Mellrákszűrés: egy (nem csak) ortodox zsidó női probléma

Az askenázi zsidó nők körében a mell- és petefészekrák genetikai kockázatai magasabbak az átlagosnál. Ezért is okoz különösen nagy problémát, hogy a szeméremmel kapcsolatos szigorú előírások és a közösségek zártsága miatt az ultraortodox közösségekben élő nők jóval kevésbé járnak mellrákszűrésre, vannak tisztában a betegség megelőzésének lehetőségeivel.

Ruth Colian, egy 34 éves hárédi (ultraortodox) édesanya – mivel más tömegkommunikációs eszközök közösségében nem állnak rendelkezésre – plakátokon próbálta nemrég felhívni az ultraortodox lakónegyedekben élő nők figyelmét a mellrákszűrés fontosságára. Tovább nehezítette a dolgát, hogy a szemérem előírásai sem a „mell” sem pedig a „rák” szó leírását nem tették lehetővé – számol be az esetről a problémának szentelt nagy cikkében a Tablet Magazin.

A plakát ezért kissé rejtélyesre sikerült: felszólítja a „kedves nők”-et, hogy óvják meg életüket és egészségüket és tudatja, hogy a gyógyulási arány 90%-os korai észlelés esetén, továbbá jelzi, hogy akit érdekelnének a részletek is, az a megadott telefonszámon jelentkezhet. A titokzatosság talán növelhette is az érdeklődést, Colian mindenesetre több száz hívást kapott, sokat közülük olyan nőktől, akik még sosem jártak életükben rákszűrésen, ugyanis zárt közösségeikben élve még sosem hallottak arról, hogy ilyesmi létezne.

„Különösen élesen emlékszem egy szomorú beszélgetésre, egy 42 éves nőre, aki megkérdezte tőlem, mi az a mammográfia. Ez katasztrófa. Ez az, amit szeretnék megváltoztatni, a körülöttem lévő világot”, számolt be Colian a Tabletnek.

Abban a közösségben, amelyikben Colian is él, a családok a férfi rabbiktól kérnek életvezetési tanácsokat, így ez az életfontosságú téma is, más, sajátosan női problémákhoz hasonlóan óhatatlanul háttérbe szorul gyakorta. Colian tavaly elindult a választásokon is, pártja az első olyan politikai mozgalom volt, amely a vallásos nők jogaiért küzdött, de nem sikerült bekerülnie a Kneszetbe. Azóta a nők egészségmegőrzéséért küzd, elsősorban a mellrákszűrés elterjesztéséért az ultraortodox közösségben.

Nem Colian az egyetlen, aki ezt meg szeretné változtatni, többen a nagy tekintélyű rabbik közül is felismerték a kérdés jelentőségét és mutatkozik is némi javulás.

Változnak az attitűdök, egyre elfogadottabb a rákszűrés a hárédi közösségben a Haifai Egyetem egyik kutatója szerint, párhuzamosan azzal a folyamattal, ahogy a munkaerőpiacra is egyre inkább be akarnak és tudnak lépni az ultraortodoxok. A szűrési statisztikák javulása egy 15 évvel ezelőtti vallásjogi döntésnek is köszönhető, amelyben ultraortodox rabbik deklarálták, hogy minden 50 év feletti nőnek vallási kötelessége 2 évente mellrákszűrésre menni.

De még mindig számos súlyos problémával kell megküzdeni: az ultraortodox közösségekben jellemzően nem szívesen beszélnek „negatív”, kellemetlen dolgokról, mert sokan a veszélyek számbavételét a hit hiányának tekintik, sokan pedig egyszerűen félnek a témától, ezért nem jut el hozzájuk az az információ sem, hogy ha a mellrákot felfedezik, a gyógyulási esélyek kimondottan jók.

Már zajlanak azok olyan „felvilágosító kampányok” is, amelyek keretében maguk a közösség mellrákot túlélő tagjai mesélik el az érdeklődő ultraortodox nőknek történetüket, hangsúlyozzák, hogy nincs ok a hárítást eredményező rettegésre: szembe lehet nézni a problémával, mert a gyógyulási ráta, ha időben észlelik a bajt, 90%-os.

Az ügyben elkötelezett szervezetek megpróbálnak eljutni a legzártabb hárédi közösségekbe is, amelyek elutasítják Izrael államot magát is és így az egészségügyi szolgáltatásait sem veszik igénybe. Próbálják meggyőzni őket, hogy elutasításuk nem terjedhet odáig, hogy saját életüket kockáztassák, az életükkel játsszanak. Mindezt úgy próbálják közvetíteni, hogy közben tiszteletben tartják a közösségek saját kulturális normáit: betartják a szeméremmel kapcsolatos előírásokat és pozitív dolgokról, elsősorban az életmentés vallási parancsáról beszélnek.

Áprilisban például egy olyan hárédi újságban, ahol még nők nevei sem jelenhetnek meg a szemérem követelményei miatt, megismételték és tovább nyomatékosították a rabbik döntését arról, hogy 50 felett a nők kétévente kötelesek szűrésre jelentkezni.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a mellrákra és petefészekrákra hajlamosító génmutációk az askenázi zsidóság köreiben jóval elterjedtebbek az átlagosnál, ennek a populációnak mintegy 2-2, 5%-a hordozhat ilyen géneket. Azok, akiknek a családjában több ilyen megbetegedés fordult elő, alighanem még veszélyeztetettebbek.

A genetikai vizsgálatok és az esetleges beavatkozások (Angelina Jolie esete lehet ismerős, a színésznő részletesen beszámolt a sajtónak mellei és petefészke megelőző célzatú eltávolításáról) kérdése súlyos etikai és praktikus kérdéseket vet fel és a vallásos zsidóknál mindehhez még súlyos vallásjogi dilemmák is társulhatnak. A genetikai vizsgálatok Izraelben mindenesetre már aránylag elterjedtek.

A probléma sok vonatkozása ugyanakkor nem csak az ultraortodoxokat érinti: a genetikai hajlam értelemszerűen minden askenázi zsidóra kiterjedhet és nem csak a hárédi közösség zártsága lehet akadálya az információk terjedésének. Magyarországon is élnek olyan, például súlyos szegénységtől sújtott közösségek, amelyek tájékozódásukban és mobilitásukban egyaránt erősen korlátozottak. Az értük viselt zsidó felelősséget vállalja fel a MAZS Alapítvány által támogatott Egyenlő esélyekkel a rák ellen-program, amely „a leghátrányosabb helyzetű kistelepüléseken élő nők rákszűrését és felvilágosítását” szolgálja.

Mi is szeretnénk nyomatékosan felhívni kedves olvasóink figyelmét a szűrések fontosságára.