Letesszük a kagylót

Két végéről égetjük a gyertyát is. Eljutottunk az első év végére. Az önkéntes munkanapjaink háromszázhatvanötödik napjához. A nyavalyás vírushelyzet két hullámában nulla- huszonnégyben toltuk készenlétben, hogy olvassunk, tanuljunk, eltakarítsunk más után. Kiegyenesítsük azt, ami elgörbült. Hiteles pontos információt szolgáltassunk. Segítségkéréseket fogadjunk és továbbítsunk. Néha csak hallgassunk és visszakérdezzünk. Útbaigazítsunk idegeneket. Ráköszönjünk az ismerősre - szia én vagyok az. Mindezt csak azzal a kézmozdulattal, hogy fogadjuk a hívást.

Frici bácsi az ének-zenetanárom nemcsak megbuktatni akart hirtelen haragjában, hanem könnyed eleganciával megosztotta a zongorajáték tudásának titkát. Zongorázni egyszerű. A megfelelő időben a megfelelő billentyűt kell leütni.

Ilyen egyszerű az a telefonos szolgáltatás is, amit csináltunk. Először lebontottuk, amire kiképeztek és tréningeztünk évekig. Utána alkalmazkodtunk a járvány és a hitközség változó körülményeihez. Építkeztünk fejlesztettük a telefonos segélyhívó szolgáltatást tartalmában, a technikai megoldásaiban, az adatok kezelésében, továbbításában, a táblázataink szerkesztésében, a jogosultsági szintek belövésében, az ügyek után követésében, a feladat csoportokat működtetők összekapcsolásában, a naprakész információk fenntartásában, a pontos információk vadászatában. Odafigyeltünk egymásra. Odafigyeltünk a csapatra. A belső kommunikációban adagoltuk a komolyságot és a feszültségünk oldását. Megéltük a posztolásszigor és beszólások miatt egyébként fontos WhatsApp csoport megfagyását, hogy a saját csoportunkban akkor lazulhassunk, amikor örömet okoz. Akkor dolgozzunk, amikor feladatunk van.

A telefonos segítségnyújtás rendszert hozott az életembe, nemcsak sodródtam kötelezettségtől kötelezettségig. Szerintem a csapatban más életébe is kapaszkodót adott. Hónapokig nem találkoztunk egymással élőben egyszerre. Volt, aki nem is látta a másikat csak Zoomon, amíg az első közös pizzánkat meg nem ettük tavaly nyáron. Mégis. Az, amit teremtettünk, az működött. Olyan készségeket és kompetenciákat keltett életre, ami egyébként nem lett volna a karrierünk része. A több kicsi, de öntudatos Énből Mi lettünk.

Közösségi identitással. Valahol ez olyan, mint egy lövészárokban fogant barátság, aminek része a betegségtől a haláltól való félelem. Ez az eddig a saját bőrünkön nem tapasztalt stresszhelyzet kapcsolt össze új fókusszal minket. Mi lettünk mindenki Sanyi bácsija után a Sanyi nénik.

Ahogy Sanyi bácsi fogadja az embereket a Dohány kapujában, irányítja őket szelíden amerre menni szeretnének, ad kapedlit, kendőt. Így látjuk el mi is a tankönyvi portás funkciót, becsatornázunk és irányítjuk az információt. Szóval. Egyszerű ez, mint a zongorázás.

A legjobb mérhető eredményeink közé tartozik, hogy az első hullámban a Mazsihisz-BZSH koronavírus segélyhívó száma a Google harmadik találata volt tartósan Magyarországon.

Több, mint húsz fogadott hívás óránként.

Több, mint 300 nem fogadott hívás óránként. Persze nem volt ez minden nap, de kivettük belőle a részünket. Kicsi csapat vagyunk. Egyszerre egy ember fogadja a hívást. Egy ill. kétórás műszakokat vállaltunk. Az ügyeletes nevét hozzárendeltük a telefonos ébresztéshez, hogy a vekker csörgésekor rögtön tudjuk, hogy kire kell átirányítani a bejövő hívást a központi számról.

