Mai születésnapos: az 50 éves Röhrig Géza költő, színész, tanító

2017. Május 11. / 20:40


Mai születésnapos: az 50 éves Röhrig Géza költő, színész, tanító

„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Ezt tartja a népi bölcsesség és így tartotta a Röhrig Gézához legközelebbi magyar költő, József Attila is. Röhrig a fájdalom rendkívüli mélységeit járta meg, így vált bölcs és szenvedélyes tanítónkká, színészként, költőként és Biblia-magyarázó hászidként is.


A bibliai Józsefnek ahhoz, hogy a Fáraó oldalára emelkedhessen és megbocsásson testvéreinek, hogy lezárja a Mózes első könyvén végighúzódó féltékenységek gyilkos történetét, többször is meg kellett járnia a legmélyebb mélységeket a kút fenekétől Potifár börtönéig.

Ilyen Józsefe a 21. századi magyar zsidóságnak a nemrég világsztárrá váló Röhrig Géza

Édesanyja elhagyja őt születése után, autószerelő apukája neveli 4 éves koráig, amikor meghal. Ezután 8 éven át a fóti gyerekváros lakója, állami gondozott. Azokhoz a tízezrekhez tartozik, akinek nem adatik meg az anyai szeretet érzelmi biztonsága, a feltétlen elfogadás melege, akiknek számára a világ korán, szinte azonnal kihűl és ellenségessé válik.
Az, aki végül megmutatta számára az önzetlen figyelmet és elfogadást, ami nélkül senki nem kezdheti el az életét, Rosenthal János lett, a nagypapája örökbefogadó családjában. A nagypaci. Elindulhatott.

És már az első perctől világos volt, hogy számára versírás és színészet egymástól elválaszthatatlan megmutatkozás, teljes felelősségvállalás minden szóért és mozdulatért, amelyeket személyes hitelessége fűt fel: zenész volt, a beszédes nevű Huckleberry énekese (Huckleberry Finn senki által sem nevelt, szabad és „rossz” utcagyerek volt, elhagyott lázadó Tom Sawyer kalandjaiban), amelyet még utolsó „rendcsináló” erejükkel betiltottak az underground zenétől félő kádári hatóságok. Élt egy darabig egyetemistaként Lengyelországban, megismerkedett a nagypapa meséiből már ismerős Auschwitzcal, amely íróként, színészként és zsidó tanítóként sem engedi el többé.

Ott van a remény születésénél és egy fiatal, nemzedéki párt alakulásánál, amelynek a neve hűség, vagyis Fidesz volt, jelmondata pedig az, hogy „olyan országban szeretnék élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi”.

A ’90-es években eljátszotta fontos elődét, József Attilát filmen, aztán sorban jelentette meg köteteit: képzelt hászid történetekkel búcsúzott Magyarországtól A rebbe tollatépett papgája című kötetben és aztán újra elmerült: elvált és elment Amerikába, ahol a gyerekei éltek. Épp ő végképp nem engedhette őket apa nélkül felnőni. De már hászid zsidó volt, szenvedélyes hittel az Örökkévalóban.

Eltűnt a szemünk elől, kötetben is csak hat év múlva adott hírt magáról. Elvégezte közben a konzervatív zsidóság egyik legfontosabb iskoláját, a Jewish Theological Seminaryt New Yorkban, papíron is tanítóvá lett és halottmosdatással is foglalkozott: ez, a halottnak segíteni, önzetlenül, a viszonzás reménye nélkül, nem méltatlan foglalkozás, hanem nagy micva: akik ezt nem értik, nem értik az ő József-történetét sem.

Így érte őt el a szerep, amely felé évtizedek óta tartott már, ahogy ő maga mondja: ő lett Saul, egy Auschwitzban meggyilkolt kisgyermek édesapja, akinek el kellett temetnie a fiát – ő volt ennek a filmnek a teljes felülete, mögötte elmosódott a haláltábor és az ő tekintete élt. Megérkezett. És jött, aminek jönnie kellett: Cannes, fesztiválsikerek és az Oscar-díj a filmnek. Ekkor már új házasságában ismét két, összesen négy gyermek édesapja volt.

Röhrig Géza története a hitről és a szabadságról szól, ami végső soron ugyanaz. És bárhol él, immár végleg és bizonyosan a mi tanítónk marad, hozzánk, Magyarországhoz és azon belül a magyar zsidósághoz tartozik.

Arról beszél egész életével, így a verseivel is, hogy a mélységben mindig ott vannak a Magasságos szikrái és néha van mód és jut segítség észrevennünk:

zsoci

egy gyorsétterem mosdójában történt
”kérsz paradicsomlevest?” kérdezte
s megtöltött egy műanyagpoharat melegvízzel

az ingyenketchupból belenyomott vagy ötöt
elkeverte fölemelte
”kell ennél jobb?” lelkendezett
gelencsér zsolt nyújtott kezet

zsoci tudta miről beszélek
”mondj egy érvet arra hogy éljek”
gondolkozik töpreng valami jót keres
kissé félve kérdi ”paradicsomleves?”


Igen, Zsoci gyorséttermi paradicsomlevese elég ok élni, mert: az egész világ egy nagyon keskeny híd és mégis az a lényeg, hogy ne féljen.

Éltesse Isten közöttünk a ma 50 éves Röhrig Gézát, erőt adó tanítónkat.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Rózsa Péter: Ködkárpit Nagykanizsán
2024. Január 29. / 21:39

Rózsa Péter: Ködkárpit Nagykanizsán

Kultúra
Minden, ami Purim: Ünnep győzelmi mámorban