Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (58. rész) – Bánát Gábor

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Bánát Gábor, vagy ahogyan a nemzetközi zenei világ a pályafutása csúcsán hívta: Gabriel Banat, 1945 decemberében egy rövid interjút adott a Fényszóró című lapnak. Ebben az indulásáról, ebben édesanyja szerepéről – akivel az előző évtől együtt bujkált hamis papírokkal Bácskában –, így beszélt.

„Örök hálával tartozom édesanyámnak… Nem csak azért, mert tavaly az életemet mentette meg, hanem azért is, mert nélkülözhetetlen támaszom művészi fejlődésemben. Attól kezdve, hogy szülővárosomban, Temesváron felfedeztek, mint csodagyereket az ő ellenőrzése mellett tanulok. Föl is költözött velem a harmincas évek derekán Budapestre, ahol rögtön Zathuretzky Ede fogadott tanítványai közé.”

Az 1926-ban született Bánát Gábor hat évesen kezdett hegedülni, és egy évvel később már nyilvánosan szerepelt. Kilenc évesen meghallgatta Bartók Béla, aki megállt Bánát szülővárosában, Temesváron, miközben rendszeres szonáta partnerével, Zathureczky Edével utazott Romániában. Ennek a találkozásnak az eredményeképpen vált a fiú Zathureczky tanítványává a Liszt Ferenc Zeneakadémián. 1940-ben a Főiskola házi hangversenyéről beszámolva, a Népszava így írt fellépéséről: „Bánát Gábor – Zathureczky Ede növendéke – zengő hangon és meglepően fejlett vonóvezetéssel játszotta el Bach ’Chasonne’-jét.”

Még néhány fellépés következett, például a Hubay palotában, majd 1941 áprilisában egy Beethoven-est az OMIKE Művészakciójában. Játszott még a Komor Vilmos vezette Szimfonikus zenekar kíséretével és 1942-ben Hubay díjat is nyert. Az 1943. januári fellépéséről így írt a Magyar Nemzet:

„A hegedűirodalom hálás gyöngyszemét, a Mendelssohn-koncertet a feltűnően tehetséges Bánát Gábor játszotta. Jól beállított előadása máris meglepő képességekkel tündököl s muzikalitása a szép tónussal ékes andanteban nyilvánult meg a legszívhezszólóbban.”

A hangversenyéletről szőlő kis beszámolók 1943 júniusáig tesznek említést Bánát fellépéseiről. 1943 őszétől a Főiskola növendékhangversenyei mellett, már csak az OMIKE Művészakció színpadán és a különböző izraelita intézmények rendezvényein tudott zenélni.

A háború után – rövid budapesti tartózkodást és nem kevés itteni sikeres koncertfellépést követően - Bukarestbe ment, ahol Georges Enescu partnere lett Beethoven, Brahms és Enescu szonátáinak előadásában. Újabb budapesti közjáték után, 1946 őszén a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyre utazott, majd pályafutását Amerikában folytatta. Bánát turnézott az USA-ban, Nyugat-Európában és később Japánban. Zenélt a londoni és az oslói filharmonikusokkal, a hágai Residentie Orkest-szel, a párizsi, zürichi és a hamburgi rádiószenekarokkal, a Detroit, a Baltimore és a Westchester-i szimfonikusokkal, a Nemzeti Zenekari Társasággal.

Bánát a Smith College-ben és a Hart Music College-ban tanított, sokfelé tartott előadást és a Westchester Konzervatórium hegedű tanszékét vezette. 2016-ban hunyt el.

1942 januárjában, az OMIKE Művészakcióban történt fellépésével egyidőben hosszú interjút készített a Képes Családi Lapok-ban Bánát Gáborral, a „rövid nadrágos művésszel” az író, újságíró Gervai Sándor. Az interjúnak egy személyes részét másolom most ide:

„G. S.: Amit mondtad abban a kivételes helyzetben voltál eddig, hogy zsidóságod miatt hátrány, mellőzés, visszautasítás nem ért… A zsidóságról nem is tudhatsz semmit és ez nem a te hibád. Ilyen körülmények között, mondd mit jelent számodra a zsidóság?

B. G. : A zsidóságom teljesen tudatos bennem. A legjobban talán úgy fejezhetném ki, hogy van egy örök zsidóság, amely annyira emberi, hogy Isten nélkül egyáltalán nem tud létezni. Hát ez az Istennel való összekapcsoltság az, amit én az én helyzetemben zsidónak érzek….az egész zsidó tudásom abból a három-négy mondatból áll, amelyet édesanyám nagyon régen megtanított..

G. S.: Mondd csak el. (A Semá Jiszraélt mondja el.)

B. G. : Persze, te ezt érzelmességnek, közhelynek, semmiségnek tartod, mert kevesled. De nekem ez a néhány sor a lefekvésem és felébredésem. Ezt mondom el, ha bajban vagyok, ha félek, ha valami gyötör, szorongat.”

A képek forrása minden esetben a gabrielbanat.com oldal.

1.) A New-Yorki Filharmonikusok hivatalos portréja, 1985.
2.) Fellépés a Hubay palotában, 1940.
3.) Enescuval a bukaresti közös fellépéskor, 1945.
4.) Portré 1968
5.) Bánát/Kagan zongoranégyes: Bánát Gábor, Diana Banat, Gerald Kagan, Susan Kagan, 1993.