Ádár 24: megkopott emlékezetű böjtnap

Ma 5781. ádár 24-e van. Mivel a zsidó hónapok holdhónapok, ezért ádár 24. a polgári naptárban több nappal egybeeshet: most március 8-a van, de 1944-ben ádár 24-e március 19-én volt. Aznap vonultak be a német csapatok Magyarországra, majd megkezdődtek – a németek számára meglepően egyszerűnek bizonyult – tárgyalások a magyarországi zsidóság teljes körű deportálásáról. Toronyi Zsuzsa írása. 

A felszabadulást követően az Országos Rabbi Egyesület úgy döntött, hogy ennek a napnak az évfordulóit a zsidó közösség gyász- és böjtnapként tartsa meg. Az emléknapot az évezredes hagyománynak megfelelően a zsidó naptárba illesztették, a nyomtatásban megjelentetett zsinagógai naptárakban „országos gyász- és böjtnap”-ként jelölték, fekete gyászkeretet illesztve a szöveg köré – írja mai Facebook bejegyzésében Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója.

1948-ban az ádár 24-i gyásznap éppen április 4-re, Magyarország felszabadulásának jelképes napjára esett. Róth Ernő rabbi döntése nyomán akkor egy nappal elhalasztották a gyásznapot, ami nem példa nélküli a zsidó hagyományban: így szokás eljárni akkor is, ha egy böjtnap szombatra esne. Az Országos Rabbiegyesület Értesítőjében nyomtatásban is megjelent magyarázat szerint:

„Nem tehettük meg, hogy a számunkra valóban felszabadulást jelentett események emlékére beiktatott szabadság ünnepén mi gyásznapot tartsunk.”

Ennek közel hetven éve, és az azóta eltelt időben máskor is előfordult hasonló nemkívánatos egybeesés, például 1986-ban. A rendszerváltást követően április 4-e már nem számít ünnepnapnak, hivatalos állami ünnep lett viszont március 15-e. Amikor talán szintén nem illik böjtölni és gyászolni – habár ez továbbra is inkább rendszerkritikai, mint örömünnep. Három éve, 2015-ben például így volt – és a pesti rabbik nem adtak támpontot arra nézvést, hogy szabad-e böjtölni és gyászolni aznap. Nem azért, mert nem teszik a dolgukat, hanem azért, mert az ádár 24-i böjtnap mára bizony kikopott a köztudatból.

Nem jelzi sem a naptár, sem a közösségi emlékezet. 

Ezt érezhetjük akár megrendítőnek is, de nem igazán érdemes, hiszen nem a holokauszt emlékezete és gyásza halványult el, csupán egy talán elhamarkodottan bevezetett és soha nem igazán szervesedett böjtnapról feledkeztünk meg. Azért ha eddig elolvastátok, akkor már emlékezünk.

A bejegyzés ide kattintva olvasható.