Vadmacskától a nercbundáig – Elkán Gyula szűcsmester betörése a divatvilágba

Nemrég új sorozatot indított a Pesti Sólet magazin, amely többek tetszését is elnyerte. Folytatjuk is a sok érdekességgel tarkított utazást – a XX. század elejének Budapestjén. A melyenszanto.blog.hu szerzője, Szántó András válogat továbbra is a blogban megjelent legérdekesebb írásaiból.

A zsidók emancipációját „szentesítő” 1867: XVII. t.-c. 1. §. törvény 1868. január elsejével – százötven esztendeje – lépett hatályba. Ezzel az ország és Budapest izraelita vallású polgárai elől elhárult a jogi akadálya, hogy kiteljesítsék tehetségüket, elismerést szerezzenek, s beírják nevüket egy szakma, város közössége, vagy a nemzet történetébe. E folyamat kiváló példája az Elkán család életútja.

Ha a család eredetét keressük, beleütközünk a történelem útvesztőjébe – minél régebbre nyúlnak vissza a szálak, annál kuszábbak. Cifrázza a helyzetet, hogy az Elkán ősök vélhetően azon kevesek közé tartoztak, akik zsidóként nemességet kaphattak. Az Elkan von Elkansberg família az ausztriai, majd felső-bajorországi zsidó nemesek jegyzékében. Az Elkan nemzetség királyi és császári nagykereskedési privilégiummal rendelkezett, a vállalkozó szellemű ifjak a XVIII. század végén, XIX. század elején vándoroltak Magyarországra. (A német betelepedés 3. szakaszát II. József 1782. évi pátense vezette be és főleg Pfalzból, a Saar-vidékről, és Mainz körzetéből, illetve Württenberg tartományokból érkeztek telepesek Pest, Esztergom, Fejér, Vas, Tolna és Somogy megyébe.

A család nemesi címeréből két elem figyelemre méltó: a „gólya” ábrázolása a születés és az újjászületés jelképe, mivel vándormadár, s visszatérte egybeesik a természet újjászületésével. A tavaszra, az új életre utal. Mintha a zsidó nemesi ősök a vándorlásra, költözésre gondoltak volna?! A másik heraldikai elem a „horgony”, az utazók, kereskedők jelképe. Az Elkán család tehát már a nemesi cím adományozásakor is kereskedéssel foglalkozott.

Dr. Elkán Györgytől úgy tudom, az 1830-as években érkezett bőrkereskedő ősök Budapesten és Dunaföldváron telepedtek le. A kevés irat a II. világháború és a meghurcoltatások során eltűntek, de a két családi főág a XX. század elejétől jól követhető. A család asszimilációs hajlandóságot mutatja – döntően magyar keresztnevekkel találkoztam (Lajos, Gyula, József, György, sőt Árpád).

Az Elkán cég kialakulása, növekedése

Elkán Gyula 1876-ban született Budapesten, és első üzletét a Károly körúton, az Orczy-ház emeletén nyitotta 1899-ben. A család az 1870-es években, az Orczy-házban - a sok zsidó családnak menedéket adó – épület-komplexumban talált lakást. Nem mellékesen a házban volt akkoriban a bőrkereskedelem központja; az Orczy kávéházban zajlottak a legnagyobb „bőrös – börzék”, itt tartották a bőrkereskedő testület üléseit is.

Elkán Gyula édesapja fejlesztette kereskedői tevékenységet, az egyik felső emeleti szobában rendezte be szűcs-műhelyét. Gyula itt tanult és itt szabadult fel szűcsmesterként, majd külföldi „tanulmányútra” ment, Bécsben és több német városban dolgozott neves mestereknél. Külföldi munkavégzései után átvette édesapja szűcsműhelyét és szabóságát, és 23 évesen megindította saját vállalkozását. Hamarosan testvére, Ignác is bekapcsolódott és szintén az Orczy-házban 1903-4-ben indította el kalap- és szőrmeárus cégét.

A tevékenység egyre ismertebbé és sikeressé tette az Elkánokat, némi rivalizálás is lehetett közöttük, mert 1905-ben a Szerecsen (ma Paulay Ede) utcában Elkán Gyula kalapüzlete is megnyílt. Ekkor Ignác a Wesselényi utca 4-be költöztette üzletét. Gyula kinőtte az emeleti szobákat, kibérelte az Orczy-ház földszintjén lévő 2 korábbi üzlethelyiséget, átalakíttatta és elegáns szűcs boltot és szalont nyitott.

