Látta-e az asztronauta az irgalom kapuját?

2010. Augusztus 24. / 15:02


Látta-e az asztronauta az irgalom kapuját?

Schöner Alfréd


Nagyünnepi gondolatok (5771– 2010)

A félelmetes - a fenséges napok hittel, gondolkodással, önvizsgálattal és önkritikával telített korszakában üzenet értékű tanítást keres a hívő emberek közössége.



Szerte a világban ezeken a napokon lelkiismeretünk szavára hallgatva a múltat kutatjuk. A múlt tanításaiból levont következtetéseket útravalóként fogalmazzuk meg önmagunk számára.

Zsidóságunk gazdag írott hagyományából két gondolatot emelünk ki. Különböző történelmi események irodalmi nyomait. Az első a középkorból, a XII. századból származik. A második immár a XXI. század eseményeinek példáiból való.

A középkor zsidóságának szellemiséggel átitatott földje Hispánia.

Az egykori szefárd politikusok, történészek, írók, pájtánok (költők), filozófusok, gondolkodók sorába spontán illeszkedik a XII. század közepén élt zaragozai születésű világhírű utazó, kiváló rabbi, Benjámin MiTudélá, azaz Tudelai Benjámin.

Mintegy száz esztendővel Marco Polo előtt hatalmas utazást tesz, szinte az egész földet bejárja. Meglátogatja Európa, Ázsia és Afrika zsidó közösségeit. Háromszáz közösségbe tett látgatásának eredményeit héber nyelven rögzíti a „Tudelai Benjámin utazása” című könyvében.

Az első szociográfiailag is értékelhető írás ez, amely összefüggő, objektív, hű képet ad a XII. század második felében virágzó zsidó közösségekről. Olvasva a több mint nyolcszáz esztendővel ezelőtt írt naplót, különleges világ rajzolódik ki előttünk. Színes, mint maga az élet; változatos, izgalmas, dicsőséggel és szomorúsággal teli, mint maga a történelem. Utazásai során természetesen a Szentföldet is érinti. Meglátogatja az Atyák földjének kiemelkedő helységeit. Látogatásának fókuszában természetesen Jeruzsálem is megtaláltatik.

A világ zsidóságának mindenkori legszentebb helye, ahol egykoron a két jeruzsálemi Templom állott. Cion maga, ahonnan a Tóra szétáradt, és tanításainak lenyűgöző összességével áldóan hatott a világ eszmevilágára. Hatott népünk, közösségünk, vallásunk, s az egész világ szellemi arculatára.

Tudelai Benjámin távol a Koteltól, a Siratófaltól megáll, és elemi erővel tőr fel benne az érzelem, amelynek írásba foglalt lenyomatát könyve őrizte meg:

„A Nyugati fal, a Szentély legszentebb fala volt, és ezt a falat az Irgalom Kapujának nevezték, s oda jönnek a zsidók, hogy segítségért imádkozzanak.”

irgalomkapuja_1.JPG
Sáár háRáchámim, a befalazott Irgalom kapuja


A Sáár háRáhámim, az Irgalom kapuja elnevezés más értelemben is jól ismert. Hiszen az Irgalom Kapuja Jeruzsálem híres, több évszázados, nyolc kapujának egyikének elnevezése is. Jeruzsálem Óvárosának keleti részén található. Jóval az ottomán megszállás előtt a VII. században kezdték építeni. E híres portál északi szárnyának a neve Sáár háTsuvá, azaz a Megtérés Kapuja. A dél felé eső részének a neve Sáár háRáhámim, az Irgalom Kapuja. A zsidó hagyomány szerint a Sáár háRáhámim, az Irgalom Kapuján keresztül érkezik majd el a Messiás, és hozza el a megváltást.

A legenda szerint első Szulimán szultán, amikor hallotta a zsidók e felfogását, tanítását, befalaztatta a kapukat, és elé muzulmán temetőnek hagyott helyet.

E kettős kapuzat elnevezésének üzenet értéke van. Tsuva a megtérés és Ráhámim az irgalom. A Megtérés tíz napjának gondolatai ezek. Megtérni az Örökkévalóhoz lélekben, gondolatban, érzelmekben, hitben.

Ráhámim, az irgalmasság, a szeretet gyönyörű fogalmát hangoztatjuk a fenséges napok áhítattal teli hangulatában.

