Kedves olvasóink, hittestvéreink, a Szombat szent ünnepe ma 17 óra 46 perckor köszönt be hozzánk és a sábesz kimenetele után rögtön beköszönt pészach, a kivonulás ünnepe. Az ünnep második főnapja hétfőn (március 29.) este 19 óra 55 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. Ezen a héten a Cáv (Mózes 3. 6:1–8:36.) hetiszakaszt olvassuk a Tórából. Mindenkinek jó Szombatot és boldog ünnepet kívánunk!
Az első napi pészachi gyertyagyújtás március 27-én este, a szombat után, a második napi pészachi gyertyagyújtás március 28-án, vasárnap este, a pészach második főnapja március 29-én, hétfőn este napnyugtakor ér véget.
Az idei pészach főbb dátumai a polgári időszámítás szerint
Ebben a hetiszakaszban újra az áldozati szertartásokról van szó, de rögtön az elején meglepően részletes utasításokat ad a Jóisten arra nézve, hogyan öltözzenek fel a papok az oltár kitakarításához. „És öltse föl a pap lenruháját, lennadrágot öltsön a testére
és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az oltáron, és
tegye azt az oltár mellé.Azután vesse le ruháit
és öltsön más ruhákat; és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre”.
Miért kell megmondani, hogy
milyen ruhában vigye ki a pap a hamut, amelyet kitakarít, az oltártól a táboron
kívülre? Tényleg Isten szavát igényli ennek a problémának a menedzselése?
A hamu égőáldozataink kihűlt
maradéka. Felajánlásainknak az a része, amely itt maradt a földön, nem jutott
el Istenhez. Jócselekedeteinknek, áldozatkészségünknek az a része, amely már
használhatatlan múlttá vált, vagyis teherré, amely akadályozza, hogy oltárunk örökké
égjen, immár a tovább lobogó tűz útjában áll. Nem kell ünnepélyesen
konzerválnunk azt, ami áldozatainkból megmaradt, hanem a lehető legprózaibb
módon, kinyúlt tréninggatyában kivinni a táboron kívülre. Mert ma is oda kell
állnunk az oltár elé, ma is késznek kell lennünk az áldozatra.
Ahogy a modern világot
elfogadó, de mélyen vallásos zsidóság egyik megteremtője, a Samson Raphael
Hirsch nevű, 19. századi rabbi mondta, „az előző nap munkájának maradványait el
kell takarítani, mielőtt a mai munka megkezdődne egy tiszta helyszínen. Ezért
fontos előírni, hogy elnyűtt, öreg ruhákban vigyék ki a hamut – az előző napi
munkavégzés szimbólumát. Nem vesszük fel a legjobb ruhánkat már elvégzett
feladataink tiszteletére”. Magyarán szólva, nem öltözünk ünneplőbe a saját
nagyszerűségünk előtti tisztelettől vezetve. Az önelégültség fogság: az ejti
foglyul az önelégülteket, amit már elértek, a kiválóakra leselkedő legnagyobb
erkölcsi veszélyek egyike ez, de a kevésbé kiválóaknak is lehet
önvigasztalásává saját jóságuk bálványozása.
Ami eleven abból, amit tettünk,
ami megmarad és továbbhat, az nem a hamu, hanem az oltáron örökké égő tűz. Csak
a hamut kell kidobnunk az életünkből minden nap kezdetén, hogy az oltárt
megtisztítsuk. És azért, hogy az önkomolyanvétel kísértése elkerüljön bennünket,
gondosan át kell öltöznünk előtte a szakadt pólónkba a Tóra és Samson Raphael
Hirsch szerint, akinek, bár frankfurti rabbi volt, az egyik veje itt,
Magyarországon, a festői Pilisvörösváron látta meg Isten napvilágát, ő vitte
tovább a frankfurti közösségét is.
A templomi áldozatokat, mivel
nincs Templom, 2000 éve nem mutatjuk be, a zsidó vallásgyakorlat az
imádkozáson, a Tóra tanulásán és a jócselekedeteken alapul. Ezeket is minden
nap újra kell kezdenünk: segíteni, amennyit lehet, a Tórát állandóan újraértelmezni,
hogy örökké aktuális maradjon, az imát, vagyis a bizalom szavait pedig úgy
felhevíteni, mintha az oltár lángja égne. És van úgy, hogy régi hagyományoktól,
szokásoktól is meg kell válnunk, amikor már akadályozzák az életet.
A Pészach, a kivonulás ünnepe,
szabadságunk ideje többek között erről is szól: szabaddá válni a hamuvá vált
múlttól, mindattól a jótól és széptől, ami már elmúlt, hogy ne bénítson az
emléke.
Mert a judaizmus nem a múlt
imádata, hanem az élő és Örökkévaló Istené. Mert nem a hamut kell őriznünk,
hanem a lángot.
Jó szombatot, boldog ünnepet!