1930-ban a Magyar Ipari Almanach szerint Elkán Gyula szűcsmester már 20 segéddel és modern gépekkel dolgozta fel prémjeit. „A párisi Grand Prix, az 1911-es ipari kiállítási arany érem, Londoni Grand Prix és több elismerés dicsérik munkáit.” S a Magyar Szűcsmesterek és Szőrmekereskedők Egyesületének választott elnöke volt. Közben megnősült, felesége Polvaen Ilonka.

A sok alkalmazott és gép már nem fért el a Károly körúti üzletben. Egy mai értelemben „befektető” szakmabelivel társulva - megalakult az Elkán és Gerő cég, az üzemek és raktárak számára kibérelték és átalakították a Petőfi (ma Székely Mihály) utca 5. alatti házat. Itt egy reprezentatív szalon és üzlethelyiség is volt. A társtulajdonos Gerő Árpád rokoni szálakkal is kapcsolódott a családhoz. Felesége az a Herzfeld Paula volt, akinek testvére, Herzfeld Anna Elkán Ignác felesége lett. /A két hölgy a 40-es években a Csillaghegyi Árpád Strandfürdő tulajdonosaiként vált ismertté./

A Károly körúti üzletet is hamarosan „kinőtték”, illetve az Orczy-ház már nem felelt meg az egyre gyarapodó úrihölgy-vásárlók ízlésének, illetve a külföldi érdeklődők száma is jócskán gyarapodott. Ezért az üzletet a fővárosi divatvilág változó orientációja miatt a Váci utca 22-be költöztették, de Bécsben is nyílt Elkán üzlet a Mariahilferstrasse 92. alatt. A hajdani budapesti Elkán üzletet sokszor átalakították, a közelmúltig az Akadémia Kiadó könyvesboltja volt.

Divatmarketing

A korabeli adatokat böngészve nagy kavarodás érzékelhető az Elkán cégek kapcsolódásaiban. Elkán Ignácé lehetett inkább a vállalkozó szerep, míg Elkán Gyula a cég „művészi” ágát irányította a modellek, divatosság fejlesztése, s a hirdetések területén. Nem csak az új divatirányzatokra figyelt Elkán Gyula a bécsi és párizsi trendeket követve, de a „kereskedés technikáira” is, amit még nem neveztek marketingnek, pedig az volt a javából! A piaci verseny arra kényszerítette az élenjárókat, hogy minden modern vívmányt alkalmazzanak, ha élen akartak maradni! Az Elkán cég szerepe a budapesti divat alakításában úttörő volt. (Tudni kell, a budapesti címjegyzékben, 1922-23-ban már 187 szűcs- és szőrmeáru kereskedő szerepelt!)

A számos szereplésük közül néhány

Minden lehetséges, olvasott lapban folyamatosan jelentek meg hirdetéseik (Vasárnapi Újság, Színházi Élet stb. A Vasárnapi Újság 1911. november 19-én beszámolt a Kirakatversenyről, amelyen az Elkán cég sikerrel szerepelt. Az októberi számban részletes hirdetés mutatja be az Elkán üzleteket és árukínálatot – képekkel! A szövegben olyan érzékletesen ismertették munkájukat, hogy az olvasóknak biztos kedve támadt azonnal a látogatásra! Önálló, feltűnő pavilonokkal jelent meg az Elkán cég a Budapesti tavaszi és őszi Vásárokon. Az új szőrme-modellekkel folyamatosan részt vettek Budapest, Bécs, Párizs legelegánsabb divatbemutatóin – a vezető világhírű divatcégekkel egyenrangúként.

Figyelve a bunda-tulajdonos hölgyek egyik fő gondjára - miszerint a molyoktól nehéz megóvni az értékes prémeket -, létrehoztak a Petőfi utcában egy „megóvó részleget”, ma is irigylésre méltó teljes szolgáltatással (oda-visszaszállítás).

Elkán Gyula talán legnagyobb hatású kezdeményezése a szőrmetípusok grafikus ismertetése volt. Külföldi tanuló évei alatt megtanulta, néhány eddig ismert nemes szőrme mellett milyen egzotikus állatok adhatnak különleges alapanyagokat a pesti hölgyeknek. Londont és Párizst már régebben meghódították az északi különlegességek (pl. a jegesmedve, fóka, sealskin stb.), s Bécsben a 20-as években feltűntek Ázsia és Afrika állatvilágának szőrméi (nutria, csincsilla, perzsa juh, pézsma, kenguru stb.) Ezért a szőrmék bemutatására képeslap sorozatot adott ki. A rajzokat számolócédulákon és plakátokon is megjelentette, illetve hirdetéseiben felhasznált.

