Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 51 perckor köszönt be,
a királynő holnap délután 18 óra 57 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt
honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten
a Cáv (Mózes 3. 6:1–8:36.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.
Ebben a
hetiszakaszban újra az áldozati szertartásokról van szó, de rögtön az elején
meglepően részletes utasításokat ad a Jóisten arra nézve, hogyan öltözzenek fel
a papok az oltár kitakarításához. „És öltse föl a pap lenruháját, lennadrágot
öltsön a testére és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az
oltáron, és tegye azt az oltár mellé. Azután vesse le ruháit és öltsön más
ruhákat; és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre”.
Miért kell
megmondani, hogy milyen ruhában vigye ki a pap a hamut, amelyet kitakarít, az
oltártól a táboron kívülre? Tényleg Isten szavát igényli ennek a problémának a
menedzselése?
A hamu
égőáldozataink kihűlt maradéka. Felajánlásainknak az a része, amely itt maradt
a földön, nem jutott el Istenhez. Jócselekedeteinknek, áldozatkészségünknek az
a része, amely használhatatlan múlttá vált, vagyis teherré, amely akadályozza,
hogy oltárunk örökké égjen, immár a tovább lobogó tűz útjában áll. Nem kell
ünnepélyesen konzerválnunk azt, ami áldozatainkból megmaradt, hanem a lehető
legprózaibb módon, kinyúlt tréninggatyában kivinni a táboron kívülre. Mert ma
is oda kell állnunk az oltár elé, ma is késznek kell lennünk az áldozatra.
Ahogy a modern
világot elfogadó, de mélyen vallásos zsidóság egyik megteremtője, a Samson
Raphael Hirsch nevű, 19. századi rabbi mondta, „az előző nap munkájának
maradványait el kell takarítani, mielőtt a mai munka megkezdődne egy tiszta
helyszínen. Ezért fontos előírni, hogy elnyűtt, öreg ruhákban vigyék ki a hamut
– az előző napi munkavégzés szimbólumát. Nem vesszük fel a legjobb ruhánkat már
elvégzett feladataink tiszteletére”. Magyarán szólva, nem öltözünk ünneplőbe a
saját nagyszerűségünk előtti tisztelettől vezetve. Az önelégültség fogság: az
ejti foglyul az önelégülteket, amit már elértek, a kiválóakra leselkedő
legnagyobb erkölcsi veszélyek egyike ez, de a kevésbé kiválóaknak is válhat
önvigasztalásává.
Ami eleven abból,
amit tettünk, ami megmarad és továbbhat, az nem a hamu, hanem az oltáron örökké
égő tűz. Csak a hamut kell kidobnunk az életünkből minden nap kezdetén, hogy az
oltárt megtisztítsuk. És azért, hogy az önkomolyanvétel kísértése elkerüljön
bennünket, gondosan át kell öltöznünk előtte a szakadt pólónkba a Tóra és
Samson Raphael Hirsch szerint, akinek, bár frankfurti rabbi volt, az egyik veje
itt, Magyarországon, a festői Pilisvörösváron látta meg Isten napvilágát, ő
vitte tovább a frankfurti közösségét is.
A templomi
áldozatokat, mivel nincs Templom, 2000 éve nem mutatjuk be, a zsidó
vallásgyakorlat az imádkozáson, a Tóra tanulásán és a jócselekedeteken alapul.
Ezeket is minden nap újra kell kezdenünk: segíteni, amennyit lehet, a Tórát
állandóan újraértelmezni, hogy örökké aktuális maradjon, az imát, vagyis a
bizalom szavait felhevíteni, mintha az oltár lángja égne.
Békés szombatot
kívánunk!
Vári György írása