Mai születésnapos: Kner Izidor – A gyomai nyomdászdinasztia-alapítója

2017. Február 05. / 20:10


Mai születésnapos: Kner Izidor – A gyomai nyomdászdinasztia-alapítója

A vándor könyvkötészettől a magyar könyvművészet kiemelkedő színvonaláig – mai születésnapos rovatunkban Kner Izidorra (1860. február 5.) és Kner Imrére (1891. február 3.) és fiára Imrére emlékezünk.


knerimre_izidor.jpg
Kner Imre és Kner Izidor


„Bármilyen sikeres, eredményes munkálkodásnak csak az a része számít, amelynek a köz látja a hasznát és amely az egyetemesség javát szolgálja.” (Kner Izidor)

Kner Izidor 1860. február 5-én vándorkönyvkötő zsidó családba látta meg a napvilágot Gyomán. Apja, Kner Sámuel is családi örökségként űzte a könyvkötő hivatást. Nevük a tót lakosság becéző „knyihár” (könyvkötő) megszólításából alakult Kner családnévvé. Míg atyja műhelyében nevelkedett sok éven át, az előtte készülő könyvek napi látványa során 13 éves korára úgy érezte, vérében van már a mesterség. S mivel a ház körüli teendők, kötelességek mellett a gyermeket édesapja még nem fogta a családi mesterség tanulására, az úgy döntött, hogy elindul és kitanulja a mesterséget.

Vándorévei során rövidebb-hosszabb állomások követték egymást. Szolnokon 1873-ban, mint könyvkötő inas talált munkát magának, ahol első önálló munkaként vásárokon árult, apró, takaros zsebkönyveket készített. Munkába állt Pesten a Hirháger Károlynak az akadémiai bérház pincéjében működő könyvkötőműhelyében, mint aranymetsző. Székesfehérváron Szammer Imre nyomdájában egy évig tevékenykedett.

Mígnem 1882-ben, 22 éves korában szegényes eszközökkel indította el saját nyomdáját. Munkát két teljesen eltérő területen talált. Egyrészt a kor ízlését kielégítő báli és egyéb meghívókat nyomtatott, másrészt ellátta a magyarországi községek kétharmadát közigazgatási nyomtatványokkal. A báli meghívókat a legnevesebb festőművészekkel rajzoltatta, míg a hivatali nyomtatványokból annyit készített, hogy a megrendelőknek raktárról azonnal szállíthasson. A nagyszerű üzleti érzékkel vezetett nyomda gyorsan fejlődött. A századfordulón tizenkét, 1914-ben pedig már több mint 150 munkásnak nyújtott biztos megélhetést. A növekvő nyereségből a gyomai könyvnyomda új betűgarnitúrákat, gépeket vásárolt s bővítette az üzemrészeket. A nyomdájában készült könyvek számottevő nemzetközi elismerést váltottak ki. Első jelentős sikere: az 1914. évi lipcsei könyvművészeti kiállítás aranyérme.

Kner Izidor a nyomda vezetése mellett szakcikkeket és tréfás hangvételű karcolatokat is írt. Szakcikkei a Graphicában, tréfái az Üstökösben és a Borsszem Jankóban jelentek meg. [Kner Izidor agyafúrt alakjai] Művei: Eszmék és viaskodások, Kner Izidor agyafúrt alakjai, Fél évszázad mezsgyéjén (önéletrajzi regény, amit 1931-ben, négy évvel halála előtt adott ki). Nagyobbik fia, Imre 1916-ban, 26 éves korában vette át a nyomda vezetését. A nyomdászattal gyermekkorában megismerkedett. Tizenkét évesen már édesapja mellett dolgozott, néhány évvel később pedig elvégezte a lipcsei Mäser-féle nyomdaipari technikumot. Arra törekedett, hogy amikorra átveszi a nyomda irányítását, jelentős szaktudományi ismeretekkel rendelkezzen.