Pár esztendeje bejárta a világsajtót a hír, mely szerint Ilan Ramon az első izraeli - tragikus körülmények között elhunyt - asztronauta naplótöredékét bemutatták a jeruzsálemi Izrael Múzeumban.

A bemutatás eredeti időpontja 2008. október 5. volt. Ilan Ramon, az első izraeli asztronauta hősi halált halt társaival együtt a Columbia amerikai űrhajó fedélzetén. 2003. február 1-én, a leszállás megkezdése előtt néhány perccel történt a szerencsétlenség, és az űrsikló mind a hét utasa az enyészetté lett. Közöttük a negyvennyolc éves izraeli pilóta is. Nem sokkal a tragédia bekövetkezte előtt rádiótelefonon mondotta a következőt:

„Jól tudom, hogy utazásommal Izrael egész népét képviselem itt az űrben. Különösképpen fontos ez, hiszen egy Soá túlélőjének leszármazottja vagyok, aki már Izraelben született. Nagyon sokan honfitársaim közül ezt az egész utazást úgy élik meg, mint egy álom megvalósulását.”

A világűrbe felvitte magával Izrael jelképeit. Többek között egy követ a Tel Aviv-i Egyetem szegélyzetéből, városának, Rámát Gán-nak zászlaját, szülőhelyének, Beer Sevának a zászlaját, egy miniatürizált Tóra tekercset, amelyet egy Auschwitzot túlélt és jelenleg Izraelben élő ember adott át neki, és néhány mezuzát.

ilanramon_diary.jpg

Csodával határos módon a napló földet ért. A napló, amely ki volt téve az időjárás viszontagságainak, elképesztően magas hőnek és hidegnek, végül Texas Államának egyik faluja környékén landolt. Amikor megtalálták azt, visszajuttatták a családnak. Harminchét oldal maradt meg. Ebből kettő került az Izrael Múzeumba. A múzeum szóvivőjének szavaiból idézek:

Ramon lemásolta naplójába a kidus imádságát, hogy fent a magasságokban is hangozzék el legszentebb imáink egyike. És a második, hogy küldje üdvözletét, mondhatnánk így is - jókívánságait - az egész földnek”.

Küldetéstudat vezette e nagyszerű embert, aki a magasságokban is az imádság szavait mormolta, és úgy érezte, hogy onnan fölülről is bráchát (áldást), üdvözletet kell küldenie az egész földnek. Ramon írása, üzenete a ma emberéhez is szól. Akik nem kilométerek százaival, nem több száz kilométerrel a föld felett lebegünk, hanem itt élünk a mindennapok valóságában. Őriznünk kell az ősi imádságot, amellyel a hagyomány elkötelezetteivé válunk.

És ilyenkor a Nagy Ünnepek forgatagában önmagunkért is imádkozunk, közösségeinkért is, de „üdvözletünket és jókívánságunkat küldjük az egész földnek”, annak reményében, hogy talán béke lesz a földön. Annak reményében, hogy végre nyugalom lesz az emberek körében. Hogy nem a fegyver, az erőszak és a terrorizmus, hanem a békesség, a nyugalom és a belső békesség lesz valamennyiünk osztályrésze.

Álom mindez? Lehet. De álmok nélkül nagyon nehéz élni.


Testvéreim figyelmébe a megtérést, az irgalmasságot, a jócselekedet gyakorlását, az ősi imák elmondását, a benne lévő tartalmak átélését és az egész emberiség iránti felelősséget ajánlom.

Az ünnepek közeledtével szálljon fohászunk a Világ Alkotójához:

Mennyei Atyánk, Világ Alkotója, Izrael Szirtje és Megváltója!
Tekints le reánk a magasságokból, fogadd el elhangzott és elhangzó imádságainkat!
Nyisd meg az ég kapuit imádságaink előtt, s írj be valamennyiünket az Élet Könyvébe!
A Világ Alkotója részesítse áldásban közösségeinket, asszonyainkat, férfiúinkat, idősebbjeinket és fiataljainkat egyaránt!
A Világ Alkotójának áldása legyen Izraelen, a világ zsidóságán, az egész emberiségen!

Sáná tová tikátévu vetéchátému! Legyen osztályrészünk a békés, nyugodt, áldott zsinagógai új esztendő!

ÁMEN


A szerző az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora, főrabbi

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek