Aktuális hetiszakaszunk (פִּינְחָס) kapcsán Szerdócz J. Ervin újpesti főrabbi foglalja össze, hogy mit mond a zsidó hagyomány Áron elhíresült unokájáról, Pinchasz alakjáról és történetéről.
פִּינְחָס בֶּן-אֶלְעָזָר בֶּן-אַהֲרֹן הַכֹּהֵן, הֵשִׁיב אֶת-חֲמָתִי מֵעַל בְּנֵי-יִשְׂרָאֵל, בְּקַנְאוֹ אֶת-קִנְאָתִי, בְּתוֹכָם; וְלֹא-כִלִּיתִי אֶת-בְּנֵי-יִשְׂרָאֵל, בְּקִנְאָתִי.
„Pinchász, Áron fiának, Eleázárnak fia elfordította haragomat Izrael fiaitól, midőn buzgalommal buzgólkodott érettem közöttük, hogy nem semmisítettem meg Izrael fiait haragomban.” (IV.M. 25/11.)
Hetiszakaszunkban Áron unokája, Pinchász jutalomban részesül a simonita törzsvezér, Zimri és a midjánita nő, Kozbi megölésében tett buzgalmáért. Istentől békeszövetséget és az örökös papság szövetségét kapja.
Miért említi a Tóra minden alkalommal Pinchasz felmenőinek nevét?
A felmenők jó és rossz tulajdonságai is megmutatkoznak a leszármazottakban. Pinchasz lévi törzsből származott. Lévi és Simon Jákob fiai tervelték ki és hajtották végre a sekemi vérbosszút a húguk, Dina megerőszakolásáért (lásd I.M. 34. fejezet.) Jákob elítélte tettüket és véleményén a halálos ágyán mondott jellemzésben sem változtatott. Két buzgó fiát arra „itéltí”, hogy leszármazottjaik vegyüljenek el többi fia leszármazottai között.
אָרוּר אַפָּם כִּי עָז, וְעֶבְרָתָם כִּי קָשָׁתָה; אֲחַלְּקֵם בְּיַעֲקֹב, וַאֲפִיצֵם בְּיִשְׂרָאֵל.
„Átkozott legyen haragjuk, mert erős és fellobbanásuk, mert kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben” ( I.M. 49/7.)
Mózes tanítómesterünk, aki szintén Lévi törzsből származott, agyonütött egy egyiptomi felügyelőt, amit bölcseink nem heves vérmérsékletének tulajdonítanak, hanem igazságos bíró voltának. וַיִּפֶן כֹּה וָכֹה a „Mózes körülnézett” kifejezést úgy interpretálják, hogy ismerte a felügyelő bűneit, valamit előrelátta, hogy felmenői és leszármazottai között sem talál igaz embert, így a jogos büntetést szabta ki rá. Az aranyborjú történetében ( II.M. 32.) Lévi törzs karddal végez a bálványimádás bűnébe esett társaikkal, mintegy háromezer emberrel.
A vérontást a Tóra elítéli, bármilyen okból is történne. Dávid király is azért veszti el a Szentély felépítésének jogát, mert kezéhez túl sok vér tapadt.
A 106. Zsoltár 30-31-ben olvassuk:
וַיַּעֲמֹד פִּינְחָס, וַיְפַלֵּל; וַתֵּעָצַר, הַמַּגֵּפָה וַתֵּחָשֶׁב לוֹ, לִצְדָקָה; לְדֹר וָדֹר, עַד-עוֹלָ.
„De előállt Pinchász, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.” (Zsolt 106/30–31.)
Minden összevetve, a szövegben mégiscsak önbíráskodás címén elkövetett gyilkosságról van szó! A kérdés összetett és ellentmondást tartalmaz.
Jehiél Jákov Weinberg rabbi szerint „aki Isten dicsőségére buzgólkodik, azt csak a tiszta szándék vezérelheti”.
הִנֵּה אָנֹכִי שֹׁלֵחַ לָכֶם, אֵת אֵלִיָּה הַנָּבִיא--לִפְנֵי, בּוֹא יוֹם יְהוָה, הַגָּדוֹל, וְהַנּוֹרָא
וְהֵשִׁיב לֵב-אָבוֹת עַל-בָּנִים, וְלֵב בָּנִים עַל-אֲבוֹתָם--פֶּן-אָבוֹא, וְהִכֵּיתִי אֶת-הָאָרֶץ חֵרֶם.
