Mai születésnapos: Kármán Tódor

Egyike a világhírű magyar-zsidó tudósóriásoknak, a szuperszonikus repülés és az űrhajózás úttörője, az amerikai légierő fejlesztésének egyik motorja a második világháború alatt és után. Ha édesapja nem reformálja meg a magyar pedagógiát, és ha Vészi Margit, Ady Endre Margitája nincsen jó időben és jó helyen mellette, talán másképp alakul a huszadik századi tudomány története. És akkor is, ha nem beszél rá Kármán időben egy bankár édesapát, hogy engedje fiát, Jancsikát, akit mi Neumann János néven ismerünk, matematikusnak.

Kármán Tódor, aki állítólag a prágai Löw rabbi leszármazottja, Budapesten születik 1881-ben, 9 évvel azután, hogy édesapja – akinek mentora a zsidók egyenjogúságáért már az 1840-es évektől küzdő Eötvös József volt – javaslatot készít egy a tanárképzést segítő gyakorló középiskola megalapítására. Maga Kármán Tódor is itt, a mai Trefort Gimnáziumban végzi tanulmányait (ahogyan például Teller Ede is később). Annak a hatalmas szellemi felszabadulásnak a gyermeke ő is, amelyet a dualizmus időszaka biztosított a magyar zsidóság nagy része számára.

Egyetemi tanulmányait még itthon végzi, aztán Németországba távozik.

A repülés fizikája és technikája iránti érdeklődése részben barátnéje, Vészi Margit ihletésére alakult, aki még újságíróként kirángatta magával egy repülésről szóló tudósítására és az, amit látott, teljesen elbűvölte Kármánt. Úgyhogy mindazt, amit Kardosnak köszönhet a tudomány és a technika Kármán Tódornak köszönhet, kicsit Vészi Margitnak is köszönheti. Vészinek, aki Ady híres költeményének Margitája, Molnár Ferenc felesége, Sárközi Márta édesanyja és saját jogán is komoly képzőművész volt.

A Tanácsköztársaság idején itthon volt és – sok jeles emberhez, zsidókhoz és nem zsidókhoz hasonlóan – szerepet is vállalt, a forradalmak idején reménykedett a modern Magyarország megszületésében.

Családjával – édesanyjával és húgával – élt Németországban vezető tudósként, amíg a légierő fejlesztésében egyre inkább fantáziát látó Egyesült Államokba csábították, Kaliforniába. Épp időben tudtak így, 1930-ban távozni a nácizmus felé tartó Németországból.

Még németországi tartózkodása során látogatta meg egy magyar bankár kamasz fiával, Jancsival és arra kérte, hogy beszélje le a fiút a matematikai pályáról, hogy valami praktikusabb foglalkozást választhasson. Kármán elbeszélgetett a fiatalemberrel és nem tett végül eleget édesapja kérésének. A fiút ugyanis Neumann Jánosnak hívták.

Morbid, vérfagyasztó iróniája a sorsnak, hogy a német légierő is sokat profitálhatott németországi kutatásaiból, ahogy később az amerikai is felmérhetetlenül sokat. Az űrkutatás nemkülönben, úgyhogy ő is bevehető volna honlapunknak az űrhódító zsidókról szóló sorozatába.

Sosem nősült meg, a családot mindvégig édesanyja és húga jelentették számára. Már elmúlt 80 éves, amikor páratlan, korszakos tevékenységét elismerve az Egyesült Államok elnöke, John Fitzgerald Kennedy 1962-ben kitüntette a 20. század egyik legnagyobb fizikusaként és nem utolsósorban pedagógusaként is – ezt a vonzalmát és képességét bizonyára édesapjától örökölte.

Visszatér 1963-ban élete első felének fontos helyszínére, Aachenba, itt éri a halál 82 évesen. Nem volt vallásos zsidó: otthonában a magyar közösség nevében egy katolikus pap búcsúztatta, de rabbi temette Los Angelesben.

Pályakép:
http://monsooninfo.blog.hu/2015/06/28/karman_todor_az_amerikai_legiero_szentje