A debreceni Zsidó Gimnázium legendás matematikatanára

Halmos Sándor / Új Élet

Sebők Emánuel (1891–1944)

Az Izraelből hazatértek egy része hívta fel a figyelmet az egykori debreceni Zsidó Gimnázium híres matematikatanárára, Sebők Emánuelre, aki 1923 és 1944 között a matematikai munkaközösség vezetője volt.

Az akkori munkaközösség tagjaira is kevesen emlékeznek. Fenyvesi Endre (1921–1923 között), Rosenfeld Miksa (Erdélyi Mihály, 1925–1944 között), Bencze László (1928–1944 között) tanított az iskolában.

A debreceni Zsidó Gimnázium – Ady Lajos tankerületi főigazgató támogatásával – dr. Kardos Albert igazgatása alatt nyílt meg. Az eddigi visszaemlékezések többsége keveset említi – bár jelentőségében a legnagyobbak között volt – Sebők Emánuelt.

Ki is volt ő valójában? Az igazságot a hiteles adatok mellett a visszaemlékezők – az egykori diákok – tudják leginkább.

1891. május 15-én született Budapesten. Édesapja Schlesinger Samu természetrajz–földrajz szakos tanár. Édesanyja Elzász Mária tanítónő. Hárman voltak testvérek, Emánuel, Lajos, Lóránd, köztük ő volt a legidősebb.

A budapesti egyetemen szerzett matematika–fizika szakos diplomát. Elsőnek Sátoraljaújhelyen kapott állást, majd az 1916/17-es tanévben a győri állami reáliskolában tanít. 1917/18-ban katona. 1918-tól 1920-ig ismét Győrben találni, ahonnan az iskola másfél évre szabadságolja.

1923-ig nem kapott tanári állást, ezért a győri vagongyárban dolgozott. 1923-ban hívta meg a debreceni Zsidó Gimnázium, s egészen 1944 áprilisáig – az iskola felszámolásáig – itt tanított.

Életének további része tragikus. A gimnázium gettóba hurcolt tanárainak egy csoportját a németek megbízták azzal, hogy a magyar sajtó antiszemita cikkeit az SS számára lefordítsák. Perfekt némettudása miatt ő lett ennek az „SS-fordítóirodának” a vezetője.

A legelső szállítmánnyal elhurcolták, mert az SS-tisztek előtt olyan kijelentéseket tett, hogy „még a kutyákkal se bánnak úgy, mint ahogy a németek teszik a munkaszolgálatos zsidókkal”. 1944. június 26-án elindították Auschwitz felé, s még sógornőjének sem sikerült kimentenie. Nem bírta elviselni a reá nehezedő nyomást, lappangó betegsége is fellobbant, ezért Bécs felé a vagonban öngyilkos lett.

Sebők Sámuel kiemelkedő tanár volt.

Tanártársa, dr. Kardos László, az Új Élet 1946. december 12-i számában ezt írta róla: „S milyen érdekes, lelkes, tehetséges emberek voltak a kartársaim. Akik életben maradtak, azokról nem szólok. De vajon lehet-e nem szólni Sebők tanár úrról, erről a mámoros pedagógusról, erről az iskolájába utolsó porcikájáig beleszívódott polihisztor agglegényről, aki elsősorban matematikus volt, de akiről lassan kiderült, hogy komoly értője a zenének, ismerője az irodalomnak is.”

Dr. Kardos László barátja is volt, és ugyanazokat vallotta róla, mint a holokausztot túlélt testvére, dr. Sebők Lóránd tüdőgyógyász főorvos, kandidátus.

Sebők Emánuel nemcsak életét, de keresetének egy részét is a diákokra áldozta. Debrecenben albérletben lakott, szerényen öltözött, takarékosan élt. Semmilyen szenvedélye nem volt.

Az irodalmat, a festészetet szerette. Otthonos volt a debreceni festők és írók társaságában. Gulyás Pállal és Vadász Endrével tartott kapcsolatot. A klasszikus zenét is kedvelte. Több nyelven beszélt.

Csendes, visszahúzódó típus volt, aki csak szűkebb közösségében engedett fel. Ezek egyike a család, édesanyja volt, a másik tanártársainak és tanítványai szüleinek családjaiból tevődött össze (Kardos László, Kardos Pál, Vág Sándor, Almásy Miksáné, Faragó Béla).

Kardos László jellemzése szerint jó nemzeti érzelmű volt, és szemben állt az erős asszimilánsokkal. Nem zárkózott el a város nem zsidó tanáraitól sem. Részt vett a debreceni Tanári Kör munkájában, a tantervi vitákon, bemutató tanításokon. Sok könyve volt, szépirodalom, matematika, magyar és idegen nyelvű, és ezekből szívesen adott kölcsön diákjainak.

