Magyar zsidó arcképcsarnok: Bischitz Johanna (1827-1898)

Bischitz Johanna (Bischitz Dávidné Fischer Johanna) 1827-ben Tatán született, és 1898-ban Budapesten halt meg. Bischitz Johanna a cedaka, a jótékonyság hagyományos zsidó intézményét a modern szociális ellátórendszerrel ötvözte, és tevékenységével a magyarországi szociális intézmények, különösen a gyermekjóléti intézmények létrehozásában és szervezésében játszott kimagasló szerepet. 

Bischitz Johanna édesapja a világhírű herendi porcelángyár létrehozója, Fischer Mór volt. Fischer Mór aktívan támogatta az 1848/49-es szabadságharcot, fiai katonaként harcoltak, házában honvédeket ápoltak, a sebesültek ápolásában pedig lánya különösen nagy szerepet játszott. Fischer Johanna azonban nemcsak ápolóként volt képzett, de a korban szokatlan módon a könyvelést is kitanulta édesapja üzletében. 1852-ben ment feleségül Bischitz Dávid kereskedőhöz, aki a sárbogádi rabbi leszármazottja volt. Bischitz Dávid amellett, hogy 1848-ban nemzetőrként szolgált, maga is elkötelezett filantróp volt.

Jótékonysági tevékenységéért a házaspár 1895-ben nemesi címet kapott, és a Hevesy előnevet vették fel. Bischitz Johanna 1866-ban hozta létre a Pesti Izraelita Nőegyletet, Meisel Farkas Alajosnak, a Dohány utcai zsinagóga első rabbijának támogatásával. A Nőegylet nemcsak az ország egyik legaktívabb jótékonysági szervezetévé vált, de mintájára számos további nőegylet alakult, köztük keresztény egyházak nőegyletei is. 1867-ben árvaházat alapított lányok számára – amit Erzsébet császárné és királyné is meglátogatott – majd egy újabb árvaházat félárva gyerekeknek. Ezen kívül 1879-ben részt vett az Akácfa utcai Fővárosi Gyermekkert Egyesület létrehozásában és az első magyarországi népkonyha megnyitásában is, amely felekezetre való tekintett nélkül biztosította a szegények számára az ingyenes étkezést. Később ez a népkonyha szintén további népkonyhák megnyitásához szolgált modellként. Elnöke volt a Jótékonysági Irodának is, és rendszeresen látogatta a hajléktalan menhelyeket, pincelakásokat és népkonyhákat is, személyesen felmérve azok szükségleteit és gondoskodott ellátásukról. Szintén jelentős szerepe volt a tönkrement iparosok, kereskedők megsegítésében is. 1877-ben, első zsidó nőként, Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki a boszniai hadjárat idején végzett ápolói tevékenységéért, a szerb király pedig Natália-érdemrenddel ismerte el Bischitz Johanna tevékenységét. Reich Ignác költő és író a humanitás főpapjának nevezte, Eötvös József „fáradhatatlan zsidó filantrópnak” Jókai Mór az Egyenlőség hasábjain pedig az emberiség jótevőjének.

Bischitz Johanna férjével hét gyermeket nevelt, a legidősebb fiú, Lajos, a nemesség elnyerése után Hevesy Bisic Lajosra változtatta nevét, és az ő fia volt Hevesy György, a későbbi Nobel-díjas fizikus. Bischitz Johanna munkássága előtt még életében márvány mellszoborral tisztelegtek; ő volt az első nő – leszámítva az uralkodónőket és a katolikus egyház szentjeit – akinek szobrot állítottak a fővárosban. Róna József alkotását a Gyermekkert Egyesület épületében helyeztek el, és Szász Károly református püspök mondta a méltató beszédet. Bischitz Johanna 1898-ban halt meg, sírja a Kerepesi/Fiumei úti sírkertben található. Temetésén, a korabeli beszámolók szerint, közel annyian vettek részt, mint Kossuth Lajos temetésén.

A hetedik kerületi erzsébetvárosi önkormányzat 2012-ben hozta létre szociális szolgáltató központját, amely a Bischitz Johanna Integrált Humán Szolgáltató Központ nevet viseli, és amely a névadó szellemiségének megfelelően többek között családi és gyermekjóléti alapellátásokat, idősellátási és egészségügyi szolgáltatásokat nyújt.

Felhasznált források:

1) Gergely, Anna (1999), „Adalékok Hevesy György családtörténetéhez”, in: Fizikai Szemle, 1997/7

2) Hrotkó, Larissza (2016), „A magyarországi zsidó nők kötődéseinek strukturális változásai”, in: Glässer Norbert, Zima András (szerk.), „A királyhűség jól bevált útján…”, MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport – Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék: Szeged

3) Komoróczy, Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony Richers, Julia (é.n), „Bischitz Johanna”, in: https://yivoencyclopedia.org/article.aspx/Bischitz_Johanna

4) Ujvári, Péter (2017) [1929],  Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.– Láng Kiadó : Budapest (reprint)