Mai születésnapos: A 200 éves Arany János, a magyar zsidók nagypapája

2017. Március 02. / 17:16


Mai születésnapos: A 200 éves Arany János, a magyar zsidók nagypapája

Magyarrá váló zsidók generációi számára ő volt a nemzet, vagyis az édes anyanyelv, amely soha nem lett hűtlenné zsidó gyermekeihez, akkor sem, amikor a törvények már kitagadták a zsidókat a magyarságból. Arany János mindig megmaradt nekünk.


A ma 200 éves Arany János, a magyar irodalom talán első nagyvárosivá lett költője sosem szerette meg igazán a szeme előtt születő Budapestet. „Szülőföldem, Szalonta/ nem szült engem szalonba/ azért vágyom naponta/ kunyhóba és vadonba” – adta meg a modern magyar nagyvárosi líra egyik alaphangját, az elvágyódásét.

Budapest és Budapest modernista irodalma, a Nyugat azonban nagyon szerette őt: hiába, hogy éppen Arany kiérlelt nemzeti klasszicizmusát állították szembe az ő törekvéseikkel, Babits például világosan többre értékelte Aranyt még Petőfinél is, szinte mindenki rá hivatkozott, az ő munkáját vélte folytatni a maga módján.

Ő volt az asszimilálódó, magyarrá váló zsidóság számára is a nemzet szellemének első számú letéteményese. Még a legsötétebb órákban is.

„Hogy is kezdjem…” – kérdezi magától Radnóti Miklós a levélben, amelyben visszautasítja Komlós Aladár felkérését, hogy zsidó antológiában szerepeljen. „A szobám falán három „családi kép” van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett festményének másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik „nem bennfentes” látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem közismert, népivé stilizált arc) megkérdezik: „a nagybátyád?” vagy „a rokonod?” Igen – felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy”. Ők a magyarrá vált zsidó költő voltaképpeni, legközelebbi rokonai.

Radnóti barátja, társa, Vas István pontosan ugyanezt érzi a nácizmussal szembesülve:

Az íróasztalon Arany/Fényképe néz tanácstalan/Ideges töprengéseimre./ Szabályosan kemény az inge.// “Biztos a nagypapája volt ő / Az úrnak”– ezt kérdezte rég/ Egy tudatlan takarítónő…/ /Ma, mikor elmerítenék/ Új lelkemet a régi vér/ Örök s öröklött ősokába// Megértem, ez a kép mit ér./És ma tudom csak igazán:/ Ő volt valódi nagyapám/ És én vagyok dekadens unokája.

A zsidóság úgy lett magyarrá, hogy Arany János „új lelket” adott neki. Gergely Ágnes már a zsoltársort írja át „igazi” nagyapánk előtt tisztelegve: „És fájó orcám rángjon majd a számhoz, ha elfeledlek egyszer, Arany János”. Ott, ahol a Szentírásban, a zsoltáros Dávid hárfáján a „Jeruzsálem” szó hangzik fel, a szent város neve, ott Gergely Ágnes versében Arany János neve áll. És már ő, a zsidósághoz hűnek megmaradó költő is mutatja, hogy nem csak az asszimiláns zsidók „nagypapája” a bizonyos értelemben legnagyobb magyar költő, de még olyan jámbor zsidó óriásoké is, amilyen nagy tanítónk, Scheiber Sándor volt, a rabbi, aki majdhogynem egyedül életben tartotta a zsidó vallásosságot személyes hitelével és vonzerejével a Kádár-korban és ha volt valaha zsidó reneszánsz Magyarországon, akkor az ő személye nélkül aligha elmesélhető a története.

A Rabbiképző tudós vezetője Arany Jánosról írta a legtöbbet, minden apró részlet érdekelte és senki nem volt olyan fontos számára az egyetemes művelődés történetéből, mint éppen Arany. Tudósi életének értelme volt, sírján az ő verse áll feliratként.

Ő, a 200 éves, halhatatlan Arany János adott anyanyelvet mindannyiunknak, ha hazánkról vallunk, ha elszámolunk életünkkel, ha tudjuk, ha ne, az ő szavaival szólunk. A magyar zsidóság Arany János nemzetéhez tartozik legelsősorban, az ő ünnepe a mi ünnepünk is. Azzal a versrészlettel köszöntjük ma, szép, kerek, 200. születésnapján, amely Scheiber professzor úr sírján is olvasható és mindkettőjükre igaz.

„Nem hal meg az, ki milliókra költi/ Dús élte kincsét, ámbár napja múl;/ Hanem lerázván, ami benne földi,/ Egy éltető eszmévé fínomul,/ Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,/ Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik”.

Nem halt meg ő sem, de éltető eszmévé fínomult a hálás emlékezetben.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Hírek, lapszemle
Nem állt ki egy izraelivel versenyezni, 10 év eltiltást kapott
Élet + forma
Fehérváry Mercédesz: Zsidó esküvő (2. rész)
Hírek, lapszemle
Vilmos Sándor király felavatta Hollandia első holokauszt-emlékművét

Kommentek