A mozimunkások, színészek szakszervezeti szövetségének életműdíját vette át, amikor arról beszélt, hogy a valóság, a gyűlölet elől menekülők álma volt Hollywood filmvilága, egy másik valóság igénye hívta életre.
Az életműdíjas Streisand, a jelenlévő Jennifer Anistont is megríkatva, a kislánykoráról beszélt, arról, ő hogyan álmodozott a mozgokép világáról, igazán nem szabályos szépségként, félárván, nem különösebben gazdagon. Hogy ez az álom a zsidókkal szembeni előítéletek elől menekülő, jórészt kelet-európai eredetű alapítók álma is volt, akik a Warner Brotherst és a Metro Goldwyn Meyert létrehozták, a film egy álomvilág reménye volt, vagyis az a remény, hogy egyszer majd ilyen is lesz a világ.
Erről a hitről beszélt a díjátadón, amely egy nagy színészi élet elismerése volt, Streisand, lelkesen ünneplő kollégái előtt. Amerika zsidó múltjáról a mostani, senkinek sem könnyű időkben. Adja Isten, hogy úgy legyen, ahogy beszédében kérte.