Mai születésnapos: Várkonyi Zoltán

Igen, ő a nagy, kosztümös történelmi regényekből született filmek rendezője is: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Egri Csillagok, A kőszívű ember fiai. Ezen túl nagy színész, formátumos színigazgató, elsőrangú pedagógus is volt, színészóriások sorának felfedezője. Édesapja, Várkonyi Titusz újságíró Krúdy Gyula egyik legkedvesebb barátja volt.

Újságíróként kezdett dolgozni is, de aztán gyorsan felismerte, hol van a helye voltaképpen. Együtt készült a pályára Gobbi Hildával és Major Tamással, az ő fiatal, baloldali színésztársaságukhoz tartozott, életük a későbbiekben is összefonódott.

Zsidó származása miatt a háború idején nehezen tud színpadon maradni, a német megszállásig a megtűrt Madách Színházban léphet fel és válhat igazi színésszé: itt alakítja egyik első és legnagyobb sikerét Hamletként. A legsötétebb hónapokat, a háború végét többek között Vígszínház pincéjében vészeli át nagy mértékben Benkő Gyula segítségével.

A háború után alakítja meg saját műhelyét, a Művész Színházat, itt teljesedhet ki „színház-csinálóként”. Nála, a Művész Színházban indul el Darvas Iván és Bárdy György karrierje, itt tűnik fel Jávor Pál is, miután Várkonyi régi barátja, Major elutasítja a Nemzetinél.

Színházát ’49-ben államosítják, ő is a Nemzetiben kezd dolgozni Major igencsak ellentmondásos igazgatói korszaka alatt: rémes intrikák, borzasztó hatalmi játszmák és merész ötletek, fényes színházi sikerek között. Ebben az időszakban kezdi meg filmrendezői karrierjét is. Korai, 1956-os filmje a Keserű igazság, amely hosszú-hosszú ideig be volt tiltva, allegorikus ábrázolása a rákosizmusnak egy építkezés botránysorozatán keresztül.

A későbbi Színművészeti Főiskolán is 1949-ben kezd tanítani, a ’70-es években, a nagy történelmi regények adaptációit követően egyszerre lesz a Vígszínház igazgatója és a filmművészeti rektora – a Vígszínházban teljesedik ki, az ő keze alatt, Latinovits Zoltán színészete is. Rengeteg területen, műfajban és katedrán áll helyt egyszerre, fantáziája és munkabírása minden keretet áttör, egyedül az egészsége nem bírja azt, hogy egyszerre két-három életet él. Nincs még 67 éves, amikor 1979 áprilisában meghal. Rövid életet és több komplett életművet zár le távozása. Pedig szépírói, költői, újságírói tehetségét ki sem bontakoztatta: valamiért túl sok és túl sokféle tehetséggel áldotta meg őt a Jóisten, amelyekhez még egy matuzsálemi hosszúságú élet sem adott volna elég teret és időt.

Ma lenne 104 éves és már 37 éve halott.