Mai születésnapos: Michelangelo, a szobrász, egy zsidómániás, titkos lázadó

Mózes és Dávid király úgy él az emberiség emlékezetében, ahogy ő elképzelte és megformálta őket és a kereszténység legszentebb templomában, a világ leghíresebb festményén, a Vatikán kellős közepén, a Sixtus-kápolna freskóin rejtette el fél évezredre filoszemita üzeneteit egy rabbi és egy művészettörténész szerint. A Da Vinci-kód meséje után itt a Michelangelo-kód megfejtése.

A modern, a nyugati kultúrában otthonossá váló zsidóság számára mindig is az ő személye volt a legvonzóbb az itáliai reneszánsz nagy képzőművészei közül. Hiszen az ő műveiben a legerősebb a gyötrődés, a magány, a kétségbeesés és a lázadás, ő a legkevésbé harmonikus reneszánsz személyiség. Dinamikus, kissé haragos Mózes-szobra számukra a zsidók (és más elnyomottak) felszabadításának jelképévé vált, a zsidó entellektüellek önmaguk kétségeit fedezték fel Michelangelóban és nagyon erősen azonosultak a reneszánsz képzőművészet zaklatott zsidó óriásával.

Aki, egy tíz évvel ezelőtti kutatás szerint, már 500 évvel ezelőtt viszontszerette őket, illetve minket egy lenyűgöző könyv szerint és filoszemitizmusát nem máshol, mint épp a Vatikán, a pápai állam kellős közepén, a Sixtus-kápolnában, a világ legnagyobb freskóján vallotta meg és rejtette el az 1500-as évek legelején. (Ismeretes, hogy a pápa őt, a magát elsősorban szobrásznak tartó kérte fel a kápolna mennyezetfreskóinak megfestésére.

Egy modern ortodox rabbi, Benjamin Blech egy sokáig a Sixtus-kápolnában dolgozó művészettörténésszel, Roy Dolinerrel szövetkezve fejtette meg egy igazi, alapos tudományos munkában néhány éve a titkos, zsidóbarát „Michelangelo-kódot”: A Sixtus-kápolna titkai. Michelangelo tiltott üzenete a Vatikán szívében.

Titkos üzenetein a szerzők szerint szembement megbízója, az egyház érdekével és az akkoriban az egyházat uraló antijudaizmussal, kimondottan provokálta a pápaságot. Szerintük a legendás mennyezetfreskók tele vannak rejtett zsidó és kabbalisztikus utalásokkal, amelyek ellentmondanak a korszak keresztény tanításainak, a pápaság korrupt működését kritizálják (a Luther fellépése előtti években vagyunk), - az egyik központi figura kimondottan beint, „bemutat” szerintük a pápának - és hangsúlyozzák a kereszténység zsidó eredetét, gyökereit.

Ahogy a reneszánsz Itália számos jeles figurája, úgy Michelangelo is ismerte az ekkoriban nagyon népszerű kabbalát, vagy legalábbis azt, amit a nem zsidó világ kabbalának hitt, ez is inspirálhatta munkáját a feltevések szerint.

Arra mások is felhívták a figyelmet, hogy Michelangelo festményein zsidó szimbólumokkal és utalásokkal is dolgozik, a tiltott gyümölcs például az édenkerti jelenetben, amelyet a kígyó Évának kínál, jól kivehetően nem alma, ahogy a keresztény hagyomány gondolja, hanem füge, mint a zsidó tradícióban. Az utolsó ítélet megfestésekor pedig szintén feltűnik két zsidó a korban használatos, jellegzetes megkülönböztető jegyeiket viselve: ez Blech rabbi és művészettörténész szerzőtársa szerint azt jelenti, hogy Michelangelo szerint a zsidók is bejuthatnak a Mennyországba, ők is üdvözülhetnek, ez pedig élesen szemben áll a korabeli katolikus tanítással és még ma is komoly vitákat generál és hangsúlyozzák a freskók azt is, hogy Jézus maga is zsidó volt, a zsidó népből származott.

A könyv számtalan rejtett kabbalista utalást, betűkombinációt fejt fel, egy egész zsidó üzenethálózatot, amelyet Michelangelo a szerzők szerint „belekódolt” a Sixtus-kápolna freskóiba a korabeli egyház zsidóellenességével szembeszállva. A könyvet nagyon sokan vitatták és sokan ünnepelték, volt, aki úgy vélte, hogy mindent, amit Michelangeloról tudni véltünk, mostantól gyökeresen át kell értékelnünk.

Hogy helyes-e a tudós modern ortodox rabbi és a képzett művészettörténész feltevése a Michelangelo-kódról, Michelangelo zsidók iránti rejtett rajongásáról és a Sixtus-kápolna freskóinak rejtett kabalisztikus jelentéséről, sosem tudjuk már meg. Az viszint biztos, hogy a keresztény egyházak azóta már felülvizsgálták zsidóellenes tanításukat, úgyhogy ma már, bármit is gondolt 500 éve a Mester, a zsidó-keresztény megbékélés és testvériség korai kifejezőiként szemlélhetjük a lélegzetelállító Sixtus-kápolna csodálatos mennyezetét. Mert mily csodálatos, ahogy a Michelangelo által szoborba álmodott Dávid király mondja zsoltárában, milyen csodálatos az, ha együtt ülnek a testvérek.