Mai születésnapos: Gombos Sándor, magyar-zsidó vívó olimpiai bajnok

Zomborban, a középiskolában kezdett vívni és már végzett fogorvosként lett olimpiai bajnok Petschauer Attilával az oldalán. Miután visszavonult és életben maradt a holokauszt ellenére, újraszervezte a magyar vívósportot és visszahozta a tőrvívók közé Elek Ilonát.

Sok zsidó óriása volt a magyar vívósportnak, ő is a legnagyobbak közé tartozott, még akkor is, ha ma már alig emlegetjük a nevét, csak a történészek, a sportág rajongói tudják, ki volt. Petschauert a halála és a halála körüli legendás is bent tartották, szegényt, megérdemelten az emlékezetben, Gombos Sándor, Petschauer csapattársa szerencsére életben maradt, rengeteget dolgozott még a háború után a vívásért, rögtön 1945-ben a Kardvívó Szövetség elnöke lett.

A Vajdaságból, Zomborból való, szülővárosában tanult meg vívni a gimnáziumban, nem túl sokkal az érettségije után pedig kimehetett a frontra az első világháborúban.

Amikor visszatért, fogorvosként lediplomázott, de a kardvívásban igazi sikereket csak jó pár év múlva ért el, 1928-ban lett csak olimpiai bajnok Petschauer Attila csapattársaként. Rajta és Petschaueren kívül még Fuchs Jenő tartozott a legelső magyar vívók sorába a magyar zsidók közül.

Hálával tartozunk neki még azért is, hogy visszaadta a vívásnak a nagy magyar zsidó tőrvívót, Elek Ilonát. 1939-ben kitört a II. világháború. Az egyesületek szüneteltették munkájukat, a versenyek elmaradtak, Ilona zsidó származása miatt is hátrányba került. A háború vége után egy nap dr. Gombos Sándor jelent meg Ilonáék ajtajában. Vívni hívta őket. A rossz körülmények ellenére (hely, felszerelés és edzőhiány) ismét elindult a vívó élet Magyarországon… A vívók tehát újra fegyvert ragadtak, versenyekre készültek. Versenyekre, melyekre még pár évet várniuk kellett.” – olvassuk a Sportmúzeum honlapján.

A visszavonulása után 15 évvel vált újra aktívvá, rögtön a háború és a holokauszt után, ezúttal szervezőként. Volt egy ügye, amelyért fontosnak tartotta dolgozni, noha volt megélhetése, tekintélye, orvosi praxisa, közmegbecsültsége. Mindezek mellett azonban mégiscsak volt egy ügye és ezért a háború vége után egy nap ott állt az ajtóban Elek Ilonáéknál és a két túlélő elindult vívni, folytatni az életét, együtt.

Tényleg nem sok minden maradt utána, néhány listában tűnik fel a neve, a magyar olimpiai aranyérmesek felsorolásakor és a magyar zsidó sportolók „akikre büszkék vagyunk” – féle dicsőségtábláin. A képen kívül, ahogy a háború elmúltával becsönget Elek Iloáékhoz, mert most már, hogy újra béke van, kell menni gyorsan vívni, ránk maradt még egy valódi kép is, mozgókép, egy párbajának rögzítése, amelyet egyébként elveszt.

Nézzék meg és ne felejtsék el Dr. Gondos Sándort.