Ki volt az az
ember, aki bevezette „Hippodromot” (Hyppolitnak is lehet mondani, csak akkor
semmi értelme) a Schneider-villába a magyar filmtörténet egyik legnépszerűbb jelenetében?
Egy elfelejtett, örök és zseniális zsidó mellékszereplő portréja.
Emlékeznek erre a
fent látható jelenetre? Hát hogyne emlékeznének. Egyáltalán van olyan ember,
aki nem látta a Hippolit a lakáj c. filmet?
Sokat tanakodtam
azon, mi lehet ennek a filmnek a titka? 1931-ben készült, tehát 90 évvel
ezelőtt, s ma is ugyanolyan sikere van, ugyanolyan jól lehet rajta szórakozni,
mint akkor, amikor bemutatták. Egyes mondatai valóságos szállóigévé lettek.
Jó, persze.
Székely István rendezte, és Zágon István
színdarabjából Nóti Károly írta át filmre, a zenéjét pedig Eisemann Mihály
szerezte, s nem utolsó sorban Kabos és Csortos kettőse vitte sikerre.
Nemzedékek egész sora tanulhatta meg belőle, mi is az a "magyar
filmvígjáték". Ez volt Kabos Gyula első hangosfilmje.
De ki volt a kis jelenet, a film egyik legpazarabb
jelentének „kis” főszereplője, Tóbiás? Szenes , született Schwarz Ernő. Ő volt az a cseléd, a
Schneider villa öreg bútordarabja, aki a ház urának is parancsolt olykor.
Azokban az időkben
egy kispolgári családban a cseléd majdhogynem hogy családtag volt, és Szenes
tökéletesen játszotta el Tóbiást.
Szinte
hihetetlen, de jóformán semmilyen adat nem lelhető fel róla, pedig a maga
korában igen népszerű volt.
Miskolcon
született 1889. december 24. –én, Karácsonykor, ami neki
semmit nem mondott, lévén egy zsidó család szemefénye. Szerencséje volt.
Beleszületett a kabaré aranykorába.
S
mondhatnánk azt is, hogy a legrosszabbkor született.
Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, és 1915-ben lett színész. Tagja volt a Vígszínház és Budapest legtöbb kabaréjának.
Mint tehetséges jellemkomikus, kabarészínészként tűnt fel és a néma- illetve
hangosfilmek epizodistája lett. 1928-ban Berlinbe
költözött, majd Bécsbe
a Kaberet der Komiker-hez
szerződött. 1931-ben hazatért és a Terézkörúti Színpadon játszott.
Ez
volt a magyar kabaré aranykora.
Nagy Endre megteremtette és európai rangra emelte a magyar (sőt: a pesti)
kabarét. Olyan komikusok játszottak itt, akik később világhírűek lettek.
Déry Hugó, Gonda József, Boross Géza, Péchy Erzsi, Szenes Ernő, Toronyi Gyula, Toronyi L. Imre és Márk Gyula Nádor Mihály - Emőd Tamás Friné vagy A szépség diadala című kisoperettjében
A kabaré az ellenzéki politikát és a haladó irodalom propagandáját
egyesítette szavaival is, műsorpolitikájával is. A legjobb írók lelkesen írtak nekik
egyfelvonásosokat és tréfás jeleneteket. Móricz Zsigmond és Szép Ernő Nagy
Endre kabaréjában tanulta meg a dialóguskészítés művészetét. Molnár Ferenc és
Heltai Jenő mellett még az olyannyira finomkodó Szomory Dezső sem tartotta
rangon alulinak, hogy Nagy Endre kabaréjának írjon humoros jeleneteket. Az
ófrancia és provence-i költészet bravúrosan verselő, tudósnak induló
tolmácsában, Gábor Andorban Nagy Endre fedezte fel a kitűnő kabaréköltőt és
vérbeli humoristát. Írók tolongtak kávéházi asztalához, és államférfiak
tülekedtek a kabaré pénztára előtt, hogy hallják Nagy Endre véleményeit.
Széles körben
elterjedt az a vélemény, hogy a magyar nyelv túlságosan szürke s nem eléggé
rugalmas azoknak a harsányságoknak a közvetítésére, amelyek – állítólag –
németül kiválóan hangzottak. Ezen változtatott Nagy Endre,
aki bebizonyította, hogy magyar nyelven is lehet, -sőt csak úgy lehet- jó
kabarét csinálni. A közélet nem áttételesen, körmönfont utalásokban, hanem
hús-vér valóságában jelent meg a színpadon. Mindenki megkapta a magáét, aki
valamilyen poszton visszaélt helyzeti előnyével. Ebből nemhogy nem volt
sértődés, hanem épp ellenkezőleg, a színre vitt személyek árgus szemekkel
figyelték, mikor maradnak ki a műsorból. Ha így történt, nehezteltek Nagy
Endrére, mert ez is népszerűségük fokmérőjének számított. Városszerte járt a szállóige, ha valaki valamilyen
politikai kérdésben nem tudott eligazodni: „Este elmegyek a Nagyendrébe, és
megtudom, mi az igazság!”
A legnagyobbak sem szégyelltek oda írni. Ezen a színpadon szólaltak meg Babits Mihály, Emőd Tamás, Gábor Andor, Harsányi Zsolt,
Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Somlyó Zoltán, Szép Ernő legszebb s legbravúrosabb
versei, kiváló zeneszerzők muzsikájával. 1909. március 4-én hangzottak el
először Ady-versek a kabaréban, Reinitz Béla autentikus zenei tolmácsolásában.
A hatás óriási volt, pedig Adyt ekkor még nemigen ismerték el széles körben. Ebbe a környezetbe került be az ifjú
komikus.
Az Apolló színpadán mindenki megjelent, aki nevet, tekintélyt és
népszerűséget szerzett a kabaréban. Haraszti Mici, Sándor Stefi, Vidor Ferike.
Berky Lili – aki férjével, Gózon Gyulával ezekben az években az egyik
legkiválóbb sanzonénekes volt – a Király Színházból szerződött ide. Itt léptek
színpadra a nevettetés mesterei: Boross Géza, Sajó Géza, Herczeg Jenő, Mály
Gerő, Kőváry Gyula, Szenes Ernő és még sokan mások.
Szenest, persze a film is felfedezte. Tucatnyil filmben kapott szerepet s
szerettette meg magát a közönséggel. A kabaré jelentős részben és a magyar
hangosfilm is részben zsidó közreműködéssel született. Mindezt leginkább azért
érdemes említeni, mert később tragikusan fontossá vált.
Fokozatosan megváltozott a világ. Fura idők voltak azok. Kollégák, akik sok
éven keresztül játszottak egymással, s arattak sikereket, hirtelen két
„táborba” kerültek, jó részüket leparancsolták a zsidó behatástól megtisztítani
kívánt egészséges magyar színpadokról. Barátok tagadták meg egymást, régi
kollégák zárták be ajtóikat művésztársaik előtt.
Szenes Ernőt, a
Schneider-villa Hippodromozó Tóbiását például 1945 . február 25.-én Buchenwaldban gyilkolták
meg.
A Schneider urakat
és családjukat, a hozzájuk hasonló zsidó kispolgárokat és kispolgári attitűdű
nagypolgárokat is nagyrészt Auschwitzba vitték vagy a Dunába lőtték. A Hyppolit
ma már kicsit az ő emlékük előtti főhajtás is. Szenes Ernő életéből és művéből,
akiről annyira keveset tudunk, szinte csak ez, ez a halhatatlan jelent maradt
ránk.
Gál Péter írása