„Életem értelme nem az, hogy nyomdász vagyok, hanem az, hogy szolgálok.” (Kner Imre)

Kner Imre fokozatosan lépett apja helyébe: 1907-ben a nyomda technikai és művészeti vezetését, 1911-ben pedig az 1898-tól kiadott Közigazgatási Mintatár szerkesztését vette át. Művészetének kibontakozásához jelentős segítséget nyújtott két barátja: Kozma Lajos építészgrafikus és Király György irodalomtörténész. Kozma tervezte a régi magyar tipográfiát idéző záródíszeket és iniciálékat. Évekig együtt kísérleteztek a hazai barokk és a reformkori klasszicista ihletésű díszítőelemek korszerű alkalmazásával. E kísérletek eredményeként Kner Imre a könyvművészetben új stílusirányzatot teremtett. Király György pedig a klasszikusok tárházából állította össze és rendezte sajtó alá a híressé vált Kner-sorozatokat.

A két világháború között, a mind jobban szaporodó közigazgatási nyomtatványok megfelelő anyagi helyzetet teremtettek a gyomai nyomda számára és Kner Imre az ebből befolyt pénzből fedezte a művészi igénnyel készült könyvek előállítási költségeit. Könyveire ráfizetett, az akkori hivatalos Magyarország kultúrpolitikája nem vett róla tudomást. De csak anyagilag érhette károsodás őt (Kner Imre ezt soha sem mérlegelte), mert művészete állandóan gazdagodott és alkotásaival végső soron a nemzeti vagyont gyarapította. Könyvei közül néhány kiemelkedően szép tipográfiájú: a Három Csepke Könyvek, Kner Klasszikusok 12 kötete, a Monumenta Literarum 12–12 füzete, az Északi Sorozatok, Balázs Béla: Hét mese, a Goethe-trilógia. Külföld elismerte és nagyra értékelte művészetét. Párizsban, 1937-ben a nemzetközi kiállítás nagydíjával jutalmazták. Itthon viszont évente mindössze 50-80 könyve kelt el, mégpedig igen olcsón, sőt sok esetben ingyen. (Paradox: bár a Kner nevet a szép könyv tette ismertté, a könyvkiadói tevékenység pénzügyi szempontból nem volt nyereséges)

Kner Imre maradandó alkotásainak sorát Misztótfalusi Kis Miklós 1698-ban megjelent Mentsége zárta. A könyvet az eredeti, egyetlen épen maradt példány alapján betűhű kiadásban készítette el. „Amikor 1940-ben a munkatáborban voltam – nagy szerencsémre itt, Gyomán – esős napokon, mikor nem lehetett kivonulni, a szalmazsákon ülve egy munka korrektúráival foglalkoztam. Tótfalusi Kis Miklós Mentsége volt ez” – írta erről a korszakról Kner Imre.

Az 1938-as első zsidótörvény megszületése után (amely azt írta elő, hogy a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók) minden tisztségéről lemondott. A nyomda, amelynek fő üzleti profilja a közigazgatási nyomtatvány volt, csak azért tudta megőrizni helyét a piacon "keresztény" vetélytársaival szemben, mert Kner Imre öccsének és cégtulajdonos társának megvolt a törvény alóli kivételezettséget biztosító két frontharcos kitüntetése. Kner Imrét 1942-ben rövid helyi munkaszolgálatra hívták be, de a nyomdát eközben is irányíthatta.

Az ország német megszállása után néhány nappal, 1944 áprilisának elején internálták, a politikától következetesen távolságot tartó Kner valószínűleg rövid 1918-as szerepvállalása miatt került a listára. A budapesti Gyűjtőfogházból a nagykanizsai, majd a sárvári internálótáborba került, ahonnan május 19-én németországi munkára szállították. Az ezt követő eseményekről biztosat nem tudni, halálának pontos időpontja is ismeretlen.

Kner Imrét megölték, de megsemmisíteni nem tudták; mert könyvművészetünk e kimagasló egyénisége műveiben és művészeti stílusirányzatában halhatatlan maradt.

Gyomaendrődön a család nevét viselő múzeumnak Kner Imre egykori lakóháza ad otthont. A népies barokk stílusú házat Kozma Lajos tervezte, és 1970 óta működik benne az ország egyetlen nyomdaipari múzeuma. A Kner-emlékművet (Nagy András és Czigány Edit alkotását) 1982-ben, a nyomda fennállásának századik évfordulóján állították fel Gyomaendrődön, ahol gimnázium is viseli Kner Imre nevét. A neves tipográfusnak Fülep Lajos művészettörténésszel folytatott levelezése 1991-ben jelent meg a Békés megyei levéltár gondozásában.

Felhasznált források:
Wikipédia, MTI, Nemzeti könyvtár, Sulinet

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek