Grósz Andor: Boldog és kóser Pészáhot minden hittestvérünknek!

A zsidó hagyomány azt tanítja nekünk, hogy az Egyiptomból való szabadulás, a kivonulás, az elkerülés nagy zarándokünnepét minden évben úgy kell megtartanunk, mintha mindez velünk történt volna meg. Mintha a mi életünkben jött volna el az a sorsdöntő pillanat, amikor választanunk kellett a múlt és a jövő, az alávetettség és a szabadság, a halál és az élet között.

Különös értelmezést nyer ez a gondolat 2024 tavaszán, a magyarországi holokauszt nyolcvanadik évfordulóján. Hiszen az emlékezet éve arra késztet mindannyiunkat, hogy vessünk számot a múlttal, s mindazzal, ami velünk történt, ami velünk megtörténhetett. Természetesen soha egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról a rettenetről, amit a vészkorszak jelentett, ugyanakkor tudnunk kell: bármennyire fáj a múlt, bármilyen mélyek az embertelenség által okozott sebek, nekünk mindig a jövőt, a szabadságot és az életet kell választanunk. Nincs más lehetőségünk, ha Mózes és az ő népe nyomdokain járva mi is ugyanolyan szabad és független zsidó emberekké akarjuk gyermekeinket nevelni, mint ők. A gyermekeink, utódaink, az eljövendő világ zsidó nemzedékeinek érdekében ez a legfőbb kötelességünk.

Kedves Hittestvéreim!

Szólnom kell azokról a testvéreinkről is, akik hónapok óta a palesztin terroristák rabságában szenvednek. Mindannyiunk szíve vágya, hogy a túszul ejtett ártatlan emberek minél hamarabb maguk mögött hagyhassák a szenvedés földjét. A kivonulás nagy szabadságünnepe alkalmából azt kívánom, hogy rabul ejtett testvéreink mihamarabb emberhez méltó, szabad és boldog életet éljenek újra.