, először nálunk kell jelentkezni. Amint lehet, elkezdjük küldeni az ebédet, vagy bejöhet a klubba, társaságban elfogyasztani a menüt.

A fiatalok, fiatalabbak mennyire veszik igénybe támogatásaikat?

A nehéz gazdasági helyzet miatt egyre többen kérnek segítséget a relatíve fiatalabb korosztályokból is, amely alatt részben a közvetlenül nyugdíj előtt lévőket, másrészt azokat értjük, akik elvesztették állásukat. Kérni mindig nehéz, mert aki kér, az megalázott helyzetben érzi magát. A mi feladatunk, hogy ezt a kényelmetlen szituációt feloldjuk. Leültetjük a klienseket, és segítőkészen viszonyulunk hozzájuk. Általában megnyílnak az emberek. Igazán nehéz helyzetben azonban nem az első generáció tagjai, hanem azok a másod-, harmadgenerációsok vannak, akik elvesztették állásukat, vagy nem tudják közüzemi számláikat fizetni.

Nekik hogy, miben tudnak segíteni?

Volt olyan, hogy megkerestük az adott hivatalt, és részletfizetést kértünk, majd egy ideig ebben segítetjük a klienset. Azonban mindig leszögezzük, hogy ez a pénzbeni támogatás nem életük végéig jár, és arra kérjük őket, hogy mielőbb próbáljanak meg állást vagy más anyagi forrást találni. Ezek a lehetőségeink várhatóan egyre inkább be fognak szűkülni, ugyanis más egyházakhoz hasonlóan csökken a büdzsénk, évről évre kevesebb állami támogatást kapunk.

Próbáljuk segíteni a gyerekeket is, tavaly például pályázati pénzből a Scheiber iskola tanulóinak nyaralását finanszíroztuk. Információkat is adunk a rászoruló családoknak, elmondjuk nekik, hogy még hová fordulhatnak segítségért. Sajnos csak kevesen, de jelentkeznek névtelen adományozók is.

Vannak olyan vidéki családok, ahol súlyos beteg gyerekeket kell ellátniuk, és nagyon sokat segítenek nekik az ilyen az adományok.
Sikerült nyernünk egy angliai zsidó szervezet pályázatán, amelyből nyaraló gyerekek étkeztetését és elszállásolását finanszíroztuk. Mi önállóan is pályázunk, főként a Mazsök kiírásaira. Igen nagy sikerrel: nyertünk már klubtagjaink üdültetésére és annak elősegítésére is, hogy például egy család együtt üdülhessen. A családot ugyanis egységként kell kezelni, mert sajnos ma már olyan is előfordulhat, hogy anyagi okok miatt széthullhatnak. Ilyen pályázatból korszerűsítettük még a nyaralót is, minden szobába tévét vettünk és felszerelési tárgyakat, pl. ágyneműt.

Ügyfeleik közül melyik korosztályból és régióból jövők vannak többségben?

Főként az idősebb budapestiek, köztük is elsősorban a holokauszt-túlélők. Azonban nagyon növekszik a másod- és harmad-generáció aránya. Bár vidéken is vannak klienseink, de inkább a főváros túlsúlya jellemző.

Mivel és hogyan tudnak segíteni, természetbeni vagy pénzbeli támogatással?

Pénzbeli forrásaink szűkösek, inkább csomagokkal, ebéddel, korábban pedig ruhákkal segítettünk.

Miből áll a segélycsomag?

Kéthavonta kapják, nagyjából 20 kilós, és alapvető élelmiszereket tartalmaz. Országosan körülbelül 1200 fő kapja, főként Budapesten, de vidéki igénylőink is szép számmal vannak. Meleg ételt vidékre nem tudunk kiszállítani, csak Budapesten belül, ahol 16 kerületbe küldünk ki ebédet. Vidéki nagyvárosokban, de érdekes módon kisebb településeken, falvakban is vannak igénylőink. Elsősorban a helyi hitközségek visszajelzése alapján tudjuk, hogy kiknek segítsünk.

És ahol nincs hitközség?

Onnan vagy egyénileg jelentkeznek, vagy a társegyházak, illetve önkormányzatok jelzik, hogy lakosaik köréből lenne érintett igénylő. Nem napi gyakorisággal, de előfordult már, hogy más felekezet részéről jelezték, hogy a községben van egy ember, aki magát zsidónak vallja és segítségre lenne szüksége.

Milyen közösségi élet, programok vannak klubjaikban?

A Hegedűs és a Herman mellett vannak más idősklubok is, amelyekkel kapcsolatban állunk. A fő szempont az idősek aktivitásának megőrzése, kirándulásokat szervezünk, múzeumlátogatásokat és kártyadélutánokat.

Holokauszt-túlélő klienseiket mennyire és hogyan lehet bevonni a közösségbe?

Mindenkit be lehet, ha azt érzik, hogy szükség van rájuk. A Herman Klub idei közösségi széderének levezetője például egy 85 éves túlélő bácsi volt, aki korábban évekig a Frankelben volt előimádkozó.

A mi osztályunk egy borzasztó pici része egy nagy gépezetnek, hiszen amiből adunk, nem a sajátunk. Amilyen szép feladat ez, annyira felőrlő is: nap mint nap találkozunk betegséggel, bajjal, emberi kiszolgáltatottsággal. Sajnos segélyt kérő hitsorstársaink többsége egyébként nem tartja a vallást, nem jár zsinagógába. Azonban a személyes találkozások, beszélgetések alkalmával megpróbáljuk közösségünkbe visszahívni, visszavonzani őket. Ez néhány esetben sikerül is.

A legfontosabb, hogy a jiddiskájt szellemében tartsunk össze, és ha lehet, minden rászorulton segítsünk. Teljes segítséget csak nagyon ritkán tudunk adni, hiszen az elveszett testi és szellemi egészséget mi sem tudjuk pótolni, azonban megpróbáljuk ügyfeleink hátralévő éveit minél jobbá, elviselhetőbbé tenni.