1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Gödry (Gödri)
Kató operaénekesnő színészi hitvallását talán jól tükrözi a következő néhány
mondata, amely a Színházi Élet 1924.
13-i számában jelent meg: „Minden kívülről jövő beavatkozásnak ellensége vagyok. A
színpad a mi külön világunk, ahol az igazi művészek igazi művészetet
szolgálnak. Lehetetlennek tartom a cenzúrát, amely dróton rángatható bábukat
csinálna belőlünk.”
Pécsen
született 1900. augusztus 10-én. Tanulmányait a Pécsi Városi Zeneiskolában és a
Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1922 őszétől a szegedi színház társulata
tagjai között volt található a neve. Bemutatkozásáról így írt a szegedi Friss Hírek: „Gödri Kató úgy
megjelenésben, mint játékban szimpatikus; éneke … csengő, úgy lélegzetvétele,
mint szövegkiejtése kifogástalan.”
1923-tól
átszerződött a miskolci színházhoz. Nagyon jó szerepeket kapott, szinte mindig
színpadon volt. Többek között D’Albert a „Hegyek Alján” c. operájában játszva
kapta a következő méltatást a miskolci Reggeli
Hírlap-tól: „Gödry Kató … Márta majdnem tragikus sorsú szerepében méltán
érdemelte ki a közönség legmagasabb fokú szeretetét és állandó tetszését.
Alakítása nyugodt és átgondolt. Mimikája pedig egyenesen predesztinálja erre a
neki pedig szokatlan mezzoszoprán szerepre.”
Egy év múlva
szülővárosába tért vissza, a pécsi színház szerződtette le, de 1925 őszétől a
Magdeburgi Operaház tagja lesz. Többször vendégszerepelt ezt kövezően is szülővárosában,
majd Tilsitbe (Németország) szerződött át. A Pécsi Napló nyomon követve Gödry külföldi sikereit 1929 januárjában
beszámolt arról, hogy a tilsiti helyi sajtó, a „közönség dédelgetett
kedvencének” nevezte. Ezt követően más német és osztrák városokban (Magdeburg, Hannover,
Graz, Bécs) énekelt, miközben továbbra is sűrűn vett részt a pécsi zenei
életben. Egyik hazai fellépése nyomán így dicsérté a Pécsi Napló 1933 februárjában:
„Gödry Kató
énekművészete nagyon széles skálán mozog. Amilyen kiváló operaénekesnő,
olyannyira tökéleteset produkál a koncert pódiumon, nemkülönben, mint
oratóriuménekesnő is. Nagy népszerűségének titka ép ez.”
1936-ban
visszatért Pécsre, fellépett különböző zenei rendezvényeken, majd 1937 elején
zeneiskolát nyitott a városban és hangversenyesteket adott. Vendégeskedett a
Pécsi Nemzeti Színházban is. 1939-től a zsidótörvények nyomán a szereplései
Pécsett az Izraelita Hitközség és más zsidó szervezetek, köztük az - 1930-as
évek közepén létrehozott - Goldmark Ének- és Zenekar rendezvényeire szűkültek.
1941-ben
Budapestre költözött. 1942-1944 között az OMIKE Művészakció társulatában
játszott operai főszerepeket. Volt többek között Cso-Cso-Szan a
Pillangókisasszonyban, Giulietta a Hoffmann meséiben, a grófnő a Figaró
házasságában.
1945-től zenei
esteken, hangversenyeken lépett fel Budapesten, Pécsett (csakúgy, mint a háború
elött is, sokszor Ernster Dezsővel) és más vidéki városokban. Többek között az
egyik szereplője volt 1947-ben az OMIKE Művészakció mártír művészei emlékműve
javára rendezett estnek. Fellépett az újjászervezett, de rövid életű OMIKE
művészeti rendezvényein. A Fővárosi Zeneiskola tanára volt. Az 1940-es évek
végén neve még sűrűn előfordult a lapok rádióműsor közlésében.
Életének utolsó éveiben visszavonult szülővárosába, Pécsre. Itt halt meg 1984-ben.
Képek:
1.) Operaélet 1996.
2.) Színházi Élet 1924. 15.
3.) A Magyar Muzsika Könyve, 1936.
4.) OMIKE Művészakció, színlap