„Íme, elküldöm nektek Eliját, a prófétát, mielőtt eljön az Örökkévaló nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét az atyákhoz...”. (Máleáhi 3:23-24)
Midrás (Jálkut Simoni) azt állítja, hogy „Pinhasz és Elijá ugyanaz”.
Targum Jonatán szerint Pinhász „angyal lett, aki örökké él, és a megváltás előhírnöke lesz a napok végeztével”.
Isten így szólt Pinchászhoz: „ahogy békességet szereztél Izrael és köztem ebben a világban, úgy békességet szerzel köztem és gyermekeim közt az eljövendő világban”.
A Sulchan Aruch Orach Hájim 128/35 szerint „Egy pap ha embert ölt, még ha véletlenül is történt, nem emelheti áldásra kezeit".
Pinhász bűne, hogy saját kezdeményezésére kivégezte a parázna törzsfőnököt. Mózes előtt és helyett döntött, „paszkenolt”.
Maimonidesz Misne Torá – Tiltott nemi kapcsolatok (12:4-5) így így nyilatkozik a kérdésről: „Ha valaki paráználkodik... nyilvánosan, tíz felnőtt zsidó férfi előtt és ha a buzgók tetten érik és tette közben végeznek vele, akkor áldásosak és jól cselekszenek. Ez egy mózesi törvény, melynek forrása Pinchász és Zimri esete, de a buzgóknak sem szabad bántalmazniuk, csakis az aktus ideje alatt, ahogy azt Pinchász is tette… Ha viszont egy buzgó erre engedélyt kérne a Bíróságtól, akkor ezt nem engedélyezik neki, még maga az aktus alatt sem…”.
Pichasz esete ismertetése után olvassuk:
צָרוֹר, אֶת-הַמִּדְיָנִים; וְהִכִּיתֶם, אוֹתָם.
„ Szorongassátok a midjanitákat és verjétek le őket.” ( IV.M. 25/17.)
Miért buzdít a Tóra a midjaniták ellen? Hiszen Pinchászban midjánita vér csordogált, sokat gúnyolódtak, hogy édesapja a midjánita Jitro egyik lányát vette el.
Szanhedrin 8. szerint: ים בא לחורגך, השחעם לחורגו
,,Aki ellened kel, hogy megöljön, előzd meg, hogy megölhesd.”
Rabbi Simon mondja: „és honnan van, hogy aki barátját megtéveszti (anyagiakban vagy még inkább szellemiekben, hitben) rosszabb, mintha megölné.” Mert ha csak megöli, az ebben a világban történik, (az áldozattól) nem veheti el túlvilági életét, de akit megtévesztenek, (rossz útra visznek), mindkét világát elveszítheti.”
Bava Kamma 82b:
„Nem tenyésztünk disznókat sehol. Tanították mestereink: amikor egymást szorongatták a hasmoneusok, Hirkánosz volt (Jeruzsálemen) belül és Arisztobolusz (Jeruzsálemen) kívül. Minden nap leküldtek nekik (kötélen) egy kosárban dínárokat, és felküldtek nekik az állandó áldozat bemutatásához szükséges állatokat. Volt ott egy öreg, aki a görög bölcseletben jártas volt, így szólt hozzájuk: Mindaddig, amíg szolgálatot teljesítenek, nem kerülnek a kezeitekbe. Másnap leküldték a kosárban a dínárokat és felküldtek nekik egy disznót. Amikor a fal közepéhez ért, ( a disznó) belemélyesztette körmeit a falba, és megremegett Izrael földje egy négyszázszor négyszáz párszányi területen. Ekkor kimondták: „átkozott, aki disznót tenyészt, és átkozott, aki görög bölcseletre taníttatja fiát”.
Hogy senki igazságigénye ne sérüljön, a Talmud szerint Pinchasz három büntetést kap: eltávolítják tisztségéből, gyermektelenül és kígyócsípés által halt meg.