Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 05 perckor köszönt be, a
királynő holnap este 21 óra 23 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a BEHAR-BEHUKOTÁJ páros hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot
kívánunk!
Megtanulni nem
birtokolni, nem kontrollálni, ezt ajánlja a hetiszakasz.
Azért kell pihenni
hagyni a földet, azért nem elidegeníthető végleg, mert eleve nem a miénk, nem
az emberi tulajdonosáé. A föld Istené, áll a harmadik mózesi könyv záró
hetiszakasz-párosában.
A föld, tehát
mindenek a szó szerinti alapja soha nem lehet a miénk. A lakói vagyunk, hátára
vesz, befogad, mint a persely, ahogy József Attila mondja, létünk alapja, de
nem a miénk. És akkor voltaképpen semmi sem a miénk itt, ha létünk alapja sem.
A földből lettünk és a földbe térünk vissza. Vagyis, ahogy a hetiszakaszt
tovább olvasva látjuk is, idegenek, átutazók vagyunk itt, Isten vendégei, ahogy
a Hajnali részegséget író Kosztolányi mondta.
Semmit sem
birtokolhatunk végleg, aki élvezni akarja, jól szeretné csinálni az ittlétet,
az nem is próbál meg bármit birtokolni. Mert minden elmúlik egyszer. Körbe néz,
mint a vendégségben, érdeklődve, nyitottan, örül annak, amivel meglepik.
Meglepetésnek, ajándéknak tekinti az életét, ezt a szép és érdekes életet. Az
meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor, ezért őrzi
meg. Ez a Tóra és József Attila közös meglátása. És a buddhizmusé is.
Ha minden Istené,
akkor minden ajándék, annak, aki képes elengedni, képes lemondani a
birtoklásról. Az gazdag, aki megelégszik azzal, amije van, tanítja a Misna, a
Pirké Ávot. Az, amit el szeretnénk érni, nem kívül van, hanem belül.
A Tóra tanítása
röviden ez az elengedési képesség. Akinek ez megy már, az könnyen, örömmel
tartja be a micvákat és a micva tartás segít megtanulni ezt.
Mert enyém a Föld
és Ti idegenek, a vendégeim vagytok rajta.
Békés ünnepet
kívánunk!
Vári György írása
