Mai születésnapos: Neumann János, „az évszázad embere”

2016. December 28. / 20:34


Mai születésnapos: Neumann János, „az évszázad embere”

Egyike volt a legnagyobbaknak a zsidó matematikusok végtelen sorában, ő tette lehetővé a számítógép megalkotását és az atombombáéhoz is hozzájárult. A jórészt általa megalkotott játékelmélet tette élete végén katolikussá a Fasori Evangélikus Gimnázium csodagyerekei közé tartozó zsidófiút.


Az övé is egy azok közül a világbíró történetek közül, amelyek a pesti belvárosban vették kezdetüket, egészen konkrétan a mai Bajcsy-Zsilinszky úton, a 62-es számú házban, a reményteljesnek tűnő 20. évszázad nyitánya közben. Egy a pesti felső középosztályhoz tartozó, gyorsan asszimilálódó bankárcsaládban, a kiegyezés és a polgárosodás nagy nyertesei között, ahol már senki nem gyakorolta a zsidó vallást, sem a bankigazgató családfő, sem a felesége, megszületett az első gyermek, aki tízéves korában már a nemesi előnév használatára is jogot formálhatott apja szolgálatainak jutalmaként. A haldokló Monarchia még gyorsan lehetővé tette számára, hogy majd Johann, még később pedig John von Neumannként vonulhasson be az emberiség emlékezetébe a már ekkoriban, tízévesen is páratlan képességeket tanúsító ifjú ember.

A családi légkör, amelyben felnőtt, roppant inspiráló volt, a klasszikus humán műveltség levegője járta át, a kis Neumann már ekkoriban életre szóló védőoltást kapott a szakbarbárság ellen: rövid élete végéig fejből tudta idézni a görög történetírót, Thuküdidészt és pontosan megérthette később, milyen társadalmi tétje van alkalmazott matematikai felfedezéseinek, milyen lehetőségek és veszélyek forrása a technika. A szülői házban ismerkedett meg a nagy zsidó matematikatanárral, Fejér Lipóttal is, akinek például Ottlik Géza is a tanítványai és rajongói közé tartozott.

Egyetemi évei alatt rendszeresen járt ki Berlinbe, Albert Einsteinnek is hallgatója volt. Még 30 sem volt, amikor végleg elhagyta Európát. Ő nem a nácik elől menekült: katedrát kapott a Princetonon és itt már nyugodtan tűnhetett holmi német arisztokrata-sarjnak von Neumannként, hála bankár édesapja egykori érdemeinek. Így nem kellett magyar zsidóként mutatkoznia, annál kevésbé, mert felesége kedvéért katolizált: mindegy volt neki, éppen úgy nem hitt a katolikus, mint a zsidó „tanításban”, bár elméletileg nem zárta ki Isten létének lehetőségét.

A második világháborúban részt vett az atom és hidrogénbomba kifejlesztésében számos más magyar zsidóval együtt és az elektronikus számítógép megalkotásához is hozzájárult elméleti tevékenysége. Ezer más eredménye mellett a játékelméletet megalapozó kutatásoknak is úttörője volt ez az átlagos emberi ésszel alig felfogható mozgékonyságú, szédületes és korlátozhatatlan elme.

Bölcs dolog volt csodagyerekként kezdenie, mert nagyon sokat kellett végeznie nagyon kevés idő alatt. Még ’50-es évei első felében rákbetegség támadja meg a szervezetét és alig több mint 53 éves korában végez is vele. Élete utolsó nagy döntéséhez tulajdonképpen a játékelméletet használja fel egy 17. századbeli kollégája, a francia filozófus-matematikus, Pascal szemtelen gondolatkísérletét kölcsönvéve. Pascal szerint azért érdemes hinnünk Istenben, mert azzal veszíthetjük a legkevesebbet. Ha valóban van örök élet, úgy a hitünkkel megnyerjük, ha pedig nincsen, akkor úgyis mindegy. Nem hinni, foglalhatjuk össze, szimpla lúzerség. Neumann is végiggondolta a lehetőségeket és igazat adott Pascalnak, megtette tétjeit, ha tetszik. Katolikus pap próbálta megnyugtatni távozó lelkét és feladta neki az utolsó kenetet, bár ő maga úgy emlékezett, hogy von Neumann nem lelt haláláig sem nyugalmat. Ezen, úgy tűnik, nem segít a játékelmélet.

Kié hát ez a párját nem lelő, felfoghatatlan géniusz? Származását tekintve, kétségtelenül, zsidó, bár egyéb, mint e származás nem fűzte őt Ábrahám gyermekeihez: eredményeihez és személyes életéhez mindez nem járult hozzá.

Hacsak úgy nem döntünk, hogy mégsem egészen véletlen a kivételes képességű matematikusok feltűnően nagy száma a zsidó származásúak között, hogy a zsidó tanulás spekulatív logikája segíthet az ilyesmiben, még akkor is, ha nevezettek jó része maga sosem vett részt effajta tanulásban. Az intézmény, amely kibontakoztatta képességeit, mindenesetre a Fasori Evangélikus Gimnázium volt, és ha végső döntését valódi választásnak tekintjük, úgy a katolicizmust „választotta”, amikor vallásra volt szüksége. Talán csak gyengeség büszkének lennünk rá. Jó. Ha gyengeség: legyen.

Ma van 113 éve, hogy Neumann János belefogott tényleg üstökösszerű földi pályájának megfutásába, a mai Bajcsy Zsilinszky-úton, a 62. szám alatt.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek