Sófár: „Néha még a matematika is a judaizmus szolgálatába szegődik"

– Hanuka nyolc napja közül legalább egy szükségszerűen szombatra esik, amikor többnyire két tóratekercsből olvasunk, az elsőből a hetiszakaszt, a másodikból az ünnep adott napjára kijelölt részt. Ebben az évben, mint általában, Mikéc szidráját olvassuk. Ha gondolják, nézzenek utána a biztonság kedvéért, én elfogadom a  számítást, miszerint 2025 szó van a szidrában. Persze, nem véletlenül – írja Darvas István főrabbi a nyíregyházi Sófár legfrissebb számában.

Megjelent a Nyíregyházi Zsidó Hitközség lapjának, a Kertész Gábor által szerkesztett Sófárnak a legújabb, decemberi száma, amelyben természetesen hangsúlyosan kerül szóba a közelgő hanuka. A csoda ereje című cikkében Darvas István főrabbi ezt írja: 

Darvas főrabbi: „Így lett, a csoda megtörtént"

„Hanuka nyolc napja közül legalább egy szükségszerűen szombatra esik, amikor többnyire két tóratekercsből olvasunk, az elsőből a hetiszakaszt, a másodikból az ünnep adott napjára kijelölt részt. Ha újhold egybeesik a sá- báttal (idén nem), akkor egy harmadik szöveg és tekercs is előkerül. Ebben az évben, mint általában, Mikéc szidráját olvassuk, melyben a fáraó álmait helyesen megfejtő József felemelkedésének lehetünk szemtanúi. (...) Néha még a matematika is a judaizmus szolgálatába szegődik: 

a hetiszakaszok végén jelzik, hány mondatot tartalmaz, mostani párásánk esetében viszont nem elégedtek meg ennyivel a rabbik, fontosnak tartották feltüntetni azt is, hogy hány szóból áll. 

Ha gondolják, nézzenek utána a biztonság kedvéért, én elfogadom számításukat, miszerint 2025 szó van a szidrában. Persze, nem véletlenül: „az esetek legnagyobb részében Mikéc szidráját Hanuka szombatján olvassuk. Közismert tény, hogy minden nap eggyel több gyertyát gyújtunk, mint az előző estén. 

A gyertya (נר) szó számértéke kétszázötven (250). Ha ezt megszorozzuk az ünnep napjainak számával, vagyis nyolccal, akkor az eredmény kétezer (2000) lesz”. Ha ehhez hozzáadjuk az első nap dátumának értékét, akkor, na, mennyit kapunk? 2025-öt."

Darvas főrabbi az ünnepi írását így zárja: „A hasmoneusok igazi erejét az jelentette, hogy megértették, nem garantált számukra a győzelem, ellentétben a görögökkel, akik biztosak voltak sikerükben. Ezt erősíti Josephus beszámolója is, mert szerinte kiszlév 23-án, vagyis a nagy győzelem előtti napon a makkabeusok létszámfölényben voltak a görögökkel szemben a csatatéren. Ezt látva önkéntelenül saját erejükben bíztak, és ennek a csatának ez is meghatározta a kimenetelét, csúfos vereséget szenvedtek ellenségeiktől. Erre a pofonra nagy szükségük volt, mert másnap már tudták, hogy bár minden erőfeszítésükre szükség van, de 

a siker alapvetően nem ezen múlik, hanem azon, hogy ne önmagukban, hanem Izrael Istenében bízzanak elsősorban. Így lett, a csoda megtörtént".

A lap beszámol arról is, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Jánd községben emlékoszlopot állítottak a településről elhurcolt zsidók emlékére. Mint írják: Jánd közössége november 25-én együtt emlékezett meg a telepü- lésről elhurcolt és meggyilkolt zsidókról és a málenkij robot áldozatairól a temetőben felállított kopjafa felavatásával. Az emlékoszlopot Balogh Géza kisvarsányi és Esze Géza vásárosnaményi fafaragók készítették.

Kertész Gábor: Hogyan váltam zsidóvá?

Darvas főrabbi cikkén kívül a lap másik kimelésre méltó írása Kertész Gábor kolumnás anyaga Hogyan váltam zsidóvá? – avagy a bennem élő eredet... címmel, amelyet az idén 120 éve született édesapja emlékére írt. Ebből idézünk egy részt:

Apámnak ösztönösen jó nevelési érzéke volt – szegény gyakorolhatta a deportálás előtt, hiszen első házasságában öt gyereket nevelt Lilivel, feleségével. Azt, hogy én megörököltem sok ezer éve élt ősömtől, Áron főpap- tól a kohaniták előjogait és kötelezettségeit, nem esti meseként mondta el, hanem a számunkra első nyíregyházi emléknapon, a temetőben, ahol nem értettem, anya miért vegyülhet el a tömegben, mi ketten pedig távolabbról figyeljük az eseményeket, mert apám vállamra tett keze megálljt parancsolt. Magam előtt látom Májer bácsit, a melámedet, aki rendszeresen elszunyókált tanítás közben, a zugte gemore, frégte Rási és egyéb mondatok ismételgetése között. A kisöreg alkalmatlan volt tanítónak, később kivándorolt, mint az ortodoxok többsége, Amszterdamban gyémántcsiszolónak állt. (...)

