Az örökmozgó bálványok mozdulatlansága

2021. Április 27. / 09:18


Az örökmozgó bálványok mozdulatlansága

Szerző: Kácsor Zsolt

Miképpen képződött le a képzőművészetben és az irodalomban a Tízparancsolat második parancsa? A Lakásszeminárium Extra második rendezvényén ezúttal erről tartott előadást Halász Rita író és Visy Beatrix irodalomtörténész, akiknek köszönhetően szóba került Ady Endre és Bret Easton Ellis, Leonardo da Vinci és Michael Jackson. Tudósítás a lakásszemináriumból.

A JCC Budapest – Bálint Ház és a Lakásszeminárium közös online programsorozata a bibliai Tízparancsolatnak az irodalomban és a képzőművészetben való megjelenési formáit dolgozza föl tíz részben. A Kőbe vésve című sorozat legutóbbi részében a második parancsolatot (Ne legyen más istened rajtam kívül!) dolgozták fel az előadók. (Az első előadásról írt tudósításunkat ide kattintva olvashatják.)

Visy Beatrix a fontosnak hitt világunk törékenységéről

Visy Beatrix ezúttal a XX. századi művekre fókuszált, előadásának elején rögtön a magyar irodalom pogány nagyurát, Ady Endrét említette meg, közelebbről a költő Ima Baál istenhez című költeményét. Ez a vers természetesen úgy kapcsolódik a témához, hogy a pénz, az arany, a gazdagság mint modern kori aranyborjú idéződik meg benne, méghozzá szó szerint, ilyen lírai aranyban: „Óh, öntsd reánk aranykönnyed folyását, / Óh, öntsd reánk, véres aranyak atyja, / Óh, nézz reánk, a két legkoldusabbra. /  Ha ide néznél, vad aranyszived / Összeszorulna. Könnyed eredne / S úszó, sötét gályánk szőnyegére, / Óh, hullna az arany, hullna egyre". 

visybea.jpgVisy Beatrix (Fotó: Kardos Dániel)

Mint mondta, a Vér és arany című kötetében e bálványnak Ady külön ciklust szentelt a Mi urunk: a pénz címmel. E ciklusban található a költő másik nagy, a témába vágó költeménye, a Mammon-szerzetes zsoltára, amelyben a vers-én azért fohászkodik, hogy megmeneküljön a pusztító  pénz-istenség szorításából. Ennek kapcsán Visy Beatrix azt emelte ki érdekességként, hogy e versben Ady az eredeti bibliai kontextusból kiemelve használ bibliai, zsoltáros fordulatokat. Ezzel ugyanolyan különös feszültséget teremt, mint a Harc a Nagyúrral című, emblematikus művében az örökös harc szüntelenségének, végetérhetetlenségének kifejezésével. 

S ha már disznó és disznófej: az előadó elmondása szerint korunk bálványai nem csak az arannyal, de a hírnévvel, a dicsőséggel, az önzéssel,  a hatalommal és a hatalomvággyal is azonosíthatók, ilyen szempontból ma már mindenből bálvány válhat, amit a mértéktelenséget nem ismerő ember mindenek fölé helyez. 

Adyról így csatolt át George Orwell világhírű művére, az Állatfarmra, amelyben szimbolikus módon a „disznók” veszik át a hatalmat minden más „állat” fölött. A mű a Szovjetunió allegóriájaként olvasható – mondta –, s ebben az összefüggésben az erőszakos és ostoba disznók a diktátorokat jelképezik, akik erőszakos és ostoba módon irányítják a hatalmuk alá hajtott világot. 

Felhívta a figyelmet Gabriel Garcia Marquez: A pátriárka alkonya című művére is, amely ugyancsak diktátor-történet, egy kiüresedett és végül láthatatlanná lett bálvány története: s mennyire példázatos, hogy habár életében mindenütt látható volt a „pátriárka” arcképe, halálában erre az üres bálvány-arcra mégsem ismert rá senki. 

Az előadó megemlítette William Goldingtól A legyek ura című regényt is, amelyben ugyancsak hangsúlyos szerepet kap egy bálvány, a Belzebub nevű szörny, amelyet a hajótörött gyerekek egyszerre retteghetnek és imádhatnak a „felnőtt világ” bálványainak megfelelően. Ez a művet is a második világháború ihlette – magyarázta Visy Beatrix –, s összesíti magában mindazt az irtózást, amit az angol regényíró az emberi civilizáció borzalmain iránt érzett. 

American+Psycho+1+.jpgPatrick Bateman szerepében Christian Bale (Amerikai psycho)

Hasonló belső erők dolgoznak a Belzebubot evilági hatalommal felruházó gyerekek lelkivilágában, mint amilyenek Bret Easton Ellis amerikai regényíró Amerikai psycho című művének szociopata hősét mozgatják. Patrick Batemant a pénz varázsa és a fogyasztói társadalom kábítja el, olyannyira, hogy a monoton bőség szorításából gyilkosságok révén igyekszik megszabadulni – csak nehézkes eldönteni, hogy ezek a gyilkosságok valóban megtörténnek-e, vagy csupán a főhős fejében játszódnak le. 

Ennek azért van jelentősége, mert ha a gyilkosságok képzeletbeliek, azaz semmik, akkor ugyanilyen képzeletbelinek és megfoghatatlannak tekinthető az a fogyasztói világ, amely Ellis főhősét kitermelte.

