05.30. 20:13, kimenete: 05.31. 21:32 
A kereszténység története korántsem mentes az antiszemitizmus mérgétől, ugyanakkor vannak azért más hagyományok is, a protestantizmusnak köszönhetjük a héber Biblia mély meggyökerezését a nemzeti kultúrákban Európában.
Járosi Andor, Sztehlo Gábor
A reformáció elvetette a katolikus egyháztörténeti hagyományt és visszatért a kinyilatkoztatáshoz, a Szentírás szövegéhez. Nemzeti nyelvekre fordították a Bibliát, így a héber Bibliát is és elkezdték komolyan olvasni. Vannak olyan protestáns irányzatok is, amelyek félig-meddig vissza is tértek a törvényhez, a hetednapos adventisták, akik a szombatot ünneplik és betartják a héber Biblia étkezési tilalmait is, a protestantizmusból nőtt ki továbbá a székely szombatosság is, a székely „zsidózók” gyülekezete. Nem véletlen, hogy a protestáns prédikátorok a magyar és zsidó nép párhuzamos sorsáról tanítottak nem sokkal a protestantizmusa megjelenése után, valamiféle testvériségről.
A zsidó és magyar nemzetről írt munkájában Farkas András protestáns prédikátor a 16. században, ez a magyar protestantizmus egyik első megnyilatkozása. „ Farkas András propagandisztikus krónikás éneke elindította azt a folyamatot, melynek során Attila, Hunyadi Mátyás mellé – sőt gyakran helyébe – Mózes, Gedeon, Dávid lépett a magyarság nemzeti példaképévé.
A kálvinizmus nagy szerepet játszott a magyar nemzeti függetlenségi hagyomány történetében is, a zsidóbarát, a Bibliától ihletett Ady Endre verseiben éppen úgy, mint Szabó Dezsőnél vagy Németh Lászlónál, akiktől nem volt idegen az antiszemitizmus, bár a nácizmusnak ellenségei voltak.
A hivatalos egyházak nem mindig viselkedtek szépen és bátran a zsidótörvények idején, de voltak hitvalló keresztények, akik az életüket kockáztatták az üldözöttek védelmében és ők igazán nagyon jó keresztyén magyar emberek voltak. Az evangélikus lelkész Szthelo Gábor a Gaudiopolis – Örömváros megálmodója, létrehozója vagy a mártírhalált halt kolozsvári lelkész Járosi Andor – Erdély Raoul Wallenbergje a múlt század emberi nagyságai voltak.
A protestánsokkal, akárcsak más keresztény hívekkel, összeköt bennünket az, ami senki mással nem köt össze minket: a jórészt közös Szentírás megöröklése. Együtt tudunk tanulni, ugyanabból a szövegből, amelyet mindannyian Isten szavának tekintünk. Nem lehet bensőségesebb rokonság két különböző vallás között, mint a kinyilatkoztatás közössége.
Honfitársaink jelentős része számára a reformáció 500. évfordulója ünnep és keresztény testvéreink ünnepe nekünk is fontos. Franz Rosenzweig zsidó filozófus szerint zsidóság és kereszténység beszélgetésében születik meg, válik igazzá Isten igazsága. Nem vagyunk egyformák és éppen emiatt nem nélkülözhetjük egymást.