Az első szakaszban a 105. napban húztuk meg a határt. Megálltunk. Összegeztünk. Pontosítottuk a protokollt. Kerestük olvastuk a szakirodalmat. Kerestük és megtaláltuk a fejlesztés lehetőségeit, a költségek csökkentése mellett. Új projekt telefonszámokat, egyszerűbb készülékeket kaptunk, jobb akkumulátor idővel. Újra és újra átgondoltuk a munkamegosztást és a minőség ellenőrzését. Amikor ilyen aprólékosan próbálom magyarázni, hogy mit is csináltam, mit is csináltunk én látom magam előtt a barátainkat és a biztonsági csapat tagjait, akik a Kontroll Szobában voltak a partnereink.

A második hullámban 260 munkanapot teljesítünk. Agyaltunk rajta, és éldöntöttük mikor zárunk be. Ahogy a két hullámban különbözött a halálozás mértéke úgy változott a hívások fogadásának a lelki terhelése is. A hívásoknak nemcsak mennyisége, minősége is van. Sokat tudnék sztorizni.

Úgy döntöttünk menet közben, a saját szakmáink szabályait is ismerve, hogy a segítők lelki egészségével is kell foglalkoznunk. Kértünk és önkéntes vállalásként kapunk szupervíziót, hogy magunkra, és egymásra is figyeljünk. Annyira jó. A jövő héten már nem zoomolunk. Élőben csoportozunk egy zárt civil, és nem hitközségi helyszínen. Nem kocsma. A telefonos munka mellett felépítettük párhuzamosan az új feladatainkat, mert szükség volt a segítségünkre. Beszálltunk csapatként a Szeretetkórház oltópontjának önkéntes munkaköreinek ellátásába orvosként, ügyvédként, pénzügyesként, nyugdíjasként, egyetemistaként, közgazdászként. Van aki rasekol. Van, aki hitközségi dolgozó. Van, aki nem, de szintén zsidó és a szabad idejét a kórházba vitte vagy vállalta a többletmunkát a segélyhívó mellett, hogy mi az oltóponton lehessünk.

Az, hogy több, mint 12.000 ember beoltását segítettük elő eddig az a mi sikerünk is. Jó kollektíva dolgozik a kórházban. Hajtunk tovább velük abban a szünetben is, amikor a segélyhívások fogadását szüneteltetjük. Akinek megvan az oltása miatt a védettsége és betársulna az oltópontra a zsidó közösség tagjaként a mi kórházunkba segíteni - keressen meg minket.

Nem kerestük. Megkaptuk. Az utolsó nagy projekt, amit felvállaltunk, az idős otthonok kinyitásakor a BZSH Újpesti Idősotthonának és az elmeszociális részlegének telefonos időpont foglalási rendszerének a működtetése és online rögzítése a biztonságos, ellenőrzött beléptetéshez. A cél az otthon személyzetének tehermentesítése abban az átmeneti időszakban, amikor visszatér a hétköznapi működés keretei közé. A szabályok: félórás befoglalható időablakok, védettség, maszkviselés. További cél a szervezettség segítségével a lehető legnagyobb számú hozzátartozó számára átlátható módon, a kockázatok csökkentésével biztosítani a látogatást a lehető legtöbb lakóhoz.

Köszönjük a családtagoknak, hogy megosztották velünk az örömüket, hogy végre láthatják a rokonukat és megölelhetik. Köszönjük, hogy elfogadták és betartották a Krízismenedzsment szabályait. Órák alatt állt össze ennek a feladatnak a telefonos és netes megoldása és már jöttek is az időpontkérések. Az anyák napja hétvégén indult ez a program. Kettőnknél csörgött péntektől hétfő reggelig. A látogatás biztosításának is volt egy helyszíni kézzel fogható megvalósítása.

2021. június 8-án, kedden már az otthon feladata a látogatások szervezése és fogadása. A +36 30 541-8771 átmenetileg nem hívható. Mást csinálunk. Letesszük a kagylót. Köszönöm.

dr. Gádor György írása