06.28. 20:27, kimenete: 06.29. 21:47 
Cégbirodalom a semmiből: a Hatvany-Deutschok
Néhány zsidó család a 19-20. század fordulóján óriási szerepet játszott Magyarország modernizálásában. Merész újítók voltak és konzervatív üzletemberek. Felvirágoztatták a kultúrát és városokat építettek. Költőket támogattak és iparágakat teremtettek. Műgyűjteményeket alapítottak és gyárakat emeltek. Sorozatunk első fejezetében a Hatvany-Deutsch családot mutatjuk be.
Deutsch Ignác
Hogy épít egy család a semmiből európai vállalatbirodalmat? Mi a vagyon titka? Hogy söpri el a magyar cukor osztrák vetélytársát?
A lisztrobbanás
A Hatvany-Deutsch család három generáció alatt építette fel Európa egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalatát. Deutsch Ignác 19 éves volt, amikor 1822-ben létrehozta terménykereskedő cégét Aradon. „A búza aranyszínű, mert aranyat ér. A legjobb üzlet a gabonaüzlet” – adta a Deutschok ősapjának szájába a kulcsmondatot Ignác dédunokája, Hatvany Lajos Urak és emberek című családtörténeti regényében. Deutsch rugalmas üzletstratégiáját bizonyítja, hogy a terménykereskedelem mellett hitelközvetítéssel is foglalkozott. Így a trieszti Generali Biztosító aradi képviselőjeként szerepet játszott a biztosítási üzletág magyarországi kiépítésében. 1848 nyarán nemzetőrként szolgált a forradalmi magyar hadseregben.
A Deutsch Ignác és fia cég 1856-ban Pestre költözött. A vállalat irányítói (Ignác és két fia: Bernát és József) jó érzékkel ismerték fel, hogy a következő időszak kulcságazatai a vasútépítés, és az így létrejött infrastruktúrát kihasználó élelmiszeripar lesznek. Több magyarországi vasútvonal születésénél is bábáskodtak, de igazán nagy hatásúak malom- és cukoripari beruházásaik voltak.
A malomipar, azaz a gabona nagyüzemi megőrlése és a liszt eladása sokkal több volt, mint egy gyorsan fejlődő ágazat. A kedvező alapfeltételekre (erős kisipari őrlési hagyományok, jó minőségű búza, folyóparti fekvés) építve az 1860-as évekre Pest a világ egyik malomipari központja lett. A Duna mentén sorakozó modern óriásüzemek öntötték magukból a jó minőségű lisztet: az évtized végén Magyarország kivitele meghaladta az összes európai ország együttes lisztexportját. A malomipar a robbanásszerű gazdasági fejlődés fő hajtóereje lett. Mindebben Deutsch családnak is jelentős szerepe volt: több társaság alapításában is részt vett, finanszírozta a nagyarányú fejlesztéseket.
Cukorfejedelmek
A Deutschok mégsem liszt-, hanem cukorbáróként lettek ismertek. Az 1880-as évek elején a dinamikus szellemű vállalkozók új, még meghódítatlan területeket kerestek. A család megvásárolt és fejleszteni kezdett egy elavult üzemet Nagysurányban (1881) és cukorgyárat alapított Hatvanban (1889). Ez utóbbi a század végére a vállalatcsoport zászlóshajója, Európa legnagyobb cukorgyára lett. Az évi átlagos termelést országonként lebontva látható, hogy a hatvani gyár termelése tízszerese volt egy francia vagy belga üzemnek, hatszorosa egy osztrák vagy német és háromszorosa egy holland gyárénak. Angliától Japánig, Izmirtől Sanghajig mindenütt feltűntek a hatvani termékek. Magyarországról teljesen kiszorult az addig domináns osztrák cukor. A Deutschok lényegében megteremtették a magyar cukoripart. Vezető szerepük megkérdőjelezhetetlen volt: Deutsch Sándor 1894-ben alapító elnöke lett a Magyar Cukorgyárosok Országos Szövetségének. Ebben az időben a család a magyar cukortermelés több mint negyedét irányította, 1911-re pedig a 28 magyarországi gyár több mint felében volt Deutsch (ekkor már: Hatvany-Deutsch) érdekeltség.
Hatvany-Deutsch Sándor
Diktatúrák markában
A 19-20. század fordulóján a cégcsoport – ismét megértve az idők szavát – a bankügyletek felé fordult. A család tagjai mindegyik nagy fővárosi pénzintézet vezetőségében ott voltak. A Tanácsköztársaság idején javaik jó részét államosították, a trianoni békediktátum pedig számos érdekeltségüket elszakította Magyarországtól. A Hatvany-Deutschok a húszas évek legelején újjászervezték vállalataikat és a nagy gazdasági világválság előtt mintegy 20-25 millió pengős vagyonnal a Weissek, a Schifferek és Fellnerek mögött a negyedik legvagyonosabb családnak számítottak. Ezután üzletpolitikájuk kevésbé volt dinamikus. A harmincas évek elején a nagy gazdasági világválság, az évtized végétől pedig az antiszemita törvényhozás nehezítette a család helyzetét és intette óvatosságra a cég vezetőit. A Deutsch Ignác és Fia zsidó vállalatnak minősült, ezért 1944-ben zár alá helyezték. A tulajdonosok és vezetők nagy része átvészelte a holokausztot, de a céget irányító Hirsch Albertet, Hatvany Irén férjét, feleségével együtt meggyilkolták Auschwitzban. A túlélők a háború után elhagyták az országot. A családi céget 1949-ben kezdte felszámolni a kommunista magyar állam. A folyamat évtizedekig elhúzódott: a magyar gazdaságtörténet egyik legsikeresebb vállalatát 1978 áprilisában törölték a cégjegyzékből. (Forrás: Flódni)
