„Van, aki bújtat, és van, akit bújtatnak”

Ungváry Rudolf új regényében a fasizmus térnyerése, a zsidók deportálása és módszeres elpusztítása, majd a kommunizmus kiépülése jelenik meg egy népes család és kiterjedt rokonságuk, szomszédaik, ismerőseik történetein keresztül.

Amint azt a Jelenkor Kiadó ajánlójában olvashatjuk erről a kötetről, a múlt olykor könnyebben és hitelesebben tárulkozik fel, ha nem csupán az emberek személyes emlékeit faggatjuk, hanem tárgyi emlékek nyomába is eredünk. Ungváry Rudolf egy badacsonyi nyaraló évszázados történetét megörökítve rajzolja fel a Balaton-felvidéken letelepedett s ott a bortermelést meghonosító (asszimilálódott zsidó)  Lessner família és keresztény középosztályi környezetének hol szerencsés, hol végzetes fordulatokkal terhes sorsát. Számtalan, a valóságban létezett egyéniség bukkan fel, majd tűnik el a látszólag egy tanulmányíró távolságtartásával elbeszélt regében.

A 18. század végén kezdődő és egészen napjainkig tartó história ma élő leszármazottak visszaemlékezései, újsághírek és fényképek nyomán bontakozik ki. Egy feledésbe merülő, polgári erényekkel és önámításokkal, örömökkel és kétségbeesésekkel tarkított világ képében feltárul előttünk a magyar társadalom két évszázadnyi zajos történelme, melyben az egyetlen álladó elem a balatoni nyaraló – s vele az emlékezés rejtett vágya.

A regényt Kolozsi Orsolya méltatta a Könyvesblogon, aki azt írta: a Lessner család távoli őse, Léb Júda Lessner posztó- és borkereskedő a Ruhr-vidéki Düren városkából a 18. század elején költözött Tapolcára. Az ő leszármazottja a nyaralót építtető Lessner Mór, kinek öt lánya, vejei, unokái állnak majd a legtöbb történet fókuszában. Bár a családtörténet a 18. században kezdődik és Monspart Éván keresztül (aki az író felesége) egészen napjainkig nyúlik, a szöveg legnagyobb részét a huszadik századi történések teszik ki. A fasizmus térnyerése, a zsidók deportálása és módszeres elpusztítása, majd a kommunizmus kiépülése jelenik meg egy népes család és kiterjedt rokonságuk, szomszédaik, ismerőseik történetein keresztül. 

Ahány ember, annyiféle sors, annyi történet. Van, aki elpusztul a koncentrációs táborok valamelyikében, van, aki hazakeveredik. Van, aki bújtat, és van, akit bújtatnak. Akad, aki lázad, menekül, más pedig beletörődéssel sétál bele a halálba. A jellem, a habitus és a véletlen együttesen játszanak közre abban, hogy kinek milyen sors jut. Ezek az élettörténetek, azaz inkább élettörténet-töredékek alkotják a szöveget, ezekből rajzolódik ki a Lessner család (és a velük kapcsolatban lévő számos személy) többnyire veszteségekből felépülő, tragikusnak is nevezhető története.A Balatoni nyaraló ezeknek a méltatlanul elpusztított, kilakoltatott, kifosztott embereknek állít emléket, a szöveg nem más, mint „helyreállítási kísérlet, a valóság egyik regéje”. (Az eredeti szöveg itt olvasható.)