A csaknem harminc éves háborúskodás végét lezáró arab-izraeli megállapodást a Fehér Házban írta alá Menáhem Begín izraeli miniszterelnök és Anvar Szadat egyiptomi elnök Jimmy Carter amerikai elnök társaságában 1978. szeptember 17-én. Begín és Szadat a béketeremtő erőfeszítéseikért később Nobel-békedíjat kapott.
A Washingtonban aláírt egyezményt azért nevezték el Camp Davidről, mert a felek az amerikai elnökök mindenkori rezidenciáján folytatták le az aláírást megelőző, csaknem két hetes tárgyalássorozatot, amely megteremtette az arab és a zsidó állam közötti békét. Magát a békeszerződést a Camp David-i egyezmény után csaknem fél évvel írták alá, és a modern Izrael történetében ez volt az első béke, amelyet a zsidó állam egy arab országgal megkötött.
A békeszerződés aláírása előtt Szadat egyiptomi elnök volt az első hivatalban lévő arab államférfi, aki ellátogatott Izraelbe. A mindkét fél részéről megtett politikai gesztusok ellenére a tárgyalások nehezen haladtak Izrael és Egyiptom között, ez volt az oka annak, hogy Jimmy Carter amerikai elnök közbelépett és meghívta Begínt és Szadatot az elnöki rezidenciára. A felek 12 napon át tárgyaltak Camp Davidben, ahol végül megegyeztek: megállapodásuk értelmében Izrael kivonult a Sínai-félszigetről, Egyiptom pedig elfogadta a ciszjordániai helyzetet.
Az 1978. szeptember 17-én aláírt Camp David-i egyezmény olyannyira jelentős történelmi esemény volt, hogy színdarab is született belőle. Lawrence Wright írta, s mindössze ez volt a címe: Camp David. A darab a történelmi esemény emberi tényezőire fókuszált, s azt domborította ki, hogy Begín, Szadat és Carter személyes elkötelezetttsége, lelki bátorsága és hiteles kiállása nélkül az egyezmény nem jöhetett volna létre. A mű amellett tett hitet, hogy az egyes emberek kockázatvállalása nélkülözhetetlen egy-egy történelmi folyamat sodrában. A Molly Smith által rendezett színdarabban Jimmy Carter szerepében Richard Thomas játszott, Szadat elnököt Kaled Nabawy, míg Menáhem Begínt Ron Rifkin alakította.
