A mostani nemzetközi könyvfesztiválra jelenik meg a tragikus sorsú, mindössze 32 évet élt Vándor Lajos összes verseinek gyűjteménye. Mára elfeledték, de igazi költő volt, aki „egy pillanatra megérhette a visszanyert élet örömét, hogy ebbe az örömbe szinte azonnal bele is pusztuljon”.
„Vándor Lajos vagyok, költő, jogász, fonóipari tanonc, a proletároknak rohadt burzsoá, a burzsoáknak büdös proletár, a nyárspolgároknak gonosz anarchista, az anarchistáknak meghunyászkodó kispolgár. És mindenkinek igaza van, akármit mond rólam. De írtam néhány remekművet, ezeket a költők és széplelkek prózának mondanák, a prózaírók és modern esztéták verseknek. Vegyétek és egyétek, olvassátok és közöljétek! De előbb adjatok egy cigarettát, mert otthon felejtettem a kasszakulcsomat, és 4 fillér sincs a zsebemben, hogy egy darab Mirjámot vásároljak”.
A fönti idézet Hegedüs Géza irodalomtörténésztől való, aki 1989-ben e sorokkal emlékezett vissza arra, hogy a harmincas években egy irodalmi társaságban hogyan mutatkozott be Vándor Lajos. És Hegedüs Géza ott volt akkor is, amikor ez a különleges költő egy lágerből frissen szabadulva meghalt. Erről az irodalomtörténész így ír: „Személyes sorsáról magam vagyok a szemtanú; ott voltam, amikor meghalt, 1945. május 7-én, az ausztriai Wels városában, egy nappal azután, hogy együtt léptünk ki a gunskircheni haláltábor kitárult drótsövény kapuján. Ott is temettük el a hevenyészett kórház melletti szükségtemetőnek kijelölt füves réten, ahol ma már nyoma sincs annak, hogy azokban a napokban ott talált végső, jeltelen nyugovóra számos olyan különös sorsú ember, aki egy pillanatra megérhette a visszanyert élet örömét, hogy ebbe az örömbe szinte azonnal bele is pusztuljon”.
Vándor (eredetileg Waldor) Lajos (1913-1945) ígéretes költői tehetség volt, akinek a könnyed, ironikus stílusát sokan Rejtő Jenőéhez hasonlították. Életében csak két kötete jelent meg. Lapokban is publikált: először Rózsahegyi György „Névtelen jegyző” című folyóiratában jelentek meg versei, majd annak megszűnése után a saját maga által alapított és két évig működtetett Keresztmetszet című folyóiratban. Vándor Lajos műveit 1989-ben ismerhették meg az olvasók, amikor „Egy költő élt itt közöttetek” címmel jelentek meg összegyűjtött versei. A magánkiadásban, pár száz példányban kijött kötetben olvashatták egy tanulmányt Hegedüs Gézától, és egy, a korabeli kritikákból készült válogatást is.
A közelmúltban Valdor (Silberstein) Ágnes, a költő lánya – aki külföldön él – a versekből angol nyelvre fordított egy válogatás, amely az Egyesült Államokban rangos irodalmi díjat nyert. S most, a költő tragikus halálának 75. évfordulójára jelenik meg összes verseinek második kiadása, amelyet a Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatnak be április 26-án, pénteken délután 3 órától a Millenárison. Az érdeklődőket az Osztovits Levente terembe várják, a bemutatón közreműködik Kern András színművész és Weszely Ernő harmonikaművész. A rendezvényen Walder Ágnessel, a költő egyik lányával, és Michael Eskinnel, az Upper West Side Philosophers kiadójával Váradi Júlia beszélget.
A magyar és angol nyelvű verses kötet a Nemzetközi Könyvfesztivál idején a Vince Kiadó standján vásárolható meg, majd – kedvezményes áron – megrendelhető lesz a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnél.
S ha már Hegedüs Gézával kezdtük, fejezzük is be egy ugyancsak tőle vett idézettel: „Vándor Lajos hosszú éveken át bizonyos volt benne, hogy jönnek a rémségek, és nem fogja túlélni. És lám, volt egy pillanat, amikor azt hitte, mégis túléli... És érthetetlen módon testi létével együtt a mélységes semmibe merült emléke, költészete, az a két kis verseskönyv, amely életében megjelent. Holott, ha a harmincas évek hazai életérzésének költői megfogalmazását kívánjuk dokumentumként felmutatni, érzékeltetve amaz idők szorongásait, rettegéseit és a rettegéseken felülemelkedni tudó elszánt derűt, nem elegendő a legnagyobb költők tanúságtétele, néha az elfelejtettek egy-egy hangütése még közelebbről mutatja meg, mit és hogyan érzett egy halálba menő nemzedék”.