Örök tűz égjen az oltáron – Jó szombatot!

2024. Március 29. / 13:28


Örök tűz égjen az oltáron – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 51 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 18 óra 57 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Cáv (Mózes 3. 6:1–8:36.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.

Ebben a hetiszakaszban újra az áldozati szertartásokról van szó, de rögtön az elején meglepően részletes utasításokat ad a Jóisten arra nézve, hogyan öltözzenek fel a papok az oltár kitakarításához. „És öltse föl a pap lenruháját, lennadrágot öltsön a testére és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az oltáron, és tegye azt az oltár mellé. Azután vesse le ruháit és öltsön más ruhákat; és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre”.

Miért kell megmondani, hogy milyen ruhában vigye ki a pap a hamut, amelyet kitakarít, az oltártól a táboron kívülre? Tényleg Isten szavát igényli ennek a problémának a menedzselése?

A hamu égőáldozataink kihűlt maradéka. Felajánlásainknak az a része, amely itt maradt a földön, nem jutott el Istenhez. Jócselekedeteinknek, áldozatkészségünknek az a része, amely használhatatlan múlttá vált, vagyis teherré, amely akadályozza, hogy oltárunk örökké égjen, immár a tovább lobogó tűz útjában áll. Nem kell ünnepélyesen konzerválnunk azt, ami áldozatainkból megmaradt, hanem a lehető legprózaibb módon, kinyúlt tréninggatyában kivinni a táboron kívülre. Mert ma is oda kell állnunk az oltár elé, ma is késznek kell lennünk az áldozatra.

Ahogy a modern világot elfogadó, de mélyen vallásos zsidóság egyik megteremtője, a Samson Raphael Hirsch nevű, 19. századi rabbi mondta, „az előző nap munkájának maradványait el kell takarítani, mielőtt a mai munka megkezdődne egy tiszta helyszínen. Ezért fontos előírni, hogy elnyűtt, öreg ruhákban vigyék ki a hamut – az előző napi munkavégzés szimbólumát. Nem vesszük fel a legjobb ruhánkat már elvégzett feladataink tiszteletére”. Magyarán szólva, nem öltözünk ünneplőbe a saját nagyszerűségünk előtti tisztelettől vezetve. Az önelégültség fogság: az ejti foglyul az önelégülteket, amit már elértek, a kiválóakra leselkedő legnagyobb erkölcsi veszélyek egyike ez, de a kevésbé kiválóaknak is válhat önvigasztalásává.

Ami eleven abból, amit tettünk, ami megmarad és továbbhat, az nem a hamu, hanem az oltáron örökké égő tűz. Csak a hamut kell kidobnunk az életünkből minden nap kezdetén, hogy az oltárt megtisztítsuk. És azért, hogy az önkomolyanvétel kísértése elkerüljön bennünket, gondosan át kell öltöznünk előtte a szakadt pólónkba a Tóra és Samson Raphael Hirsch szerint, akinek, bár frankfurti rabbi volt, az egyik veje itt, Magyarországon, a festői Pilisvörösváron látta meg Isten napvilágát, ő vitte tovább a frankfurti közösségét is.

A templomi áldozatokat, mivel nincs Templom, 2000 éve nem mutatjuk be, a zsidó vallásgyakorlat az imádkozáson, a Tóra tanulásán és a jócselekedeteken alapul. Ezeket is minden nap újra kell kezdenünk: segíteni, amennyit lehet, a Tórát állandóan újraértelmezni, hogy örökké aktuális maradjon, az imát, vagyis a bizalom szavait felhevíteni, mintha az oltár lángja égne.

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi Isten „fiáról”
2024. Március 31. / 11:24

Jonathan Sacks rabbi Isten „fiáról”

Zsidó világ
Gyönyörű videón a megújult toponári zsidó temető