[Apám] soha nem járt az új-óhazában, de a feje alatt izraeli földdel pihen. Sajnálom, hogy a tizedét sem örököltem az ő bölcsességének. Szüleim történeteiken keresztül mélyítették el bennem hovatartozásom. Ezek a történetek segítettek abban, hogy egyrészt megértsem, mit jelentett falusi, vallásos zsidóként élni, másrészt megértsem, miért nincsenek nagyszüleim, anyai ágon történetesen semmiféle rokonom...

Egy tisztességes ember „jutalma"

Tóth Sándor helytörténész Róna Miklós nyíregyházi fotóművészről közölt portrét, hiszen – mint írja – Nyíregyházán a kezdetektől jelen voltak zsidó fényképészek is, ezt az iparengedélyhez kötött foglalkozást sokan űzték a megélhetés reményében. A budapesti fotóművész, Róna Miklós 1924 szeptemberében kapott iparengedélyt, novemberben pedig letelepedési engedélyt Nyíregyházán. 1937-ben „A magyar fényképészek budapesti kollektív kiállításán részt vett Róna Miklós is négy képpel, róla egy híres fotográfus, Angelo ezt írta: „Kitűnő, modern felfogás nyilatkozik meg a négy fényképen. Joggal a nyíregyházi előkelő társadalom favorizált fényképésze, aki bizonyára büszke lehet elért eredményeire”.

Róna Miklós 1939-ben adakozott a kormányzóné téli segélyakciójára, 1940-ben tagja lett a helyi Vörös Kereszt Egyletnek, anyagilag támogatta az árvízkárosultakat, 1942-ben a királytelekszőlői hősi emlékmű létesítését, 1943-ban a helyi Vöröskeresztet. Szégyenletes és megbocsáthatatlan, hogy ezt a tisztességes, rendes embert a feleségével, Kohn Irmával 1944-ben Auschwitzban meggyilkolták.

Borscsleves hanukára Toncsitól

Szenthe Antónia, közösségünk szeretett Toncsija a receptsorozatában hideg időben kiváló, húsmentes borscslevest kínál nekünk. Annyira finomnak tűnik, hogy meg is osztjuk önökkel:

Hozzávalók: 1 közepes fej hagyma, apróra felvágva; 2-3 gerezd fokhagyma összezúzva; 2 közepes cékla, meghámozva, pici kockára vágva; 1 nagy sárgarépa meghámozva, pici kockákra vágva; kis darab zeller, szintén pici kockára vágva; 2-3 marok savanyúkáposzta, rövidre vágva; pár fej gomba, sőt még jobb pár szelet szárított vargánya; babérlevél; egészbors; pici csombor; só; egy darabka erőspaprika; 1-2 evőkanál gersli; 2-3 evőkanál darabolt paradicsomkonzerv; kis doboz főtt csicseriborsó; petrezselyemzöld és kapor, összevágva; citromlé, tetszés szerint; tejföl tetszés szerint. 

„A hagymát az olajon kb. 10 perc alatt halványsárgára párolom. Hozzáadom a fokhagymát, egyet-kettőt keverek rajta. Most jöhetnek a lábasba a fölkockázott zöldségek meg a savanyúkáposzta, a gomba, a paradicsom és a fűszerek! Tessék kérem legalább negyed órát párolni a zöldségeket, sokkal finomabb lesz, mintha rögtön nyakon öntenénk vízzel. Azért pár evőkanállal mehet bele, hogy le ne égjen. Most fel lehet önteni, és jöhet a só, a gersli meg a fűszerek. A gersli szomjas, időnként pótolni kell a vizet. Ha megpuhult minden, mehet bele a csicseriborsó, a levével együtt, egy forralás után pici citromlé, esetleg pici cukor, és az apróra vágott zöldek. Egy kanálka tejföllel megkoronázva, rozskenyérrel fogyaszd, és már indulhatsz is a hanukabálba..."

Köszönjük, Toncsi! És boldog ünnepet minden kedves hittestvérünknek!

(Illusztráció: Tóth-Ábri Péter fotója a Sófárból)