Mai születésnapos: Básti Lajos, az utolsó színészfejedelem

A színpadi jelenlét mindenki által azonnal érezhető súlya volt a titka. Gesztusainak és mozdulatainak méltósága ragyogta be mindig rendkívül komoly játékát, a sérülékenység eleganciája, akár Higgins professzor volt a My Fair Ladyben, akár Torma Gedeon igazgató úr – halálos betegen – az Abigélben.

A ma 105 éve, 1911. november 17-én született, Berger Lajos nevű keszthelyi zsidó fiatalember, annyi más korabeli zsidó fiúhoz hasonlóan, katolikus szerzetesrendi gimnáziumban, a premontreieknél „vált emberré” és itt találkozott az asszimilált magyar zsidó értelmiség legfontosabb mintaképével: Arany Jánossal. Tőle, az ő verseit szavalva tanult meg magyarul beszélni úgy, ahogy azóta sem tud már kívüle senki. Színiakadémiai felvételijén már a „forradalmas” Adyt szavalta, egyetlen vers elég is volt Ódry Árpádnak ahhoz, hogy felvegye.

A tehetséggel nem is volt baj, csak az időzítéssel. A jó kiállású, elbűvölő orgánumú és immár magyarosított nevű ifjú színész, Básti Lajos épp 1935-ben kezdte pályáját hősszerelmesként, színpadon és filmen, a nürnbergi törvények évében, a magyar zsidótörvények egyre inkább előrevetülő árnyékában.

Az 1937-es évben kerül a Vígszínházba és szinte rögtön utána le is parancsolják a színpadról, Básti azonban dolgozik tovább, ír, baloldali művészek rendezvényein lép fel és néha beiktat sokrétű tevékenységei köze egy-egy munkaszolgálatot is.

Az 1945 utáni időszakban a Nemzeti megbecsült művésze lesz, lényegében szinte haláláig, ebben a bő harminc évben teljesedik ki műve filmen és színpadon. Az Ember tragédiája Ádámjának szerepében több különböző rendezésben számtalanszor nyitotta meg és álmodta végig, esendő méltósággal, az emberiség történetét, könyvet is írt talán legfontosabb szerepéről. Színészi tartása ugyanis nem csak fizikai kiállás volt, de szellemi teljesítmény is: önelemzés és folytonos önkritika eredménye. A dráma történetének legnagyobb tépelődőit játszotta el, Ádám mellett Hamletet, Bánk bánt, Lear királyt, önlegyőző vagy drámaian összeomló óriás-személyiségeket, akiket más még ebben a színházi aranykorban sem játszhatott volna ilyen erővel.

Ugyanebbe a sorba tartozik továbbá Shaw Pygmalionja és az ettől ihletett musical, a My Fair Lady is, Higgins professzor figurája, aki külső méltósága, jó modora és nevelése pajzsával próbálja leplezni teljes érzelmi kiszolgáltatottságát: azt, hogy beleszeretett közönséges, mosdatlan szájú tanítványába, akit –önhitt képzelgései szerint – ő teremtett. Azt, hogy az „elegancia”, akár egyszerre, egy időben is lehet a megalapozott önérzet természetes megnyilvánulása és szánalmas, önmentő hazugság is, Magyarország éppen egyik legelegánsabb színészétől, Básti Lajostól tanulhatta meg.

Utolsó szerepében, a Szabó Magda Abigéljéből készült TV-filmben is ez a figura jelenik meg teljes dicsőségében. Torma Gedeon igazgató úr ugyanis egy merev, erőszakos hólyag, aki „erkölcsi és vallási” okokból afféle református, puritán börtönt próbál csinálni lánynevelő intézetéből és még saját a érzelmi életét sem képes tolerálni. Ehhez az emberhez megy be a vonzó és fiatal Kuncz Feri, Gina szerelme, hogy magával vigye a kislányt. Nem is kérdés, kinek drukkolunk kettejük közül. És ekkor Torma igazgató úr, végtelen merevségétől vezetve az égig magasodik Básti Lajos alakításában: mint mondja, boldogan szabadulna a komisz, neveletlen, intézete szabályait semmire se tartó Vitay Georginától, de nem teheti: neki Kuncz Feri, bármilyen magas katonai méltóságot képviseljen is, nem parancsol. Neki e világi hatalom nem felettese. Mindössze két hatóság van, akiknek engedelmességgel tartozik: a földön az árkodi püspök, az égben pedig a Megváltó Krisztus. Az értetlen, kellemetlen vénlegény ragaszkodik a szabályokhoz most is és ezzel megmenti Gina életét, akinek az édesapját a nácikkal szemben tervezett katonai ellenállás egyik vezetőjeként fogták le. Az, ahogy Torma Gedeon értelmetlen szigorúsága hitvalló bátorsággá magasztosult, az önfegyelem utolsó próbája volt Básti Lajos számára is, aki már halálos betegsége, a közeli vég fogságában játszotta el az igazgató nagyjelenetét: ő is maga fölé nőtt még egyszer, még megrendítőbben, mint ahogy pályája során szokott.

Torma igazgató úr alakja Szabó Magda szemérmes, kritikus vallomása volt az őt felnevelő kálvinizmushoz, amelyet egy olyan, nagy zsidó színész közvetített, aki a premontrei rend iskolájában jegyezte el magát örökre Arany Jánoson keresztül a szent magyar költészettel.

Básti Lajos a mai napon lenne tehát 105 éves és jövőre lesz kerek négy évtizede, hogy már nincsen közöttünk.