Apák és fiúk.

Alex Emed, Izrael (Haifa)

Dr. Baron Jónás (1845-1911) és Dr.Baron Sándor (1886-1961)

Baron Jónás a pesti Zsidókórház sebész főorvosa, a századvég orvostársadalmának egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja volt. Igen szegény gyönygyösi zsidó családból származott Gyöngyösön. Apja a helyi hitközség titkára volt. Korán feltűnt rendkívüli éles eszével és az apa minden lehetőt elkövetett, hogy fiából orvos legyen.

Budapesten végezte középiskolai tanulmányait és ott is promovált az orvosi fakultáson 1869-ben. Első munkahelye a Rókus kórház sebészi és nőgyógyászati osztálya volt, ahol gyakornokként működött. 1871-73 között a pesti zsidó kórházban volt alorvos, majd 1873-74-ben a budapesti egyetem sebészeti kórházában műtőnövendék lett- Az osztály igazgatója, Prof. Kovács igen korán felismerte tanítványa ragyogó képességeit, és ettől kezdve ő segítette, egyengette útját. Olyan nagyra értékelte képességeit, hogy egy évi sebész munka után őt nevezteti ki a Zsidókórház főorvosává. Ekkor mindössze 29 éves.

Autodidakta maradt élete folyamán, de kitűnően állta meg helyét. Bámulatos energiával szervezte meg a kórházat is nagyrészt neki köszönhető, hogy ez a kis kórház a főváros egyik vezető intézetévé fejlődött. Fiatal orvos korában sebészeti könyvet is irt: „A sebészi kór és gyógytan alap vonalai" címen ,ami az első tankönyv volt magyar nyelven.

1879-ben a sérvek kór és gyógytanából magántanárrá habilitálták. A sebészet minden ágával foglalkozott, de legszívesebben a sérvekkel és a hólyagkövekkel. Ezen a téren Kovács professzor mellett az ország legnagyobb praxisát uralta.

Tanulmányai a magyar és a külföldi lapokban jelentek meg és ezek közül kiemelkedik a bélsársipolyokról és az ütőérlekötésekről irt tanulmánya.

1891-ben újabb könyve látott napvilágot: ”A gyökeres sérvműtétekről „címen. Baron Jónás többször elnökölt „A Magyar Orvosok Természetvizsgálók” ülésein, alelnöke volt a sebész szakosztálynak,és alapító tagja a Magyar Sebésztársaságnak

Férfikora teljében, munkásságának kellős közepén váratlanul érte a halál 66 éves korában. Rendkívül lelkiismeretes orvos volt, s akik ismerték, példaképüknek tekintették. Orvos generációt nevelt a magyar sebészetben. Az ország legműveltebb orvosai közé tartozott, aki szabad idejében nehéz matematikai tételeket tanulmányozott és ókori klasszikusokat olvasott Eredetiben olvasta Tainet, Horatiust, Goethét, és Shakespeare-t. Rendkívül elmés, szellemes ember volt és anekdotái valamint az orvosi gyakorlattal összefüggő elbeszélései az úgynevezett ”Baroniadák” sok évig éltek a köztudatban, amelyeket még külföldön is ismertek.

A megsértett orvosi önérzetből és az orvosi munka lebecsüléséből fakadtak Baron történetei.Ezekkel kívánt tanítani és nevelni.

Egyik „Baroniada” megjelent a Bélay Ödön: a „Honororium Medicorum” című könyvben, amely a következőképpen hangzik:
Egy páciense, aki alszár törés miatt állott Baron tanár kezelése alatt, minden látogatás után finom szivarral kínálta meg. Mikor már a gyógyulás előrehaladott stádiumába jutott, a tanár észrevette, hogy a betege a szokottnál jóval rosszabb szivart ad neki, mire így szólt:
”Azt még megértem, hogy minél jobban van a beteg, annál rosszabb szivarral kínálja meg az orvost, hiszen egyre kevésbé van rá szüksége, de az már infámia, hogy maga már most olyan rossz szivart ad nekem, amire csak hat-hét múlva került volna sor.”

Az alábbi anekdotát unokája, Lénárd András küldte Amerikából:
Egyik páciense azzal a kérdéssel fordult Baron tanárhoz, hogy mibe fog kerülni az operációja?
A válasz pedig így hangzott:
"Az attól függ, hogy Ön elsőrendű vagy második rendű műtőben részesül."
Mi a különbség – kérdezte a betege.
"Az elsőrendű operációt egy öreg orvos hajtja végre új műszerekkel, míg a másodrendűt régi műszerekkel végzi egy fiatal kolléga.”

Ő maga sohasem mulasztotta el, hogy a saját személyének vagy családjának tett legkisebb orvosi szolgálatot, aránytalanul szép ajándékkal hálálja meg. Számos szegény medikust segélyezett saját pénzéből-

Felesége és négy gyermeke gyászolta Dr. Baron Jónást.

Sándor nevű fia Budapesten született és ott járt középiskolába is. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte és 1910-ben avatták orvossá. Érdeklődése az ortopédia felé irányult, s az egyetemi ortopédiai klinikáján nyerte el szakképesítését.

1918-ban az ortopéd sebészet magántanárává habilitálták a budapesti egyetemen. A következő tíz évben a Bródy kórházban dolgozott, mint ortopéd főorvos ezen kívül a Gyermekvédő Ligában teljesített szolgálatot.

1928-ban kinevezték a Szeretet Kórház valamint a budai Izraelita Hitközség ambulatóriumának sebész főorvosává. Sándor az apa nyomdokában haladt, de nem örökölte Jónás humorát, szellemességét és a szakmában sem közelítette meg őt.

1938-ban az első zsidótörvény megjelenése idején Sándor elhagyta az országot és kivándorolt Amerikába ahol szintén az ortopédia szakmában kereste meg kenyerét. Egyik testvére a háború idején pusztult el Budapesten.

Piroska a húga valamint fivére Gyula a háború után követték Sándort és Amerikában telepedtek le. Sándor 1961-ben hunyt el Oakland-ben.

A szerző korábbi írása:
Max Nordau, az orvos

A címlapon Barón Jónás, a Kozma utcai zsidó temetőben található sírköve látható