A rajzsorozat olyan népszerűvé vált, hogy néhány belvárosi iskolában, a tanításban is felhasználták, míg a gyerekek igyekeztek összegyűjteni a sorozat mind a 20 darabját (borz – chinchilla – thibeti kecske – arany róka – fehér róka stb.).

A siker az anyagi fellendülést is meghozta: Elkán Gyula lakását a Váci utca után a 30-as évek végére már egy budai villában találjuk a II. kerületben, a Radna u. 3-ban. Érdekesség, hogy a háború után özvegye 1950-ben még itt lakott.

Folytatás és elágazás

A budapesti szűcs família egyik leszármazottja (Elkán Ignác unokája) Dr. Elkán György. A 2000-es években módom volt néhányszor beszélni vele, de a múltra, ősökre már kevéssé emlékezett. Iratai pedig egyáltalán nem maradtak. Az ő nagyszerű pályafutása már más értékekkel gazdagított minket! A hivatalos ismertetések szerint Dr. Elkán György 1934-ben született Budapesten. A háború után végezte gimnáziumi tanulmányait, majd jelentkezett az orvosi egyetemre, ahova azonnal felvételt nyert. A hat évet jó eredménnyel elvégezte, sőt az egyetemi tanulmányok mellett társadalmi munkákat is végzett. 1958-ban a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján kapott gyakornoki állást és itt dolgozott 16 éven át, közben csecsemő-, és gyermekgyógyász, valamint gyermekpszichiátriai szakképesítést szerzett. 1974-ben a Heim Pál Kórház gyermekotthoni főorvosi állását nyerte el. E speciális feladat lett 30 éven át a szakterülete. A gyermekotthonban élő gyermekek egészségügyi ellátása számos sajátossággal bír, és ilyen szervezett szakmai ellátásnak nem volt előzménye. A Heim Pál Kórháznak nagy létszámú osztályát képezte a Gyermekotthoni Osztály. Elkán főorvos és a főnővére komoly szervezőmunkája eredményeként 16 orvos és 86 szakdolgozó látta el az akkor még nagy létszámú intézményeket. Ezt a szolgálatot ismerték el 2004-ben a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt kitüntetéssel. Nehéz felsorolni a gyerekvédelemhez kötődő számtalan publikációját. 2011-ben hunyt el, temetésén sok tisztelője búcsúztatta.

Dunaföldvár-Hódmezővásárhely-Budapest-Párizs

A német betelepedők sokszor horgonyoztak le Duna melléki helységekben (Győr, Óbuda, Dunaföldvár stb.). Így kerülhetett Elkán családtag Dunaföldvárra, ahol az 1829-es megyei összeírás szerint 3 zsidó család, 18 fő élt. Számuk gyarapodott, itt élt családjával Elkán József is, aki bőrkereskedőként dolgozott, és a jótékonyságáról ismerték kortársai. 1866-ban született Lajos nevű fiuk felnőve, felesége családjához, Hódmezővásárhelyre költözött.

Elkán Lajos (1866-1920) szintén bőrkereskedő lett, majd kisebb bőrgyárat alapított, és a helyi krónikák szerint az I. világháború idején azért nem csatlakozott az országos bőrkartellhez, hogy a kartell által megszabottnál alacsonyabb áron értékesíthesse a termékeit a magyar hadseregnek, ezzel is támogatva a hazát. Feleségével, Ritscher Nellyvel a vásárhelyi Andrássy úton laktak, a Plohn féle fotóműterem melletti házban. Fiuk, László 1910-ben született és a fotósnál szerette meg és tanulta a fényképezést. A fotósnál rendszeres látogató volt Tornyai János művészbarátaival, a társaság képei díszítették az Elkán üzletet is. A kis Lacit egyszerre érte a művészi és a fotós ihlet, ami egész életét meghatározta.

A háború után a család Lajos betegsége miatt Budapestre költözött a 3 gyermekkel (Rudolf, László, Edit). Az iskolák elvégzése után László 1929-ben Párizsba ment, ahol először a kommunista ellenállási mozgalomhoz csatlakozott, itt kapta a Hervé nevet. Párizsban a fiatal Corbusier tervezte épületek fotózásával hamarosan sikeres, majd világhírű épületfotós lett.

Az Elkánok sorsa a zsidó emancipáció szinte minden részletét – összefogás, szorgalom, siker – érintő példája. Ahogy Lucien Hervé egy beszélgetésben mondta: „mindannyian törpék vagyunk, egymás vállára állunk, és így érjük el a célt.”

Szántó András / Pesti Sólet

Bővebben ide kattintva olvashatnak az Elkán családról