Smot könyve Jákov családjának névsorával kezdődik, azon személyekével, akik Egyiptomba költöztek. Ez a felsorolás látszólag megismétli a B'résit könyvében már szereplő listát. A hetiszakasz végén ez áll: „És József Egyiptomban volt.” Miért volt szükség erre az ismétlésre?
Az Ohr Gedalyahu (Rabbi Gedalyah Schorr tanításainak gyűjteménye) magyarázata szerint egy személy vagy dolog nevének megértése segít összpontosítani annak rendeltetésére. A Gemára a Tehillim versét –
„אשר שם שמות בארץ / aser sám sémot báárec” – úgy értelmezi, hogy ha valaki nem él a nevében rejlő lehetőségekkel, pusztulást hozhat a földre.
A Dorash Dovid (Rabbi Dovid Hofstedter nevéhez kötött Tóra-magyarázatok és drósék gyűjteménye) szerint a neveknek két egymással összefüggő összetevőjük van: magának a névnek a jelentése, valamint a szülők mentális, pszichológiai és érzelmi szándéka, amikor a nevet adták. Ahogyan a gyermek fizikai tulajdonságokat örököl a szüleitől, úgy örökli ezeket a belső tulajdonságokat is. A személy fejlődését mindkét tényező befolyásolja. A név egyszerre hordoz örökséget és szemléletmódot. Ősanyáink meg is fogalmazták, miért adták gyermekeiknek az adott neveket – ezek a nevek az egyes személyek lényegét fejezték ki.
Amikor a Tóra felsorolja ezeknek a lelkeknek a neveit, akik Egyiptomba vonultak le, arra tanít bennünket – magyarázza Rabbi Gifter –, hogy képesek voltak megőrizni a velük született szentséget még akkor is, amikor fizikailag az erkölcstelen egyiptomi társadalomba kerültek. Mindannyiunkban megvan ez a képesség: hogy szent potenciálunkat megvalósítsuk, bárhol is legyünk, bármilyen kihívásokkal is nézzünk szembe. Amikor a Tóra ezután rögzíti, hogy „József Egyiptomban volt” – teszi hozzá Rabbi Weinberger –, azt tanítja, hogy József egész egyiptomi élete során megőrizte nevének szent lényegét.
A Kohelet könyvében olvassuk: „Jobb a jó név, mint a drága olaj, és a halál napja, mint a születés napja.” Az olaj a bölcsességre utal. Az érzelmekkel ellentétben – amelyek változékonyak – a bölcsesség állandó és megmásíthatatlan. Ez igaz az ember nevére is. Izrael népe azért tudta megőrizni neveit, mert hagyta, hogy a hohmá, a bölcsesség irányítsa az érzelmeit. Aki bölcsességgel képes megőrizni céljának tisztaságát, az meg tudja őrizni nevének integritását is.
Rabbi Jesájá ben Ávráhám Horowitz bevezetett egy szokást: hogy az ember a csendes ima (Amida / Smone Eszré) végén elmondjon egy verset, amely a nevéhez kapcsolódik. Ennek célja az volt, hogy mindig tudatosan összpontosítsunk életünk küldetésére. Halálunkkor meg fogják kérdezni a nevünket – és azt is, hogy vajon megéltük-e a nevünkben rejlő lényeget. József soha nem változtatta meg a nevét, és soha nem feledkezett meg küldetéséről, még akkor sem, amikor a fáraó egyiptomi nevet adott neki. Gondoskodott róla, hogy az értelme uralkodjon a szíve és szenvedélyei fölött.
A Lev Salom (hetiszakasz-magyarázatok és muszár tanítások gyűjteménye) megjegyzi, hogy Izrael fiait a csillagokhoz hasonlítják: az Örökkévaló név szerint vezeti ki és hozza vissza mindegyiküket. Amikor Izrael fiai száműzetésbe vonultak – amint azt a Vájigás hetiszakasz elbeszéli –, a Tóra rögzítette a neveiket. Logikusnak tűnne, hogy a nevek inkább az Egyiptomból való kivonuláskor szerepeljenek újra, nem pedig itt, a rabszolgaság kezdetén. Valójában azonban a szenvedés olyan súlyos volt, hogy az előre jelzett 400 éves szolgaság 210 évre rövidült.
Amikor személyes nehézségeink elviselhetetlennek tűnnek, talán az Örökkévaló éppen felgyorsítja megváltásunkat és szabadulásunkat. Maga a gálut, a száműzetés is a kinyilatkoztatás – a hitgálut – része. Neveink feltárják előttünk a bennünk rejlő lehetőségeket, és kihívást intéznek hozzánk, hogy beteljesítsük azokat.
Amikor Izrael fiai megőrizték neveiket, nemcsak a múltjukhoz ragaszkodtak – írja az Ohr Gedalyahu –, hanem a jövő vízióját is megőrizték. Megtartották nevük kinyilatkoztatott lényegét és a bennük rejlő rejtett jelentést is, amely az Örökkévalóhoz kötötte őket. Így arra összpontosíthattak, hogy lehetőségeiket valóra váltsák, és ezzel siettessék a megváltást. Azáltal, hogy az ember a nevének megfelelően él a földön, képes elhozni az Ég dicsőségét a világba. Ha méltó módon éli meg nevét, kiérdemelheti a szabadulást.
Shira Smiles a Naaleh.com-on elhangzott tanítás alapján, összefoglaló: Channie Koplowitz Stein. Fordította: Zucker-Kertész Lilla