Kántorok, karnagyok, kórusok

Giora Sharon főkántor / Új Élet

A magyar neológ zsidóság fellegvárában, a Dohány utcai zsinagógában mindig fontos helyet foglalt el a zene. A legendás nagy kántorok, Lazarus, Kwartin, Ábrahámsohn, Lineczky mellett működött a nagy karnagy, akit mindenki csak Donáth bácsinak hívott és ismert.

Lineczky Bernát főkántor kiváló muzsikus volt, és szeretett vezényelni. Amikor a kántori funkciókat Ábrahámsohn végezte, tört magyarsággal gyakran így szólt a karmesterhez: Donáthkám, majd én! És ilyenkor ő dirigálta a ragyogó kórust, melyben számos olyan nagy hírű operaénekes is működött, mint Ney Dávid és Farkas Sándor.

A későbbi években Ábrahámsohn és Lóránd főkántorok mellett a Dohányban minden idők egyik legragyogóbb zsinagógai orgonistája játszott, Lisznyai Szabó Gábor. Vele már szakmai kapcsolatom is volt, számtalanszor kísért és oktatott, korrigált. Loránd Mártonnal való felejthetetlen együttmuzsikálása, hihetetlenül pontos, csodaszép improvizációja művészi magasságokba emelte az istentiszteletek zenei részeit. A karnagy akkoriban Révész Sándor volt, akinek személyéből bennem elsősorban az maradt meg, hogy egy ceruzával a kezében dirigált. Egy idő után a Dohányban is eljött az „őrségváltás” ideje, és Lisznyai helyét leánya, Mária vette át, a karmester pedig Somló Andor lett.

Lisznyai Mária édesapjától nem csupán kiváló zenei tehetségét örökölte, hanem a zsidó zene iránti szeretetét, a zsidósággal való szoros lelki kapcsolatát is. Somló Andor ma, a nyolcvanas éveiben még mindig vezényel. Több mint hetven évet töltött el eddig a zsinagógai zene szolgálatában, hiszen kisfiú kora óta templomi énekes volt, később útja a karmesterség felé vezetett. Nem tudom, volt-e a magyarországi zsinagógai zene történetében más, aki ennyi esztendőt töltött el megszakítás nélkül templomainkban.

Az én gyerekénekes éveimben a Dohány kórusában működött két kiváló szoprán, a pécsi származású Gödry Kató, valamint Darvas Ibolya. Mindkettő mögött komoly, sikeres énekművészi múlt állott. Gödryt idősebb korában kiváló énekmesterként ismerték. A kórus alt szólamában szerepelt Frölich Józsa konzervatóriumi tanár, a nagyszerű muzsikus és Veress Ildikó. Ott énekelt a csodálatos hangú, akkor még a húszas éveiben járó operaházi tenor, Kelen Tibor és felesége, Veress Gabriella, továbbá Köves Magda és Vető Györgyi. A férfiak között ott találjuk a tenor szólamban Beregi Vilmost, az operaházi kórus sok éven át volt tagját, karmesteri működése előtt Somló Andort, valamint Huszár Oszkárt, és esetenként Keleti Árpádot is. A basszus szólamot Darvas Imre, Balázs Ferenc és Kollmann Béla képviselte, később Vető György, majd sok évig Fodor Pál. Idős, nyugdíjas éveiben apám is feljárt és énekelt a kórusban. Szívszorító érzés fog el, amikor belegondolok, hogy az említettek közül már csak Lisznyai Mária, Veress Gabriella és Ildikó, Somló Andor és Fodor Pál van közöttünk. Adjon a Teremtő Nekik hosszú életet, jó egészséget!

Darvas Imre és Fodor Pál esetében el kell mondani, hogy kettejüknél fergetegesebb humorú emberrel még nem találkoztam. Felejthetetlen bemondásaikon sokat derült a kórus, annál kevesebbet Somló Andor karnagy, mert Darvas és Fodor az énekesek figyelmét ugyancsak el tudta vonni a feladatuktól. Fodor szeretett a pohár fenekére nézni. A tóraolvasás alatt, amíg a kórusnak nem volt dolga, kiment a közeli kimérésbe, ahol egy kicsit elborozgatott, elpálinkázgatott. Egyszer éppen indulni akart, amikor Kovács Sándor főkántor megállította: Nem menj ki Pali, mert ma rövid a szidra! Fodor nyugodtan ennyit válaszolt: Rövidet iszom én, apukám! – és ezzel elment.

A Frankel Leó úti templomban is működött kórus, sőt orgona is szólt. Évekig Kármán György játszott rajta. A főleg női erőkből álló kórus esztendőkön át kiemelkedő egyénisége Köves Magda volt.

A Hegedűs Gyula utcai zsinagógában férfikórus énekelt. A mindenki által ismert Havas bácsi volt a karmester, aki szintén „sokat látott”, hiszen számos templom kórusát vezette több évtizedes pályája alatt. Kitűnő énekkar volt a Hegedűsé: Sztárai Márton, a neves dalénekes volt a vezető tenor, mellette működött Vári Rezső, a később a Dohány kórusát is erősítő Huszár Oszkár, valamint Pásztor László, aki az Opera kórusában folytatta pályáját, majd Göteborg és Berlin hitközségeinek a kántora lett. Éveken át énekelt a Hegedűs kórusában Kéval László is. A basszus szólamban szerepelt akkoriban a későbbi főkántor, Kovács Sándor, valamint két kitűnő operaházi basszus, Székely László és Molnár László. Később ott énekelt, sőt a kórust vezette egy „kormos”, sötét tónusú basszus, Kovács Péter.

A Nagyfuvaros kórusának vezetője sok éven át Smilovics karnagy volt. Őt Dobronyi Dezső és Patak Jenő követte. A férfikarban Gerendai Endre tenorista, Waldmann Tibor basszus énekelt, később csatlakozott hozzájuk Szűcs Gábor, az Operaház egykori remek hangú baritonistája.

Voltak kimondottan ünnepekre, különböző alkalmakra összeállított kórusok is. A Dózsa György úti, a Bethlen téri és más templomokban is alkalmaztak kórust az ünnepekre. Az alkalmilag szerződtetett énekesek közül Rajna Andrásnak, az Operaház baritonistájának és Laboch Gerárdnak, a népszerű budapesti szórakozóhelyek ünnepelt dalénekesének személyére emlékszem.

Arcok... hangok... emlékek... a magyarországi zsinagógák zenei életének kiválóságai, akik sok éven át a hívek tömegei számára tették széppé, felejthetetlenné az istentiszteleteket.


Kapcsolódó írásunk:
Szombaton tilos a munka: keresztény orgonista a zsinagógában

Címlépképünkön Lisznyai Szabó Mária látható