Diákjaiért mindent megtett. Védte őket, harcolt jutalmazásukért, boldogulásukért. A deportálásból testvéréhez írt utolsó levelében is arról írt, hogy diákjai milyen jól tartják magukat a nehéz helyzetben. Egyik diákjának, Czinczenheim Józsefnek, az 1937. évi matematikai tanulmányi verseny 2. helyezettjének ügye az ország nyilvánossága elé is került.

Őt a numerus clausus miatt nem vették fel a budapesti egyetemre. Az iskola tanárai Sebők Emánuel vezetésével összefogtak, és gyűjtést indítottak, hogy Párizsban a Sorbonne-on tanulhasson.

Segítségükre volt Zsolt Béla, aki 1937. szeptember 14-én a liberális újságban „Czinczenheim (Levél a kultuszminiszterhez)” címmel vezércikket jelentetett meg, és másnap a Magyar Hírlap is hasonló témájú cikket közölt „Nem lehet…” címmel.

A terv sikerült és megvalósult. Czinczenheim – a szegény Ladányi suszter fia – Párizsban szerzett mérnöki diplomát és Franciaországban lett mérnök.

Sebők Emánuel tanulói mindig nyertek a matematikaversenyeken: 1929-ben Szolovics Dezső, 1930-ban Sámuel (Puskás) Jenő, 1937-ben Czinczenheim József, 1939-ben Klein József, 1949-ben Faragó Kálmán.

A diákok mindig elsők voltak a feladatok megoldásában. 1925 és 1939 között Debrecenben 40 tanuló neve szerepelt a legszorgalmasabb feladatmegoldók között. Ebből 24-en a Zsidó Gimnáziumba, 8-an a Református Gimnáziumba, 7-en a Fazekas Gimnáziumba jártak, 1 fő pedig a Piarista Gimnáziumba.

Hogy miért írok róla, annak külön története is van. 1979-ben tartotta Debrecenben az első osztálya az 50 éves érettségi találkozót. A résztvevők elmondták, hogy Sebők Emánuel osztályfőnökük is volt. Olyan pedagógus, aki a gyengébbekből is ki tudta hozni a maximumot, a kiválóbb, tehetségesebb tanítványokkal pedig külön is foglalkozott.

Tanítási óráiról, tanítási elveiről az iskola megmaradt – s jelenleg feldolgozás alatt álló – jegyzőkönyvei így vallanak:

„A tanár előbb grafikusan, majd számítással tárgyalta az anyagot. A tanulókat is bevonta a munkába. Az osztály nagy érdeklődéssel, buzgón vett részt az órai munkában.” (óralátogatási jegyzőkönyv)

„A tanár nem lehet rabja az óravázlatnak, mert nemcsak a tanár irányítja az órát, hanem a tanuló is.” (Sebők tanár úr hozzászólása nevelési értekezleten)

„A szaktanár türelmes, világos kérdésekkel vezette a vizsgálatot. Látszott, hogy igen gondos, lelkiismeretes munkát végzett. A tanulóanyag nagy része jó matematikai képességekkel megáldott. Gyorsan felfogták a kérdéseket, és élénk előadásban mutatták be tudásukat. Az erősen szigorú vizsgálat ellenére jó eredményt mutattak fel. A tanár munkáját a legnagyobb elismerés illeti." (érettségi elnöki jelentés)

Sebők Emánuelt tanítványai úgy hívták, Manó. Pontos, precíz ember volt. Noteszébe mindent feljegyzett, programjait tervezte. A Mérey-féle tankönyveket nem szerette, legfeljebb példatárnak használta. Az elméleti anyagot saját maga állította össze. Tanítványait problémalátásra nevelte, fejlesztette feladatmegoldó képességüket. Más feladatot adott minden tanítványának, képessége szerint. Megkövetelte a precíz fogalmazást és a szép külalakot.

1928-ban létrehozta a természettudományi szakosztályt. Matematikából rendszeresek voltak a házi versenyek, s minden évben kiosztották a legjobb matematikus címet, a vele járó 10 koronás arannyal.

Tanulóiból később sokan lettek kiváló tanárok, vezető emberek: Sámuel Jenő, dr. Puskás Jenő, Kaufmann István, dr. Káldor István, dr. Madár János, dr. Faragó Kálmán, Lipschitz (Lakatos) Imre, a londoni School of Economics logikaprofesszora. De sajnos sok ígéretes tehetség – Bukszbaum Gyula, Deutsch István, Deutsch Endre, dr. Ehrmann Géza, Kandel Miklós, Markbreit Tibor, dr. Polacsek Ernő – a holokauszt áldozata lett.

A visszaemlékezéshez hozzátartozik, hogy milyen jó lenne egyszer külön kötetben összegyűjteni azon kiváló és tudós tanárok élettörténetét, akik zsidóként hozzájárultak a magyar oktatásügy fejlődéséhez, akár zsidó, akár nem zsidó iskolában tanítottak.