Öt éve immár, hogy nincs közöttünk Somló Tamás – pontosabban szólva nagyon is velünk van, hiszen az általa énekelt dalok és saját szerzeményei révén ez az elsőrangú zenész – aki embernek is kivételesen rokonszenves egyéniség volt – örökre a világunk és kultúránk része marad. A címbe foglalt dal szövegét Adamis Anna írta, a szép, szomorú zene pedig Somló Tamás alkotása.
Segíts rajtam, mert egyedül vagyok – énekli Kovács Kati az idézett dalban, és ugyanezt a szomorúságot éreztük 2016. július 19-én este, amikor a Tabánban összegyűltünk az aznap meghalt Somló Tamás emlékére. Mindössze 68 éves volt, amikor meghalt, tragikusan korán ment el, de velünk maradtak a szerzeményei.
Egy óriási hatású, világszínvonalú nemzedék tagjaként érkezett a magyar könnyűzenei kultúrába, és ebben a hihetetlenül erős mezőnyben is sikerült megmutatnia, felcsillantania önmagát.
Somló basszusgitárosként, szaxofonosként, énekesként és dalszerzőként is képes volt saját, egyéni zenei világot teremtenie, ami részint a vele született muzikalitásnak, másrészt pedig a műveltségének, kulturáltságának és zenei ízlésének volt köszönhető.
Hiányzik a mindennapjainkból, a zenei világból, a koncertszínpadokról, de ha találkozni akarunk vele, könnyűszerrel megtehetjük: tegyük be a lejátszóba valamelyik szerzeményét, gondoljunk rá és ringassuk el magunkat. Aztán köszönjük meg neki.