Európa első gettója – a velencei gettó

Dr Egri Oszkár

Kicsit talán szokatlan dolog bárkit is gettóba invitálni, a történelmi tapasztalat szerint ennek nem ez a módja….. De most mégis megteszem. Ha Velencében jár, feltétlenül nézze meg az egykori gettót, vagyis annak szerencsére csak hűlt helyét, Európa első gettóját! Érdemes. Gyönyörű zsinagógái, zsidó múzeuma és a hely történelmi, megkapó, érdekes hangulata miatt is.

A gettó és a zsidó közösség története

getto_velence.jpg

Venetó-ban már az ősidők óta megtalálhatóak zsidó települések. Régészeti leletek és megbízható források bizonyítják a zsidók jelenlétét Aquileia-ban, Gradó-ban és Concordia-ban a IV-V század óta. Zsidók keletről és az Alpokon túli országokból elsőként érkeztek letelepedési szándékkal, de 1492-t követően sok zsidó hittestvérünk érkezett Spanyolországból és Portugáliából is. Kis közösségeket alkottak a szárazföldön, Padova, Trevizó, Bassanó és Coneglianó mellett. Innen a zsidók idővel Velencébe költöztek, ahol letelepedésük bizonytalan volt, mivel a Serenissima (a városállamot irányító Nagytanács) politikája hol engedélyezte, hol tiltotta maradásukat. Ennek ellenére a zsidók száma egyre nőtt, és a város életében betöltött szerepük erősödött. A kormányzó később úgy határozott, hogy a zsidók a városnak egy bizonyos területén élhetnek, de csakis ott. 1516. március 29-én törvényben kijelölték a területet a San Girolamo egyházközségben, amelyet „Ghetto Nuovo-nak” neveztek el, a területen lévő ágyúöntő műhely után. Így jött létre Európa első gettója. Szomorú elsőség. Mára azonban egy élettel teli, növekedő negyede Velencének, tele vallási és igazgatási intézményekkel, különös tekintettel a zsinagógákra, amelyek a mai napig működnek.

Amikor meglátogatjuk a velencei gettót, akkor egy különleges és egyedi városrészbe érkezünk. Öt zsinagóga található ezen a kis területen, amelyek mind a különböző nemzetek (zsidó etnikai csoportok) jelképei, akik a századok során itt telepedtek le a lagúnában. Ugyancsak itt állnak a Velencében egyébként szokatlan, régi építésű, elhanyagolt és sivár, többemeletes „felhőkarcolók”, az öreg és valaha zsúfolt épületek (a kis terület miatt kényszerűségből épültek magas házak itt), amelyekben a zsidók éltek, az ősi zálogházak és a Midrashim, ahol a szent szövegeket tanulmányozták. Az ősi kövek még mindig ott állnak, és a kultúrálisan nagyon élénk és élő zsidó közösségnek a mai napig ez a központja. Napóleon 1797-ben véget vetett a szegregációnak és leromboltatta a gettó kapuit. De a zsidó élet már jóval régebben kiterjedt Velence egész területére és évszázadokon át fejlődött. Manapság kb. 600 zsidó él Velencében és Mestre-ben (ez Velence szárazföldi része).

Etnikai versengések és zsinagógák

A zsidó életformát sokféleképpen gyakorlók számára azonban a gettó mégsem volt olvasztótégely. A benne lakók sokféle országból, kultúrából és társadalmi osztályból érkeztek, de megtartották sajátos szokásaikat. Ez a zsinagógák építésében is megnyilvánult, amelyből – egymás mellett – öt épült: egy-egy a német, olasz, spanyol és levantei közösségnek, és az ötödik – a Scuola Canton – amely valószínűleg a franciáké volt, vagy azoknak a családoknak a magánzsinagógája, akik az építési költségeket finanszírozták. Mind az öt zsinagóga fennmaradt.

getto_velence_c__moldal.jpg

Napóleon által felszabadítva és…. Hitlertől üldöztetve

Ahogy Velence gazdasági és politikai válságba került az 1700-as években, úgy vele a gettóban az élet is hanyatlott. Végül 1737-ben kényszerből bekövetkezett a csőd. Hatvan évvel később a napóleoni seregek véget vetettek a Velencei Köztársaságnak. A gettó falait lerombolták, és a zsidók ugyanazon szabadságjogokat kapták, mint Velence többi polgára. Ennek ellenére sok zsidó a gettóban élt továbbra is, és a gettó maradt a velencei zsidó közösség központja egészen a német megszállásig. A II. világháborúban mintegy 200 velencei zsidó polgárt deportáltak és öltek meg 1943 és 1945 között.

A gettó ma

Ghetto_Venezia.jpg

A zsidó közösség Velencében manapság lassú újjáéledésen megy keresztül. Ma mintegy 500 zsidó él Velencében. Imádkoznak a spanyol (Scuola Grande Spagnola) és a levantei zsinagógában (Scuola Levantina). A környéken sok zsidó bolt és üzlet van, könyvkiadók, egy szociális központ, egy idősek otthona, múzeum, jesíva és a kóser Gam Gam étterem, amelyet a new yorki lubavicsi zsidók üzemeltetnek. Egész évben érdekes program a városnézés, a gettóban található zsidó múzeum, amelynek impozáns gyűjteménye elsősorban vallási célú tárgyakból áll.

Kiszállva a lagúnákon szinte percenként tovasikló vaporettók egyikéből azonnal megihleti a látogatót ennek a nagy múltú, szomorú, de egyben reményteljes negyednek a sajátos hangulata. Izgalmas rápillantani az első „velencei zsidó bank” (Banco Rosso) kicsiny, romos kapujára, tenyérnyi ablakára, a sikátorok megannyi sejtelmes és titkokat rejtő kapuira, beszögelléseire. Lelki szemeink előtt feltűnnek a középkor imbolygó árnyalakjai, Shakespeare hősei, és máris belecsöppentünk a korszakokon átívelő nagy kalandba. A történelmet és a kultúrát szerető vándornak ezt látni kell. Irány Velence!