Visy Beatrix az előadását a Nihil nevű bálvány irodalmi ábrázolásával zárta: a dán Janne Teller Semmi című könyvét elemezte, amely ugyancsak gyerekvilágban játszódik, akár Golding könyve, de a gyerekeknek még csak a felnőttek világából sem kell kiszakadniuk ahhoz, hogy rettenetes dolgokat kövessenek el. A regény hőse egy Pierre Anthon nevű, 14 éves fiú, aki semminek nem látja értelmét, osztálytársai pedig be akarják neki bizonyítani, hogy nincs igaza. Az eleinte jónak tűnő ötlet félelmetes fordulatot vesz, amikor a gyerekek szembesülnek az addig fontosnak hitt világuk törékenységével és sebezhetőségével. 

Halász Rita a hatalom embereiről és a képek hatalmáról 

– A második parancsolatot nem könnyű képzőművészeti keretben elhelyezni, ezért úgy döntöttem, hogy a szöveg kapcsán a képek hatalmáról fogok beszélni – e szavakkal vezette fel előadását Halász Rita, mondván, hogy egy nagyon erős tiltó parancsolatról van szó, amely a „nem”-re szólít fel a bálványozás veszélyességére hivatkozva, ugyanakkor éppen ezzel hívja elő az emberből az ellenkezést: ha nem, nem, de miért is ne? 

hr.jpgHalász Rita (Fotó: Szarka Zoltán)

A bálvány (jelen esetben a kép) tehát hatalommal, reprezentációval bír, ami izgalmas dolgokat eredményezett a képzőművészetben. Föl is tette az érdekes kérdést: vajon miképpen érhető el, hogy a kép a hatalma révén valamiképpen „cselekedjen”? Sehogyan, hiszen nem a kép „cselekszik”, hanem a kép nézője, a kép által aktivizált ember. 

Halász Rita – aki előadásához Horst Bredekamp: Képaktus című munkáját használta – kezdésnek Leonardo da Vinci egyik igen erős mondatát osztotta meg a hallgatósággal: „Ne leplezz le, ha szereted a szabadságot, mert arcod a szeretet börtöne”. Mintha egy elfüggönyözött kép szólna így az emberhez, mondván: vigyázz, ne fedd fel a titkomat, mert ha meglátsz engem, akkor rabul ejtelek és elveszíted a szabadságodat. 

Mit tehet ilyen helyzetben a választás elé állított ember? Ha lelepzi a képet, az rabul ejti. Ha viszont nem leplezi le a képet, akkor nem részesül annak szépségében, élvezetében, egyszóval szeretetében. 

Igen izgalmas volt előadásában az világi hatalom emberének és a kép földöntúli hatalmának összevetését hallani Colin Powell amerikai külügyminiszter és Picasso Guernicája kapcsán. Mint felidézte: 2003-ban, amikor Powell az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt bejelentette Irak megtámadásának casus bellijét, akkor a háttérben ott volt a háborúellenes Guernica faliszőnyeg-másolata is, méghozzá kék vászonnal lefedve. Habár a festmény elfüggönyözését forgatástechnikai okokkkal magyarázták, a háború ellen született mű és a háborút megelőlegező külügyminiszteri beszéd között érezhető volt a feszültség. Nem véletlen, hogy a Hatalom és a Kép találkozása megihlette a képzőművészeket, és installáció is készült az esetből. Ehhez kapcsolódva címlapképünkön Goshka Macuga: A szörny természete című alkotása látható a White Chapel Galleryből.

Az előadó felidézte a náci haláltáborban meggyilkolt Sonia Mossé képzőművész egyik munkáját is, amely egy – Freud által is feldolgozott – Pygmalion-történet ábrázolása, s amelyet egy szürrealista kiállításon tettek közzé 1938-ban. Mossé volt a tárlat egyetlen női művésze, s övé volt Halász Rita szerint a kiállítás legerőteljesebb műve. 

Sonia Mossé.jpgSonia Mossé alkotása

Ezt az alkotást állította párhuzamba René Magritte: A lehetetlen megkísértése című festményével – a két kép a központi témához a teremtés és a teremtő erő révén kapcsolódik. Mossé műve már egy szépségében bogarakkal megcsúfított, „megrontott” teremtményt mutat, míg Magritte képén a művész igyekszik a nőt nőt megteremteni – pedig látszólag még is nem csinál semmit, csak „fest”. 

A kép hatalmának és a nézők által történő „megmozdításának” illsztrálására Halász Rita felidézett egy Michael Jackson-koncertet is, amelyen a „bálvány” több mint két percen át tökéletes mozdulatlanságba dermed – s valójában éppen ezzel az inaktivitással képes az őrjöngésig aktivizálni a nézőközönséget. Ezek és az ilyen pillanatok leplezik le a kép igazi valóját: ilyenkor döbbenünk rá arra, hogy a néző – a látszólagos mozdulatlanságba dermedt kép helyett cselekedve – valójában a kép akaratát hajtja végre.  

HALÁSZ RITA 1980-ban született Budapesten. Író, művészettörténész, tanár. A Szépművészeti Múzeum munkatársa. Első regénye Mély levegő címmel 2020 októberében jelent meg a Jelenkor Kiadónál. 

VISY BEATRIX PhD, (1974, Budapest) irodalomtörténész, kritikus, esztéta. Fő kutatási területei a Nyugat kora, Babits költészete és  Az európai irodalom története című munkája, valamint a fotó narratív esztétikája a 20. századi kortárs magyar prózában. Kritikusként 2011-ben indult a Holmiban, azóta rendszeresen publikál irodalmi folyóiratokban és az Élet és Irodalomban. 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Élet + forma
Izraeli bringás vezeti a Girót!
2021. Május 11. / 19:28

Izraeli bringás vezeti a Girót!

Élet + forma
Mai születésnapos: Bródy János, a 75 éves Tini

Kommentek