Szerdócz Ervin főrabbi: A halál nem az érdemek függvénye

2021. Szeptember 09. / 10:58


Szerdócz Ervin főrabbi: A halál nem az érdemek függvénye

– Mózes minden vonatkozásában: emberi. Emberként élt és úgy is halt meg, mint minden ember – írja aktuális hetiszakaszunk, a Vájéleh  (וַיֵּלֶךְ) kapcsán Szerdócz J. Ervin újpesti főrabbi. Mint írja, a Tórából Mózes halálát akár büntetésként is értelmezhetjük, ám a Midrás szerint a halál nem büntetés, hanem az emberi élet természetes velejárója.


 „…nem vagyok képes ki- és bejárni….” לֹא-אוּכַל עוֹד, לָצֵאת וְלָבוֹא
(Mózes ötödik könyve 31/2.)

A kifejezés nem világos. Mózes százhúsz éves, elérte az emberi élet maximumát. Az Ö-való az özönvíz után ennyiben maximálja az emberi életet:   לֹא-יָדוֹן רוּחִי בָאָדָם לְעֹלָם, בְּשַׁגַּם, הוּא בָשָׂר; וְהָיוּ יָמָיו, מֵאָה וְעֶשְׂרִים שָׁנָה. „Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mert ő csak hús, legyen napjainak száma százhúsz” (I. M. 6/3.).

Rási ezt fűzi hozzá: „Van aki azt gondolná, hogy elgyengült ereje”. A Tóra más helyen azt állítja: לֹא-כָהֲתָה עֵינוֹ, וְלֹא-נָס לֵחֹה.  „nem homályosodott el szeme és nem fogyott meg ereje” (V. M. 34/7.) Mózes és Izsák prefigurációja abban az értelemben, hogy mindkettő szemei elhomályosodtak akkor, amikor készültek a halálra. 

Midrás
 פתיתעת משה („Mózes elszenderülése”)

Mózes nem akar meghalni, hatalmát sem akarja Józsué kezébe adni. Ellenszegül I-tennek, azzal védekezik, hogy I-ten minden parancsát végrehajtotta. „Minden más teremtményed, melyet teremtettél, hibázott egyszer, kétszer, háromszor és Te megbocsátottál. Én csak egyszer követtem el bűnt és Te ezt sem bocsájtod meg nekem?” 

I-ten válaszol: „Nem egyszer, hanem hat alkalommal hibáztál, csak akkor ezt nem róttam fel neked”. 

Ezután Mózes felajánlja I-tennek: „Mivel halálomat azért döntötted el, hogy lehetővé tegyed Józsué számára a hatalom öröklését, tedd őt Mesteremmé és én leszek tanítványa”. 

Mózes elkezdte szolgálni Józsuét. Bementek ketten a Találkozás Sátrába. I-en felhő formájában ereszkedett közéjük, elválasztva Józsuét Mózestől. Józsué került a Szentély (Miskán) belső részébe, Mózes viszont kívül maradt. Felkiáltott: „Száz halál is jobb annál, hogy tapasztaljam ezt a féltékenységet”. 

Erre Mózes mással próbálkozik: összehasonlítja magát Józseffel. Beszél érdemeiről, szerepéről népének kivezetésében az egyiptomi rabságból, a Tóra átvételéről és a pusztai vándorlásban átélt nehézségekről. Szemben Józseffel, aki kis híján Potifár feleségével hált. Számon kéri: „Megengedted, hogy József csontjait bevigyük Kánaánba. Az enyémet miért nem engeded, hogy a Szent Földön nyugodjanak?”.

I-ten válaszol: „József soha sem tagadta meg származását Egyiptomban, zsidóként volt számon tartva”. Hiszen Potifárné mondja Józsefnek: בָּא-אֵלַי הָעֶבֶד הָעִבְרִי „Bejött hozzám a héber szolga” (I. M. 38/17.) Majd József mondta: כִּי-גֻנֹּב גֻּנַּבְתִּי, מֵאֶרֶץ הָעִבְרִים „El lettem ragadva a zsidók földjéről.” (I. M. 40/17.) Ellenben te, amikor téged Jiszró lányai egyiptominak néztek és mondták: אִישׁ מִצְרִי, הִצִּילָנוּ מִיַּד הָרֹעִים „egyiptomi férfi mentett meg bennünket a pásztorok kezéből” (II. M. 2/19.), te ezt jóváhagytad hallgatásoddal. 

I-ten szemrehányást tesz Mózesnek: „Jobbnak képzeled magad elődeidnél? Szüleid nem haltak talán meg?”. I-ten Mózes tudtára hozza, hogy ő is csak ember: „Te is ittál Ádám kupájából! Ugyanabból a kupából inni annyit tesz, mint ugyanazt a sorsot vállalni” (Szifré Dvárim 349.).

A tórai szövegben Mózes halálát akár büntetésként is értelmezhetjük. A fenti Midrás ezzel szemben tanítja, hogy a halál nem büntetés, nem tragédia. A halál az emberi élet természetes velejárója. Ezért a halál nem az érdemek függvénye. Még nem is csak bűnök következménye. A halál egyszerűen az emberi sors vége. 

A Midrás folytatásában felmerül a kérdés: mi lenne, ha Mózes nem halna meg? I-ten válasza: „Ha életben maradnál, az az embereket félrevezetné! Bálványoznának! De te nem lehetsz bálvány, mert embernek születtél!”. Elérkeztünk a halhatatlanság fogalmához, az ember titokzatos vágyához… 

Maimonidész, a nagy filozófus,  a zsidó filozófiába Arisztotelésztől emelte át azt a tételt, hogy az örök változatlanság, a spinozai szubsztanciális időn felüli létezés kizárólag az örök és változatlan EGY. Az ember halandó, I-ten halhatatlan. 

Mózes minden vonatkozásában: emberi. Emberként élt és úgy is halt meg, mint minden ember. Az Ö-való, az örök EGY ezzel szemben:

 הוא האלהימ אין עד מלבדו
Ő az Ö-való az I-ten, nincs más rajta kívül. 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek