Ma van Bächer Iván író, újságíró halálozási évfordulója

Ma hét éve annak, hogy elment Bächer Iván író, újságíró (1957-2013), a magyar tárcairodalom egyik legjelentősebb kortárs képviselője. Jellegzetes személyisége és összetéveszthetetlen, sajátos írói hangja fájón hiányzik a mai magyar médiavilágból. 

Bächer Ivánt a magyar újságírás és magyar irodalom számára elsősorban Benedek István Gábor, mindannyiunk szeretett BIG-je fedezte föl, aki egy hetilaphoz invitálta – másodsorban pedig Tamás Ervin, aki viszont napilapnál kínált állást neki. Ez a rendszerváltás idején, az 1980-as és 1990-es évek fordulóján történt, gimnáziumi tanári állásából akkor szegődött el Bächer Iván hírlapírónak – úgyhogy a kilencvenes éveket már az ő tolla is színesítette az akkor még nyomtatott magyar sajtóban. Márpedig az a bächeri toll: utánozhatatlanul egyedi és különleges volt. 

Az igazi közép-kelet-európai családból származó, magyar, zsidó, szlovák ősökkel rendelkező Bächer tárcái idővel védjeggyé váltak: az ember olykor már a címből tudta, hogy igen, igen, ez ő. Ez Iván. 

Hírlapíróként nem az elit körében forgott, nem a politikai és gazdasági csúcskörökben mozgott, nem médiakarriert és sajtóbirodalmat épített, nem  népszerűségre és pénzre tört, hanem – tessék megkapaszkodni – csak írt. Megmaradt középosztálybeli plebejusnak, aki – ha kell – ököllel veri a zongorát, hogy a hangja mindenkihez eljusson. 

Élt, írt, meghalt. És most nagyon hiányzik.