04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
A kápolnásnyéki zsidó temető rendbehozatalát annak idején Szénási Jonathan Sándor református lelkipásztor szorgalmazta. Munkáját sok-sok éve már nem csak zsidó önkéntesek, de a baracskai börtön elítéltjei is segítik. Helyszíni riportunk következik az idei temetőgondozásról.
Szénási Jonathan Sándor
Tizennégy elítélt dolgozik a kápolnásnyéki zsidó temetőben, ahol annak dacára van mit csinálni, hogy a munka nagyját az utóbbi három évtizedben már elvégezték jószándékú önkéntesek a helyi református lelkipásztor, Szénási Jonathan Sándor vezetésével. A tiszteletes jelenleg a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkésze Baracskán, de a nyolcvanas években még itt, ebben a kis faluban, Vörösmarty Mihály szülőhelyén gyakorolta lelkipásztori hivatását. Akkor figyelt fel arra, hogy a helyi gyerekek úgymond a „zsidóba mennek játszani", ami az ő nyelvükön azt jelentette, hogy az elhanyagolt zsidó temető romjai között bandáztak. Nem hagyta nyugodni a temető elhanyagolt volta, ezért támogatókat keresett a rendbetételére, sőt, a saját fizikai és anyagi erejét beleadta, így a temető bejáratától pár méterre álló téglaoszlopokkal kerített emlékfal a lét keze munkája. A kilencvenes évektől önkéntes zsidó fiatalok is segítettek neki nyaranta a munkában, jó pár éve pedig a baracskai elítéltek is jönnek évente kétszer egy-egy napra.
Ottjártunkkor a fogvatartottak füvet nyírnak, gereblyéznek, gazt égetnek, s magamtól ki nem találnám, hogy mennyire elégedettek, hogy itt lehetnek. Még csak nem is feltételezném, hogy számukra micsoda szerencse e különösen forró májusi napon itt izzadni a napon – ám az egyik elítélttől, a 42 éves Czapári Zoltántól (képünkön) megtudom, hogy mindannyian alapos kiválasztáson estek át.
– Vasárnap jelentkeztem a munkára, és tegnapelőtt, vagyis kedden mentem a bizottság elé. Ez a bizottság döntötte el a biztonsági kockázatok alapján, hogy alkalmas vagyok-e erre a feladatra – mondja a férfi, aki olyannyira büszke rá, hogy a tizennégy kiválasztott közé került, hogy gyorsan meg is írta a családnak levélben. Odahaza a 10 éves lánya és a 18 éves fia várja, de a férfi azt mondja: a jó magaviseletével nem csak az otthoniaknak szeretne bizonyítani, hanem az egész társadalomnak.
– Sajnos van mit törlesztenem a társadalom felé, hiszen bűnt követtem el, sajnos sorozatosan – magyarázza Zoltán kivételes választékossággal –, de eltökéltem, hogy itt benn bizonyítok, példát mutatok, odakinn pedig új életet kezdek. Sok minden rosszat tettem, jóvátétellel tartozom a társadalomnak. Sőt, a magam példájával szeretném bebizonyítani, hogy téves az a közvélekedés, hogy a fogvatartottak nem tudnak idebenn megváltozni. Szeretném kijelenteni, hogy igen, képesek vagyunk megjavulni.
Nem csoda, hogy ilyen magyarsággal fejezi ki magát, elvégre jó nevelést kapott: római katolikus lévén gyerekkorában ministrálni járt, első áldozó is volt, sőt felnőttkorában is járt templomba. Nem részletezi, hogy mit követett el, de kihangsúlyozza, hogy nem erőszakos cselekményekért ül. Egy éve vonult be, a büntetéséből még tizenöt hónap van hátra. Erről azt mondja: lehet, hogy ez nem sok idő, de arra nagyon is elegendő, hogy az ember átgondolja az egész eddigi életét. Kérdezem tőle, hogy mit tud a zsidóságról, mire azt mondja, hogy vannak zsidó ismerősei, de magáról a vallásról nem sokat tud, legföljebb annyit, hogy nagyon eltér a római katolikustól.
– Amikor a katolikus Lipót császár kitalálta, hogy királyi birtokon nem katolikus nem lakhat, a nem katolikusoknak szedniük kellett a sátorfájukat – ezt már Szénási lelkész magyarázza egy röpke történelem óra keretében. – Mivel ez a vidék korábban református nemesi birtok volt, a zsidó temető egyidős a református egyházközséggel, azaz az 1700-as évek második felétől működött a huszadik század közepéig. Amikor a kápolnásnyéki református nemesek az egyházközség számára területet ajánlottak föl, a presbitérium a nemesek által átadott parcella egy részét a zsidó hitközségnek adta át. Ez az oka annak, hogy nem messze épült föl egymástól a református templom és a zsinagóga. A zsidó hitközség 1867-ig a református egyház ingatlanán működött, s akkor írták a területet a zsidó hitközség nevére, amikor a vallási emancipáció során szabaddá vált a birtokszerzés is.
S ha már az emancipáció szóba került: a temetőben látható sírkövek feliratából kiderül, hogy a helyi zsidó családok XIX. századi értelemben véve is igaz magyar hazafivá vált. Mindjárt az emlékfal mögött látható egy magyar nemesúr, a szarvasi előnevet viselő Sebess Lipót Ferencz magyar királyi honvéd ezredes sírja. A 70 éves korában, 1926-ban elhunyt főtiszt bizony még Spät Lipót néven született közrendű zsidó családban. Ferenc József császártól a montenegrói hadszíntéren elért katonai sikerei elismeréseként kapott vaskorona rendet és nemességet. Így lett a zsidóság és a magyarság közös hőse ő, akinek emlékét – hitsorsosaival együtt – Szénási lelkész és sok száz önkéntese erőfeszítésével ápolják és tartják tiszteletben.
Kácsor Zsolt
