Benjámin Egyiptomban: a bűntudat ajándéka – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent napja ma délután 15 óra 36 perckor köszönt be, a királynő holnap kora este 16 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a „Mikéc” (Mózes 1. 41:1–44:17.) hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Júda jól tudja, mit beszél, amikor megígéri Jákobnak, hogy visszahozza neki a kedvenc fiát, Benjámint. Azt mondja, ha nem tenne eleget ígéretének, legyen örökké bűnös apja színe előtt. És ő tudja a legjobban, hogy a bűn legnagyobb büntetése önmaga. Hogy együtt kell élni elkövetésének tudatával.

Jákob elveszítette a legkedvesebb gyerekét sok-sok évvel ezelőtt, azt a fiút, aki Ráhel iránt érzett gyengéd és szenvedélyes, mély és tartós szerelmének elsőszülöttje volt. Ráhel eleven emlékét ezen a földön, tudomása szerint, csak Benjámin élteti, a legkisebb fia, miután ő, az aggastyán majd elmegy minden élők útján, nem túl sokára. És most, ebben a hetiszakaszban megérkeznek hozzá a fiai Egyiptomból, és azt kérik tőle, hogy engedje velük visszamenni Benjámint, mert a fáraó szeszélyes és gyanakvó szolgája, élet és halál ura látni kívánja őt. Hosszú tépelődés után végül enged a kérésüknek. Talán felsejlik előtte a kérdés, hogy ugyan mi szüksége van a fáraó jobbkezének arra, hogy egy kánaáni pásztor legkisebb gyermekét nézegesse, hogy vajon mi lehet emögött? A Tórából tudjuk, hogy Jákob soha nem vigasztalódott meg József elvesztése után, tehát nem mondott le róla. Minden reményen túli reménnyel hitt benne, hogy viszontlátja. Talán ráismert az egyszerre érzelmes és manipulatív trükkben Józsefre? Felismerte benne önmaga egyszerre érzelmes és manipulatív természetét? Talán megértette, hogy Józsefhez küldi Benjámint? Nagyon könnyen meglehet.

A végső döntéshez azonban Júda fia segítette hozzá, a történet nem is annyira titkos főhőse. Aki azt mondta neki, hogy ha nem hozza vissza a fiút, legyen örökre, tehát megbocsáthatatlanul bűnössé apja színe előtt. És ha valaki, ő tudja, mi a bűntudat.

Ő az, aki elhagyja apja házát, alighanem azért, mert nem tud a szemébe nézni József eladása után, ő az, aki bocsánatot kér Támártól, egy neki kiszolgáltatott, idegen, nem zsidó nőtől, ő az, akinek egész életét végigkíséri a rossz lelkiismeret, amely egyre jobb emberré teszi. Júda az inspiratív bűntudat hőse. Jákob pontosan érti a fiát, mert minden érzelmi szeszélye ellenére is bölcs, sokat látott ember. Tudja, hogy Júda mennyire tart attól, hogy újabb mulasztás tudata terhelje a számláját és bármire kész azért, hogy az újabb vétkeket elkerülje. Rá meri bízni Benjámint és a testvérek újra találkozhatnak, Júda pedig nem okoz majd csalódást.

Júda aktív és felelős, eltökélt és megbízható. A lelkiismeret folytonos nyugtalansága nem bénítja, ellenkezőleg, felemeli őt. Ez, a bűntudat inspirációvá tétele, nagyon nehéz feladat, amelyet mintaszerűen oldott meg – elősként Ábrahám örökösei közül. Ő a judaizmus névadója és, épp a fentebb leírtak miatt is legsajátabb elődünk Marc Gary, a New York-i Jewish Theological Seminary egyik, nemrég visszavonult vezetője szerint.

Júda visz el bennünket a jövő heti nagy megbékélés, a következő kapujába és ő is lép majd át rajta a következő hetiszakasz legelső szavában.

Jó szombatot!