Az olasz szabadság himnuszává vált a Nabucco, Verdi talán leghíresebb operájának rabszolgakórusa: az olasz egység és szabadság a babiloni fogságban szenvedő zsidóság megváltásának ígéretében talált rá – önmagára.
A fiatal Verdi elveszítette a feleségét és a lányát, az utoljára komponált operája éppen megbukott, amikor szembejött vele a Nabucco szövegkönyve. Ami azt illeti, Verdi, aki különben nagyon jó ember volt, nem mindig PC-n mutatta be a zsidókat addigi műveiben, de ez a forgatókönyv a Nebukadnezar által fogságba hurcolt zsidókról, az ő szabadságvágyukról és hazaszeretetükről, mélyen megérintette – a szövegkönyv mögött és a kórus, a Rabszolgakórus mögött is ott munkált a 137. zsoltár fájdalma: nem lehet dalolni Cionról a fogságban, Babilon folyópartjainál ülve, csak sírni lehet, ha a hazára, a tejjel-mézzel folyó Kánaánra gondolunk.
De a sírás mégis zenévé vált és nem csak a zsoltárban, hanem a zeneirodalom egyik legnépszerűbb dallamában, amelyet tényleg a világon mindenki ismer és amely a nemzeti függetlenség, a liberális nacionalizmus, az olasz felszabadítási és egységtörekvések himnusza lett (ezekben a harcokban veterán magyar honvédek is részt vettek még 1848-ból, köztük zsidók is). A szabadság iránti olthatatlan szerelem, a nemzet iránti hűség a héber rabszolgák kórusában mutatkozott meg a legemlékezetesebben a zene történetében: a zsidóság példája nyomán valóban a népek fényévé vált Giuseppe Verdi zenéjében. Színarany szárnyú gondolat, repülj el, éneklik a héber rabszolgák és így is lesz. A gondolat a 137. zsoltárból útra kel az időn keresztül és megérkezik a 19. századba és tovább, az ókori Izraelből, Babilonból Európába, a modernitásba. Babilon elesett a perzsák csapásai alatt, őket megállították a görög városállamok, felemelkedett Róma és lehullt, de a szabadságvágy és a fogság népe máig is megmaradt: a színarany szárnyú gondolat vált hazájává két évezreden keresztül. Giuseppe Verdi volt azok egyike, akik feltámasztották ezt a zsidó szellemet, „mely a bús szívbe új lángot gyújt”. Fényes új lángot gyújt.
Giuseppe Verdi október 10-én született ezelőtt kettőszáznégy évvel, 1813-ban. Legyen áldás az emléke és „adjon hangot e sorsűzött népnek”, a világ minden sorsűzött népének továbbra is az új század és századok során.
