10.01. 18:05, kimenete: 10.02. 19:07 
Szerda este 18 óra 05 perckor köszönt be, és csütörtökön este 19 óra 07 perckor ér véget Jom Kipur, a bűnbocsánat, az engesztelés napja, amikor a vallásos zsidóság egész napos böjtöt tart.
A megtérés napjaiban elég egyetlen egyszerű belátást szem előtt tartanunk: egyetlen életünk van, és minden perce szükségszerűen kivételes, mert visszahozhatatlan. Ez az élet mindaddig, amíg lélegzünk, nyitott. Amíg tart, sosem késő valódi önmagunkká válni.
A Jom Kipur-i esti ima kezdetén, még a Kol Nidré, a fogadalmak eltörlése előtt, azt kérjük az Örökkévalótól, hogy hadd imádkozhassunk együtt a bűnösökkel.
Ilyenkor mindenki eljön. Sokan azok közül is, akik már messzire sodródtak a zsinagógák mindennapjaitól; olyanok is, akik egész évben nem hisznek semmi rajtunk túlin, nem hiszik, hogy van gazdája a teremtésnek, egész évben úgy gondolják: nincs más, csak az önmagát újratermelő anyag céltalan tenyészete. És aztán eljön ez a nap, és váratlanul – mindig váratlanul – az ő szívükben is megszületik az ima.
Eljönnek a „Szombatok Szombatján”, mert hívást éreznek.
Részben azokét, akiket már évtizedek óta nem láttak – a rég halottakét, akikhez szólni kívánnak, a mázkir során. Gondolnak rájuk: voltak, és valahol most is lenniük kell. A nagymamák és nagypapák mintha újra kézen fognák elhagyott unokáikat, és levezetnék őket a talán félig sem értett dallamok világába.
Ott döbbenünk rá: ha valóban vannak halottaink, máshol, mint Istennél, nem lehetnek. És ránk is Ő vár majd, amikor eljön az idő. Eljön, ha most még messze is van. Az élet rövid, bármilyen hosszúnak tűnjön is – még ha 120 évig tartana is, mint Mózesé. Ezért kivételesen fontos minden pillanata: páratlan ajándék. Jom Kipur célja, hogy megszerettesse velünk az életet, és megtanítson élni. Használni az időt, az egyetlen vagyonunkat, amely pótolhatatlan.
Ne felejtsük el minden reggel felébredve elmondani első imánkat, a Modé Ánit , amelyben megköszönjük az Örökkévalónak az újabb napot, az újabb esélyt:„Megköszönöm Neked, Örökké Élő Király, hogy visszatérítetted lelkemet
testembe. Végtelen a Te hited énbennem.”
Mert Isten hisz bennünk.
Hiszi, hogy minden újabb nap lehetőség, hogy mindig van mód a változásra, hogy élhetünk ma másként, mint tegnap. Ő jobban szeret minket, mint mi magunkat, és jobban hisz bennünk, mint amennyire mi képesek vagyunk hinni önmagunkban. Meg kell találnunk önmagunkban azt, amit Ő lát bennünk.
Ez Jom Kipur lényege: közel kerülni Hozzá, mikor az Ég kapui nyitva állnak, és mi olyanok vagyunk, mint az angyalok – nem eszünk, nem iszunk, megszabadulunk testi szükségleteinktől. Élni tanulunk, az eljövendő napokra, míg az Ég kapui újra bezárulnak. Készüljünk fel rá együtt, hozzon megkönnyebbülést az ünnep!
Könnyű böjtöt kívánunk hittestvéreinknek – legyenek bepecsételve az Élet Könyvébe!
